Szívből gratulálunk Hegedűs D. Gézának Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művésznek az elismeréshez!
Hegedűs D. Géza közel ötven éve meghatározó és oszlopos tagja a Vígszínház társulatának. Láthatják az Ármány és szerelemben Von Walter szerepében, A nagy Gatsby-ben Meyer Wolfsheimként és A sirályban Szorinként. Szerepel még A Nyugat császárában, A kastélyban, Az öreg hölgy látogatásában és a Kinek az ég alatt már senkije sincsen című előadásban.
A Hallgatni akartam című Márai-estje nagy sikerrel megy már évek óta a Házi Színpadon.
Ettől az évadtól kezdve Pinokkió apukájaként, Dzsepettóként is színpadra lép a Pinokkióban.
A 2024/25-ös évadban láthatják a Liliomfiban Kányai szerepében és Az ember, aki elvesztette az időt című bemutatókban.
Az 1953-ban, Ibrányban született színész a debreceni építészeti technikum diákjaként már húzott a mozi és a színház felé, így a Színház- és Filmművészeti Főiskolán folytatta a tanulmányait, ahol Horvai István osztályának tagjaként, 1975-ben vehette át a diplomáját.
Pályakezdőként lett a Vígszínház tagja, a társulatot a mai napig erősíti. Az 1987 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanáraként működő, 1992-ben a rendező szakot is elvégző művész, százötven színházi szerepével, negyven rendezésével, illetve hetvennél is több mozi- és tévéfilmszerepével, a magyar művészeti élet egyik legaktívabb tagja.
Színházi munkái mellett a társadalmi felelősségvállalás egyik élharcosa.
A Magyar Színházi Társaság elnökségének és a Nemzeti Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanácsának tagja, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Művészeti alkotótevékenységét számtalan díjjal és rangos kitüntetéssel ismerték el. A Jászai Mari-díjat 1980-ban, az Érdemes Művész kitüntetést pedig 1989-ben kapta meg. A Vígszínház Hegedűs Gyula-emlékgyűrűjét 1982-ben, a legjobb alakításért járó Ajtay-díjat pedig hétszer nyerte el. 2006-ban Harsányi Zsolt-emlékdíjjal jutalmazták. 2007-ben Kiváló Művész lett, valamint Örökös Tagság kitüntetést kapott. 2008-ban Gundel művészeti díjjal és Roboz Imre Művészeti Emlékdíjjal ismerték el gazdag pályáját. 2009-ben megkapta a Kossuth-díjat is.
„Privát emberként egy szemlélődő, az életet minden apró porcikájában tisztelő, a társaimat nagy empátiával és kíváncsisággal figyelő, intenzív szociális életet élő individuum vagyok. A mi művészi munkánkban az a szép, hogy egy színész a pályája során megszámlálhatatlan sorsot megélhet a drámaíróknak köszönhetően.
Minden szerep egy-egy felfedezésre váró, ismeretlen élettörténet. Eddigi szerepeim visszahatnak rám is, és valamilyen módon beépülnek a gondolkodásomba, gazdagítják a személyiségemet.
Nem utasítottam vissza még egyetlen szerepet sem, hiszen nem mi választjuk a feladatainkat, hanem kiválasztottjai vagyunk egy alkotói csapatnak. Ezt nagyon komolyan veszem. 1973-ban mondtam el az első mondatomat a Vígszínház színpadán, azóta hűséges vagyok, és minden rám kiosztott feladatnak eleget teszek” – fogalmazott egy interjúban Hegedűs D. Géza.
„A sorsban nem hiszek, viszont a munkában igen. Ha az ember öt évtizede folyamatosan csinál valamit – s az remélhetőleg értékes is, és a közönségnek ezt mind a mai napig át tudja adni –, akkor nem élt hiába, mert segített másoknak élni”
– vallja a színművész.
„Az életben mindent felfoghatunk nehézségnek, de lehetőségnek is. Problémát jelent megszületni, felnőni, de akár reggelente felkelni is, a sok nehézség pedig maga az élet. De a mindennapok megoldásokat is kínálnak, és sok-sok szépséget” – nyilatkozta az alkotó Száraz Ancsa interjújában.
„A szüleimnek, nagyszüleimnek jóval nehezebb sors jutott, én mégis itt vagyok, mert a nem könnyű időkben is helytálltak s felneveltek. Az országok, népek sorsa rajtuk, a kisembereken múlik, mert bár a lexikonokban és tankönyvekben csak a királyok és hadvezérek szerepelnek, a világot a hétköznapi emberek erőfeszítései viszik előre. Én boldog vagyok, hogy éppen ebben a hetven évben élhettem a világon, s azért is, hogy ide születtem, s csodálatos ajándék, hogy eközben ebben az országban béke volt. Vannak feladataim, érzem, hogy szükség van rám, van hová hazamennem, van, aki szeret, és van, akit szerethetek. Reggelente kiülhetek a teraszra, hallgathatom a madarakat, és jókedvűen nyugtázhatom, hogy a természet nem foglalkozik velünk” – fejtette ki Hegedűs D. Géza.
„A körforgás örök: a nyár után ősz jön, majd tél, tavasz és újra nyár – a nap vagy a hold nap mint nap teszik a dolgukat. Nekünk sincs más feladatunk: amit lehet, meg kell tennünk. Közben lesznek majd falak, időnként a saját korlátainkba ütközünk, de a siker kulcsa az, hogy kudarctól kudarcig élünk” – tette hozzá Hegedűs D. Géza,
Fotó: Vígszínház