„Az elmúlt időszakot szemlélve olybá tűnik nekem, hogy nem az úriemberek korát éljük. 1200 ember felvételizett idén az SZFA-ra, ez VA szerint több mint tavaly. Halkan megjegyezném, hogy tavaly, számításaim szerint 7 szak indult, egy coviddal sújtott félév után. 70 fővel jelentkeztek idén többen, mint tavaly, de több mint kétszerannyi szakra” – hívja fel a figyelmet közösségi oldalán Csernai Mihály.

„A matematika nemcsak a számokkal való dobálózásról, hanem az arányokról is szól. Arányaiban pedig ez egy súlyos visszaesésnek tűnik számomra. 86 ember passzivált, VA szerint a vírus miatt. Ez nevetséges.

Nem a vírus miatt, ÉN tudom, hogy nem amiatt, mert sokakat ismerek a passziválók közül. 86 ember az nagyságrendileg a hallgatók negyedét jelenti. Nem nevezném ezt egy normális helyzetnek.

A teljes magyar színházi élet mostanra korlátlan uraként még mindig áldozatként tüntetni fel saját magát, számomra olyan szinten megdöbbentő, nevetséges és álszent, hogy nehezen találok szavakat.

A Freeszfe Egyesület az állítással ellentétben nem porhint azzal, hogy visszaadja az épületet, hanem be sem költözött a Damjanich utcába.

Végezetül néhány gondolat általánosságban. Nekem nem az a bajom Vidnyánszky Attilával, hogy mást gondol a világról, mint én. Gondoljon bármit, én is így teszek. Nekem a hazugsággal, a sértettségből való rombolással, a teljhatalom áldozatiságnak való eladásával van a bajom.

Szakmailag én még kis vakarcs vagyok, és nem vetemednék arra, hogy a szakmaiságot elvitassam bárkitől. A világnézetet se vitatom el senkitől, gondoljon, amit akar. De hazudni márpedig bűn, és a hazugságra mindig fel fogom hívni a figyelmet. Mert ahogy joga van mindenkinek azt gondolni, amit akar, s ahogy joga van mindenkinek úgy csinálni a szakmáját, ahogy akarja – hazudni nincs joga senkinek.

Elferdíteni a valóságot és puszta sértettségből áldozatot játszani teljhatalommal a kézben nem fair.

Ahogy egy halott emberbe se rúgunk bele, mert nem illik, úgy egy általunk megölt egyetembe és annak közösségébe belerúgni sem illik.

Egy úriember attól lesz úriember, hogy nem viselkedik illetlenül. Dehát, mint mondtam, talán nem az úriemberek korát éljük. Sajnálatos” – fogalmaz Csernai Mihály.