Hegedűs D. Géza: „Az ember nem egydimenziós figura egy propagandaplakáton”
2020. augusztus 12., szerda 06:37
A Színház- és Filmművészeti Egyetem jövője kapcsán kérdezte Hegedűs D. Gézát a HírKlikk.
A teljes interjú ITT olvasható.
“A Színház- és Filmművészeti Egyetem helyzetét egy történelmi példával jellemeztem. Thuküdidész, A peloponészoszi háború című művéből idéztem meg azt a momentumot, amikor időszámításunk előtt 416-ban, a háború tizenhatodik évében, a görög világ hatalmas athéni hadserege megszállta a kis Mélosz szigetét, mert az ott élő görögök függetlensége irritálta Athén hatalmasait. És utaltam akkor arra, hogy a sikertelen, egyenlőtlen feltételek mellett lezajlott tárgyalások után, az athéni görögök könyörtelenül elpusztították a méloszi görögöket. Engedje meg, csak a visszacsatolás kedvéért, hogy a Thuküdidész által leírt nyers kérdés-feleletekből idézzek
Athéniak: (…) Azt szeretnénk kifejteni, hogy mi a hatalmunk kiterjesztése végett érkeztünk ide, s városotok megmentése érdekében folytatjuk ezt a tárgyalást, hogy itt küzdelem nélkül vegyük át az uralmat (…)
Mélosziak: S miképpen jelenthetne nekünk akkora előnyt szabadságunk elvesztése, mint nektek az elnyert jutalom?
Athéniak: Úgy, hogy ti a legszörnyűbbet elkerülve alattvalónkká váltok, mi pedig nyerünk vele, ha nem teszünk tönkre benneteket.
Mélosziak: (…) Ugyanaz az álláspontunk, athéniak, mint legelőször volt, s nem vagyunk hajlandóak hétszáz év óta fennálló városunk függetlenségéről egy pillanat alatt lemondani.
Végül, az athéniak minden kezükbe került felnőtt méloszi férfit lemészároltak, a gyermekeket és asszonyokat pedig eladták rabszolgának. S a városba, amelyet saját gyarmatukká tettek, később ötszáz telepest küldtek. Ez csak egy történelmi példa, képzeletjáték, hiszen velünk még szóba sem állt senki” – fejtette ki Hegedűs D. Géza.
Az SZFE működtetésére létrejövő alapítvány kuratóriumáról szólva kifejtette: “Csak a sajtóból értesültünk egy elejtett információ-morzsából, hogy kik a kuratórium tagjai, mert mint említettem, eddig senki nem állt szóba velünk, pedig szeptember elsejétől, a Színház- és Filmművészeti Egyetemből – a magyar társadalom akaratából, és adóforintjaiból másfél évszázada fenntartott, gyarapított közintézményből –, 131 parlamenti képviselő döntése alapján, 2020. szeptember elsejétől magántulajdon lesz. Magántulajdon! Nemzeti kultúránk önreprezentációjának egyik műhelyéből, nyelvünk, színházi- és mozgóképművészetünk jövőjét biztosító szellemi génbankjából. Ahol a tulajdonosok öttagú kuratóriumában összeborul a burzsoázia, azaz a nagytőke a művészettel. Pikáns helyzet. Erről a bájos képről Katona József, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Bródy Sándor, Móricz Zsigmond, Szép Ernő, Füst Milán, Fejes Endre, Örkény István, Esterházy Péter, csodálatos, abszurdba hajló tragikomédiákat tudnának írni. Igen, ez a mi valóságunk. Ez ma, a parlamentben ülők többségének nemzeti kultúránkról alkotott énképe. Ennek tükröződéseként, már hetek óta látjuk, halljuk, olvassuk a különböző médiákban, hogy milyen hitvány oktatók vagyunk mi az egyetemen, és mennyire értéktelen, ócska és minősíthetetlen az a pedagógiai munka, művészképzés amit mi folytatunk. És ezek után akarnak bárkivel is párbeszédet folytatni, együttműködni” – fejtette ki Hegedűs D. Géza.
“József Attila, Óda című verse jut eszembe, idézném néhány sorát, lehet velem együtt mondani: Hullámzó dombok emelkednek, / csillagképek rezegnek benned, / tavak mozdulnak, munkálnak gyárak, / sürög millió élő állat, / bogár, / hínár, / a kegyetlenség és a jóság; / nap süt, homályló északi fény borong – / tartalmaidban ott bolyong / az öntudatlan örökkévalóság. „Az öntudatlan örökkévalóság!”- visszhangzik. Az ember nem egydimenziós figura egy propagandaplakáton. Emberi mivoltunkat, sorsunkat, egyedi és megismételhetetlen individuum formájában teljesítjük be. Ahogyan az Óda néhány sorával is csak arra akartam utalni, hogy az emberi személyiség, a felsorolhatatlan egyedi tulajdonságaink összessége. Tudás, tehetség, érzelmi intelligencia, morális érzék, jogérzék, szorgalom, munka, jellem, szépség, szerelem, gyöngédség, a belül, szemérmesen őrzött szakrális értékeink és szabadság nélkül, minden csak életimitáció” – tette hozzá a színművész.