Sokat és több helyen játszik, rendez és végzős a színészosztálya a legfrissebb nemzet színészének, Hegedűs D. Gézának, akit legutóbbi premierje, a Liliomfi kapcsán kérdezett Szemere Katlin a Port.hu oldalán.

Radnóti Zsuzsa, a Vígszínház híres dramaturgja a 60. születésnapjára írt jó 10 éve. Nádas Péter évtizedekkel korábbi sorait idézte: „Az álla és a szája környékén van valami diszharmonikus: ha tehetsége mélyülne, kitűnően el tudná csúfítani magát. Mondanám, akkor lesz igazi színész, ha már felcsúfult önmagához.” S Nádas eme óhaja Torvald szerepében valóban valósult meg a Nórában – állította a dramaturg. A kérdésre, egyetért-e ezzel, Hegedűs D. Géza elmondta:

„Ezeket a mondatokat Nádas Péter Az ifjú Werther szenvedései című előadás bemutatója kapcsán írta a hetvenes évek második felében. Vagy öt évvel később olvastam a kritikáját a Nézőtér című könyvében. Ha akkor láttam volna, amikor írta, valószínűleg nem értem, mire gondolt. Később rájöttem, fölcsúnyulni önmagadhoz vagy a tehetségedhez, képességedhez…. minden utat bátran, szabadon kell járni. Erre nyilván lehetőséget a feladatok adnak, amelyeket a színházvezetés, a rendező, akár a kortárs szerző kínál. Ha szerencséje van az embernek, olyan szerepre választják ki, mint az Ibsen-darabban, a Nórában Torvald. 20 éve jó sűrű, erős markáns megjelenésre adott lehetőséget. Gábor Miklós írta az egyik naplójában: „életemben, ha talán öt olyan szerepem volt, amikor módom volt megmutatni a teljes léptékemet.””

A Nemzet Színészének a Vígszínház korábbi igazgatója, Várkonyi Zoltán javasolta a D. betűt, ő pedig a doktori dolgozatát írta róla. A kérdésre, hálából választotta-e őt, a színész elmondta:
„Átgondoltam, mi az a szellemi vérvonal, amivel az ember a színházi identitását meghatározhatja.”

Arról szólva, hogy a rendezés és a tanítás kinek az ambíciója volt, elárulta:
„12 éves színészi gyakorlat után 1987-ben Horvai István és Kapás Dezső visszahívott maga mellé a színművészeti egyetemre. Tőlük tanultam meg, miként kell tanítani, felvételiztetni. Nagy edukációs folyamat volt ez, rendkívül sok örömet adott és ad.”

A friss bemutató a Vígben a Liliomfi, amelyet már megrendezett ifj. Vidnyánszky Attila korábban, és Budaörsön játszottak. Akkor is együtt dolgozott Vecsei H. Miklóssal a szövegen. Arról szólva, miben különbözik a két produkció, Hegedűs D. Géza elmondta:
„Amikor ezt Attila megrendezte Budaörsön 2015-ben, a szereplők a diploma előtt álló színészhallgatók voltak, a helyüket keresték a szakmában. Azt üzenték: „hagyjanak minket játszani!” Most a Vígszínház társulatára rendezte Szigligeti Ede legnépszerűbb művét. Sokkal inkább a generációk közti ellentétekről szól, bár az egész csapat nagyon szépen dolgozott együtt.”