A 2011 és 2019 között működő Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatójaként Havas Ágnesnek kulcsszerepe volt az Andy Vajna filmügyi kormánybiztosról Vajna-rendszernek nevezett filmtámogatási rendszerben. Vajna halála után azonban Havas sem maradt a helyén, sőt, nem is nyilatkozott egészen mostanáig. A filmipari szakembert arról kérdezte a 24.hu, mit tekint sikernek és mit bán a Filmalap csaknem egy évtizedes működéséből, miért nem maradt a Káel Csaba vezette Filmintézetnél. Lapszemle.

„Egyrészt nagyon büszke vagyok azokra a sikerekre, amiket a magyar filmek elértek a hazai mozikban, a külföldi fesztiválokon, illetve az eladások terén” – fogalmazott Havas Ágnes.

„Ez utóbbi, vagyis hogy adjuk el professzionálisan, promócióval a magyar filmeket külföldön is, filmalapos invenció volt, erre létrejött egy külön filmeladó részleg a nemzetközi divízión belül. Ehhez kapcsolódik a Filmarchívum is, ami átkerült a Filmalaphoz, és ebben komoly részem volt, természetesen a szakértő kollégáimmal együtt. Azért kapcsolódik ide, mert a régi magyar filmeket is eladtuk, és mind a mai napig viszik is ezeket külföldi streamingcsatornák, televíziók vagy forgalmazók. Egyetlen szabály van, hogy az összes régi magyar filmet egy forgalmazónak nem lehet átadni, de egy-egy filmet bizonyos időszakra, bizonyos korlátozásokkal el lehet adni, és ez fantasztikus. Aztán tudok még olyan apró „hőstetteket” is mondani, mint az angol nyelvű Hungarian Film Magazine elindítása (fiatal szakmabeliek ötletéből), a Magyar Film Napja (Hartai László ötlete alapján), a filmszakmai gyakorlati képzés vagy a Filmarchívum nyárbúcsúztató klasszikus filmmaratonja.

De amit igazán fontosnak gondolok, az az Inkubátor program, ami az elsőfilmeseket segítette abban, hogy hozzájussanak az első bemutatkozási lehetőséghez, hallathassák a hangjukat, és a gondolataikat meg tudják osztani” – nyilatkozta a szakember.

A Filmalap az előző támogatási rendszer, a Magyar Mozgókép Közalapítvány megszűnése után állt fel, és tartottak akkor egy megbeszélést a magyar filmesek az Urániában, melyen Andy Vajna és ön is jelen voltak. Azokból a felvételekből is úgy tűnik, hogy a magyar filmesek kifejezetten ellenségesen viszonyultak a Filmalaphoz. A kérdésre, ezen tudtak később tudtak-e változtatni, Havas Ágnes elmondta:

„Emlékszem, nagy hanggal szidtak minket, mellesleg először nem vették észre, hogy ott ülünk Andyvel. Szerintem a Filmalapra az volt a jellemző, hogy eléggé rugalmas volt abban a tekintetben, hogy nem ragaszkodott mindenáron a saját maga által kitalált szabályokhoz, hanem amikor a szakma jelzett, akkor azt figyelembe tudtuk venni. Az utolsó vágás joga tekintetében például megegyezés, konszenzus lett a szabály a végleges verzióról, egy másik példa, amikor a kész filmek forgalmazásához szükséges anyagokat beszéltük át, akkor meggyőztek, hogy a kreatív alkotóké legyen a legfajsúlyosabb elem. És ezt a rugalmasságot szerintem díjazták is. Tehát én úgy tudnám valahogy jellemezni a Filmalapot, hogy nagyon filmbarát, és a magyar film oldalán működő szervezet volt. És azért mondom, hogy volt, mert már a múlt is át van nevezve, tehát azok a filmek, amiket a Filmalap támogatott, ma már úgy lelhetők fel az NFI oldalán, hogy a Filmintézet támogatta a Saul fiát, a Testről és lélekrőlt és az összes többit.

Pedig a Filmalap igenis volt, én is voltam, és Andy Vajna is volt, méghozzá nagyon.”

Andy Vajna véleményét sokszor tiszteletben tartották, még ha kisebbségben is maradt. Három jelentős esetet emel ki az interjúban Havas, ahol Vajna próbálta meggyőzni a csapatát a döntéseivel kapcsolatban, de nem lépett fel önhatalmúlag. Az első eset a „Toldi”, ahol Vajna ellenezte Pálfi György rendezői szerepét, míg a csapat nagyjából Pálfi mellett állt. Ezért megértették Vajna érveit, amelyek szerint hiányzik a megfelelő akciófilmes tapasztalat, de végül nem változott a döntés, amiért máig sajnálkozik.

A második eset a „Pappa Pia”, amivel a csapat nem volt elégedett, de Andy meggyőzte őket, és végül sikeres lett a film, 220 ezer nézővel.

A harmadik projekt a „Kölcsönlakás”, ahol Andy Dobó Kata elsőfilmes vígjátékát támogatta, annak ellenére, hogy a csapatnak voltak kételyei. Ez a film is sikeresen teljesített a mozikban, 150 ezer nézővel.

Havas Ágnes hangsúlyozza, hogy ezek a vígjátékok hagyományos közönségfilmek, amelyek mindig is népszerűek voltak Magyarországon, még ha nem is számítanak az első vonalas alkotások közé.

Azt is hozzátette:

A filmesek nálunk nehezményezték, hogy nincsenek nagy plenáris megbeszélések. Én annak őszintén szólva nagyon sok értelmét nem láttam, bár Filmalap-napot többet is tartottunk. Kisebb beszélgetéseken vagy fórumokon több konkrét dolog hangzott el, kritika és javaslat is, és még amikor nem is dolgoztam a Filmalapnál, hanem Andy Vajnának mint kormánybiztosnak a tanácsadója voltam, már akkor kisebb körök, alkotók megkerestek minket az ötleteikkel. Tehát mi nem ültünk valami poszton, és onnan dirigáltunk, hanem próbáltuk meghallani a szakma hangját.”

Havas Ágnest arról is faggatták, mit gondol, hogyha nem mond fel, hanem marad az NFI-nél, akkor lenne-e bármi ráhatása a mostani ügyekre.  A szakmeber arról számol be, amikor kiderült számára, hogy nem ő marad a vezérigazgatói pozícióban felajánlottak neki egy főtanácsadói pozíciót:

„Azon az éjszakán, amikor azon gondolkoztam, hogy elfogadjam-e a főtanácsadói pozíciót, ami effektíve úgy hangzott el, hogy „te leszel az én főtanácsadóm” – mondta Káel Csaba kormánybiztos –, akkor azon gondolkoztam, hogy vajon az én főtanácsaimra szükségük van-e nekik. És arra jutottam, hogy inkább csinálják, ahogy ezt most jónak gondolják. Egyébként egészen érdekes volt, mert ő egyáltalán nem örült, legalábbis úgy csinált, mint aki nem örül, amikor felmondtam. Emlékszem, Sándor Pál egyszer bejött a Filmalaphoz már az utolsó időkben, és azt mondta, hogy te maradj önazonos. Én úgy tudtam önazonos maradni, hogy felmondtam.”