Hegedűs D. Gézát a napokban választották kollégái maguk közé a nemzet színészének. A művésszel pályakezdésről, emlékezetes színházi és filmes szerepekről és az elmúlásról beszélgetett a Népszava. Balogh Gyula kérdezte.

Leül és azonnal mesél. Dőlnek belőle a történetek. Az első mi lenne más, mint első vígszínházi fellépése, méghozzá egy beugrás.

„1973- ban járunk. Egyszer csak bekopogtat a a főiskola osztálytermébe Makrai Pali bácsi, a Vígszínház művészeti főtitkára. Egy pici, nagyon finom ember. Épp mesterség óránk volt Horvai Istvánnal és Kapás Dezsővel az osztályfőnökeimmel, akik a Vígszínház korszakos, jelentős rendezői voltak. Makrai annyit mondott Horvainak: Pistukám ne haragudj veszélyben van a Popfesztivál esti előadása (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról), Koltai Róbertet nem tudtuk egyeztetni, kérlek segíts, be kell ugrania valakinek a szerepébe. A tanár úr rám mutatott. Már várt lent egy taxi. Pali bácsi kezembe adta a szerepet, azaz Bill szövegét. Emlékszem Bill, saját magát narrálva, a szerepéből kilépve, így mutatta be önmagát: „Bill, József régi barátja, egy vándor beatzenekar tagja. Ha messze keveredik el hazulról, akkor postán küldi haza keresetét.” Megérkeztünk a színházhoz, Pali bácsi bekísért, az egyik földszinti öltözőben várt már Földes Irmike, aki 93 évesen mai napig a fodrászom, több mint 60 éve minden előadáson ott van, ma is” – mesélte Hegedűs D. Géza.

Hegedűs D. Géza Ibrányból származik, a szülőfalujában kiskamaszként a színészek jelentették számára a színházat, sokat járt debrecenben színházba, idővel szenvedélye lett a színház és a mozi.

A Nemzet Színészét arról is kérdezték, foglalkoztatja-e az elmúlás:

„Az életem személyes “szentháromsága” a családom, a színház, a tanítás.

A színpad temető, minden este eltemeti az aznap kimondott szavakat, érzéseket, izzadságcseppeket, szerepeket és ott marad üresen. A szerepeim felében a halált kísértettem, sőt hatalmas szerepnévsort tudnék mondani, ahol a sorsom az előadáson beül halállal végződött. Ott feküdtem lelőve, agyon szúrva, megmérgezve, rákban elpusztulva, volt, hogy keresztre feszítettek, máglyára vittek, vagy guillotine alá, előfordult, hogy áramütés végzett velem. Mi színészek állandóan a halált kísértjük. Én civilben nem foglalkozom a halállal, engem hetvenegy évesen is az élet érdekel, amit rajongásig szeretek.”