Schwanner Endre fotográfus Haumann Péterről készült fotóit mutatja be a Magyar Nemzeti Múzeum A Hónap kincse – Színház az egész… című kamaratárlata, amelyet június 28-tól július 20-ig a Széchényi-teremben láthatnak az érdeklődők.
A kamaratárlat megnyitóján Tomka Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese emlékeztetett arra, hogy A Hónap kincse kiállítássorozat aktuális tárlatán ezúttal két művészeti ágat, a színművészetet és a fotóművészetet kötötték össze.
A Magyar Nemzeti Múzeumhoz egyre több, értékes analóg fotó kerül, melyet a múzeum fényképtárában őríznek meg, ahol immár több mint egymillió fotót tárolnak. Fontos, hogy az értékes ötvösgyűjtemény, fegyvergyűjtemény és éremtár mellett a fényképtár is egyre jobban megmutatkozhasson a nagyközönség előtt – fogalmazott a főigazgató-helyettes.
Fisli Éva történész, muzeológus, a kiállítás kurátora kiemelte, hogy a tárlat központi eleme egy vitrin-installáció, melyben egy hat fotót tartalmazó, fotónegatív-csík található, amelyből Schwanner Endre fotós később előhívta a képeit.
A fényképeket kivetítve, nagyításokon is bemutatják, melyeken a Madách Színház 1977-es, William Shakespeare Hamlet című drámájának a próbák során készült, az Egérfogó-jelenetéből származó mozzanatokat láthatnak az érdeklődők. Az előadásban Haumann Péter Claudius, a király, Psota Irén pedig Gertrud királyné szerepét játszotta. A tárlaton, a kivetítőn további fotók láthatók Haumann Péter munkásságából – tette hozzá Fisli Éva.
A megnyitón jelen volt Ugron Zsolna író is, aki felolvasta a színművész temetésére írt, ott elhangzott gondolatait, amelyeket a Magyar Nemzet jelentetett meg:
Végtelen jókedvvel, türelemmel fogadta a közönség rajongását és tiszteletét, alázattal hivatása megpróbáltatásait. Egész életében kitartóan és rendületlenül kereste a jót, az emberit, és amire rálelt, rögtön tovább is adta családjának, barátainak, pályatársainak és a nézőknek. Haumann Péter egyidejűleg volt művész és polgár. Ahogy Gyurkovics Tibor írta róla: ez a Haumann egy rendes ember, ez konvencionálisan rendes, ez nem őrültködik, ez dolgozik.
Szirtes Tamás, Kossuth- és Jászai-díjas rendező, a Madách Színház igazgatója pályájának egyik legfontosabb időszakaként értékelte a próbafolyamatot, amelyet Schwanner Endre fotói őriznek. Kiemelte az előadást rendező, a Madách Színházat akkor igazgató Ádám Ottót, akinek az osztályába járt Haumann Péter.
– Fantasztikus Claudius volt, ami nem főszerep, negatív figura, a nézői rokonszenv második síkján. Haumann Péter olyan sajátos ízekkel adta elő, hogy megláttuk a figura igazságát – mondta a rendező, majd méltatta a fotográfust, aki nemcsak megörökítette a pillanatot, hanem mesélt a képen szereplő személyekről. Végezetül felidézte a Macskákat, amely jövőre a 40. születésnapját ünnepli. – Az 500. előadás környékén alakult ki a szokás, hogy a tapsrend végén Haumann Péter elénekelte dalát, a Színházi macskát. Ez eredetileg a második felvonás elején hangzik el. Egy színdarabban a második felvonás eleje a legkevésbé fontos, ennek ellenére Péter pontosan fogalmazta meg az öreg színészt, akit meghalad a kor, ő pedig maradt, aki volt. Szívettépőn adta elő, gesztusaival megidézve az idejétmúlt játékstílust, megjelenítve a rácsodálkozást, hogy az élet elmúlik. Az 1500. előadáson is elénekelte a dalt. Kiderült, utoljára lépett színpadra. Előtte elesett a takarásban. Én ezt baljós jelnek tekintettem. Amint megjelent, fölrobbant a nézőtér. Ő pedig fenomenálisan énekelt – mesélte Szirtes Tamás.
Schwanner Endre (1928-2021) fotográfus és szakíró 1966-ban alapító tagja volt a Studio Nadar alkotócsoportnak. Oktatóként is tevékenykedett, riporterek több nemzedékét tanította a fotótechnika elméletére. A Balogh Rudolf-díjas fotográfus, akinek munkássága kiterjedt a fényképezés szinte teljes területére, fotográfiai életművét – összes negatívját – több más, történeti értékű tárgy és dokumentum mellett 2011-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta.
Haumann Péter (1941-2022) színművész, rendező, a nemzet színésze 1963-ban végezte el a Színművészeti Főiskolát, majd a debreceni Csokonai Színház, a Pécsi Nemzeti Színház, a budapesti 25. Színház és a József Attila Színház művésze lett. 1973-tól a Madách Színház tagja, jelentős szerepek megformálója. 1988-ban a Nemzeti Színházhoz, később az Arizona és a Radnóti Színházhoz szerződött. 1994-2016 között a Katona József Színház társulatának tagja, majd szabadúszó volt. Utoljára 2021-ben a Macskák című musical 1500. előadásában lépett színpadra szerepben, a Madách Színházban.
Forrás: Magyar Nemzet, MTI, Nemzeti Múzeum