A Nők Lapja még a vírus előtti napokban kérdezte Hegyi Barbarát. Schäffer Erzsébet interjújában szó esik a Húsvétról, a nőiségről és kalandokról.
Egyszer azt mondta, élvezi az életkorát, benne a nőiségét. Ennek kapcsán úgy fogalmazott: “Gondold el, micsoda szerencsénk van, hogy a mostani világban élünk! Egy ötvenes nő milyen sok dologban tud ma részt venni! Dolgozol, pénzt keresel, gyereket szülsz, nevelsz, abszolút vásároló, szavazó, kulturális és környezetvédő vagy, és még mi minden lehetőség áll előtted! Én ezt kiteljesedésnek élem meg. Nyilván sokan inkább tehernek. Én nagy energiának, hatalmas felelősségnek. Én ezt a női létet nagyon megélem, és nagyon élvezem. (…) Ma már rálátok saját magamra. És ezt sem először mondom: már sok mindent megtehetek, és még sok mindent megtehetek. Talán ezért is érzem ideális időszaknak ezt, amiben most élek. Rosszabbul látok, néha be kell festenem a hajamat, de más? Egyszerűen élvezem a kort és a koromat! (…) Hogy a szakmai életemben ott a rugalmasságra való készség. Itt a nagy ház, a Vígben, aztán a Pesti, ott megint más, a Spirit egészen extrém játék, méternyi távolságra a nézőktől. Sokféle helyzetben sokféle szerepet lehet eljátszani, ezt élvezem.”
Azt is hozzátette: “Én kalandnak fogom fel az életet, biztosan azért, mert szeretek élni. Képes vagyok örülni, ott a képesség bennem az örömre. (…) Egy kalandban minden benne van. A pró és kontra, a fönt és a lent is. És az, hogy színes, hogy sokféle, és akkor is helyt kell állnod, ha nehéz, részt kell venned, mert az a tiéd, a te kalandod.”
A kérdésre, tud-e szabálytalan lenni, elárulta: “Szeretem a rizikót. Miközben abszolút biztonságra vágyom, közben kikacsintok, hogy nézzük csak meg azt a másik verziót, ami nem kiszámítható!”
A Húsvétról és a régi ünnepek emlékéról szólva elmondta: “Míg a karácsony befelé forduló ünnep nekem, a húsvét kifelé tart. Alig várom. A napsütést, a rügyeket, az újhagymát, a retket, a salátát, a zöldet, a megújulást. Hogy végre ki lehet menni. Persze, kerestük az unokatestvéreimmel a kertben eldugott tojásokat. Hárman voltunk. És persze Rozi is kereste, neki is eldugtuk, és most Mia fogja keresni. És megint azt érzem, bárhogy van, de olyan jó élni! Olyan jó együtt lenni, és együtt csinálni, amit csak lehet. Erről nem vagyok hajlandó lemondani. Ez az életöröm és energia táplál. És mindenkit, aki körülöttem él. Úgy szeretném minden nőnek elmondani, hogy nekünk Napnak kell lennünk, érted? Napnak!”
A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2020.04.07 – 10,11,12. oldal