12 szerepe van ma is a Nemzet Színészévé megválasztott Hegedűs D. Gézának, aki immár fél évszázada a Vígszínház tagja. Gyerekként minden zsebpénzét színházra költötte, mígnem az építőipari technikumból el nem küzdötte magát a Színműig. Pályája harmadéves főiskolai hallgatóként már be is indult, és aligha lesz egyhamar vége ilyen munkatempóban. Az Infostart kérdezte.

Hegedűs D. Géza Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művészt választották maguk közé a nemzet színészei a júliusban elhunyt Király Levente helyére.

„Éppen vártam az ügyelői hívást, és megszólal a telefonom, Vidnyánszky Attila úr, a Nemzeti Színház igazgatója azt mondja: »Szervusz Géza! Itt vagyok a Nemzet Színészeivel együtt, kihangosítalak, csak szeretném közölni veled, hogy az itt lévő kollégák úgy döntöttek, hogy tizenkettediknek a nemzet színészeként maguk közé választanak.« Megmondom őszintén, hogy meglepett; tulajdonképpen, ahogy visszatértünk a nyárból, már tornádóként magával sodort a színházi munka, nem gondoltam én semmire, ilyesmi meg sem fordult a fejemben. És akkor egyszer csak jön ez a hír” – számolt be az InfoRádióban.

Építészeti technikumi diákként folytatott tanulmányokat, aztán került a Színműre. Közös nevező talán csak a díszletekben van. 1971-ben a főiskolán három egymást követő felvételi sorozat után Horvai István és Kapás Dezső osztályába került, de akkor még nem tudta, hogy ez az ő szerencséje, mert a két mestere a Vígszínház korszakos rendezője volt.

„Harmadéves voltam, amikor egy év végi vizsgán az Ódry Színpadon Szophoklész Oidipusz királyát csináltuk meg, és a végén

az öltözőbe bejött Várkonyi Zoltán nagy lendületével, és azt mondta: »Géza, gratulálok, érezze úgy, hogy maga a Vígszínház tagja«,

és tulajdonképpen harmadéves koromtól, 1973-tól kezdtem gyakornokoskodni, és ’75-ben szerződtetett Várkonyi Zoltán.”

Színészóriások közé került, és egy olyan tág szellemi horizontú, fantasztikus, kíváncsi, a közönséggel és a kortárs drámairodalommal nagyon szoros kapcsolatot ápoló műhelybe került, ahonnan aztán nem is szakadt el, mind a mai napig a társulat tagja.

Sok darabban játszik, tizenkét szerepe van egy hónapban; fő bázis a Vígszínház, a Pesti Színház és a Házi Színpad. Vendégeskedik még a Rózsavölgyi Szalonban, a Lear király címszerepében léphet színpadra estéről estére a Katona József Színházban. Az egyetemen most ötödévesek a növendékei, tehát hihetetlen intenzívek a mindennapjai, és a jövő is annak ígérkezik.

„Az igazság az, hogy én folyamatosan így élek, így dolgozom, és így vagyok boldog” – zárta gondolatait a Nemzet Színésze.

Forrás: Infostart