Az alábbiakban közzétesszük, hogy színházművészet kategóriában kik azok, akik elnyerték idén az MMA-ösztöndíjat.

Míg négy évvel ezelőtt mintegy ezeregyszáz, idén már csaknem ezerhatszáz érvényes projekt érkezett építőművészet, film- és fotóművészet, ipar- és tervezőművészet, irodalom, képzőművészet, művészetelmélet, népművészet, színházművészet és zeneművészet kategóriában. 

A legnépszerűbb művészeti ágnak a zene és a képzőművészet bizonyult, mindkettőre mintegy háromszáz pályaművet adtak be a 18-50 év közötti szakemberek.

A száz nyertes három évre szóló, havi bruttó 200 ezer forint összegű művészeti ösztöndíjra jogosult 2021 szeptemberétől, emellett a művészek a projekt lebonyolítójától, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézettől (MMA MMKI) folyamatos mentorálást, valamint publikálási és bemutatkozási lehetőséget kapnak, továbbá rendszeres szakmai találkozón vehetnek részt, amelyen beszámolhatnak az addig elért eredményeikről.

 A döntőbizottságot az MMA elnöke és az általa felkért bírálóbizottsági tagok alkották: Vashegyi György (a bizottság elnöke), Balázs Mihály, Buglya Sándor, Haris László, a közelmúltban elhunyt Jankovics Marcell, Kékedi László, Kucsera Tamás Gergely, Nagy Viktor, Pécsi Györgyi, Sára Ernő, Stefanovits Péter és Záborszky Kálmán. A támogatásra érdemes munkákat külső szakértőkkel együttműködésben bírálták el.

A pályázati támogatási időszak vége 2024. augusztus 31.  

A nyertesek névsora itt olvasható.

A színházművészet kategória nyerteseinek bemutatkozóját olvashatják alább:

Benedekfi Katalin

Székelyföldön, Nagygalambfalván születtem. Korai gyerekkoromtól vettem részt zenés irodalmi eseményeken, nagybátyám Kányádi Sándor költő tanácsára és nyertem számos nemzetközi díjat. Budapesten Színiakadémiai és Bölcsész diplomát szereztem és főszerepeket játszottam számos fővárosi és vidéki színházban. 
2003-ban a „Csengettyű-Csengettyű” karácsonyi lemezem aranylemez lett.
2004-ben elkészítettem a „Huncutazás” című filmem a Duna TV támogatásával. 
2007-ben megalapítottam Szín-Varázs színi és készségfejlesztő iskolámat, melynek vezető tanára voltam.
Néhány évvel ezelőtt ismét belevetettem magam a klasszikus zenei tanulmányokba. Számos opera kurzuson vettem részt Európa szerte. Mestereim Hamari Júlia művésznő és Andrejcsik István Prof., de tanulhattam: Laki Krisztina, Tokody Ilona, Bill Gerald, Dorothea Schwarz valamint Cheril Studer irányítása alatt is.
2013-ban Mester és Tanítványa díjat kaptam. Az elmúlt években számos gálakoncerten vettem részt Európában (Németország, Spanyolország, Ausztria, Svájc, Románia, Oroszország) és a tengerentúlon is (Los Angeles, San Francisco, Montreal, Ottawa, Toronto). Lehetőségem volt közreműködni a Bécsi Staatsoper művészeivel hangversenyeken és a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a „Báthory” címszerepét énekelhettem.
2018-ban Prima díjat vehettem át zeneművészeti kategóriában, csongrád megyében.
Napjainkban számos színházban játszom főszerepeket, interaktív hagyományőrző műsorokat tartok itthon és a diaszpórában. Rendszeresen hallhat és láthat a közönség a hazai rádiók és televíziók műsoraiban, de nem feledkeztem meg szülőföldemről sem ahol jótékonysági koncerteket adok és segítem az otthoni fiatalokat.
Székelyföld hitet és gyökereket adott, Magyarország  otthont és szárnyakat hogy megvalósíthassam álmaimat.

Csuzi Márton

Csuzi Márton vagyok, kortárs tánc és cirkusz művész. Szabadúszó előadó vagyok, de leginkább a Duda Éva Társulattal dolgozom, velük viszont nemcsak mint előadó, hanem mint a nemzetközi kapcsolatok menedzsere is együtt működöm. Alapítója és főszervezője vagyok a Flying Bodies multidiszciplináris fesztivál és kurzus sorozatnak, oktatok a Budapest Kortárstánc Főiskolán, a Színház és Filmművészeti egyetemen, saját alkotásokat hívok életre. Dolgozom még a Tranzdanz társulattal, Kovács Gerzson Péter vezetésével, a Freak Fusion kortárs cirkuszi társulattal. 

Dr. Horváth Nóra

A Széchenyi István Egyetem docense,és a Műhely című folyóirat főszerkesztője vagyok.15 éve tanítok a felsőoktatásban, tanító, művelődésszervező és filozófia szakos bölcsész végzettségemnek köszönhetően a legszélesebb körben foglalkozom kultúrtörténeti, illetve esztétikai oktató- és kutatótevékenységgel. 2014-ben filozófiából doktoráltam. Létezésesztétikai elméletemnek szentelt disszertációm, mely három amerikai filozófusnak és művésznek az életművét vette nagyító alá, 2019-ben könyv formájában is megjelent A szépség szeretői címmel. 2001-es OTDK-helyezésem óta rendszeresen publikálok kritikákat, tanulmányokat és szerepelek hazai és külföldi konferenciákon, melyek közül különleges élményként tekintek a 2018-as pekingi Filozófiai Világkongresszuson tartott előadásomra, illetve a 2017-ben, a Fudan Egyetemen (Shanghai), az avantgárd művészetnek szentelt esztétikai konferencián Hajas Tibor performanszairól tartott prezentációmra. Már a doktori kutatásaim időszakában felfigyeltem a szomaesztétikára („test”esztétika), ami végül a táncművészet és az esztétika határterületein folyó kutatások felé irányított. Egy szomaesztétikai workshop szervezőjeként vettem fel a kapcsolatot Frenák Pállal, s azóta, kutatásaim az ő művészeti tevékenységére fókuszálnak. Legutóbbi darabjainál, a 2019-es Cage-nél és a 2020-as Spid_ernél filozófiai konzultánsként vettem részt az elméleti előkészítésben. Évek óta elkötelezetten közvetítem előadások és workshopok keretében a magyarországi kortárs tánc esztétikai megközelítésének fontosságát. A Frenák Pál mentorálásával megvalósuló kutatásban reményeim szerint olyan dialógus alakulhat ki a táncszakmán belül és a tánc elméletével foglalkozók között is, melyből mindannyian egymást gazdagító információkat nyerhetnénk a rendszerváltás utáni magyar kortárs tánc kiemelkedő alakjainak tradicionális és klasszikus elemekből is építkező inspirációs hátteréről.

Herczeg Tamás

Színházvezetői és művészeti tevékenység mellett művészetelméleti kérdésekkel is foglalkozom, rendszeresen publikálok. Pályafutásom során a színházi intézményrendszer struktúráinak valamennyi területén – prózai-, és zenés-színház, egy-, vagy többtagozatú intézmény, repertoár-, vagy befogadó-színház, a nyári fesztiválok működése – gyakorlati tapasztalatokat szereztem. A művészeti irányítás mellett alkotóként, kreatív producerként és színházi rendezőként is vállalok feladatokat. 2013-től idei év tavaszáig igazgattam a Szegedi Szabadtéri Játékokat. 2014-ben az MMA köztestületi tagja lettem. 2016-ban Bánffy Miklós díjat kaptam, 2020- ban a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kar címzetes főiskolai docense lettem. 

Levko Esztella

Tanulmányaimat Londonban a Rose Bruford College-ban, és Moszkvában a Filmművészeti Egyetemen végeztem színész szakon. Tanulmányaimat befejezve több jelentős európai színházi társulattal dolgoztam együtt. Jelenleg együttműködöm az Artificial Moon angol nyelvű színházi társulattal, valamint a Létra Kulturális Egyesülettel. 2019-ben megalakult a Hungary L!ve Művészeti Alapítvány, amelynek egyik alapítója és kuratóriumi tagja vagyok. Az alapítvány célja egy alkotói platform, továbbá kulturális és akadémiai csereprogramok létrehozása, amelyek hozzájárulnak a magyar és a nemzetközi kulturális élet gyarapodásához.

Eddigi színházi munkáim meghatározó mérföldköve a lengyel Gardzienice társulattal eltöltött éveim voltak, mely pályázatom témáját is inspirálta. 

A Gardzienice Center for Theatre Practices Európa egyik meghatározó színházi társulata. A Művészeti Akadémiának benyújtott pályázatom célja, hogy hiánypótló módon magyar nyelven elsőként egy részletes és átfogó, edukációs célra is felhasználható tanulmány jelenjen meg, amely bemutatja Gardzienice és Staniewski munkásságát, továbbá nyílt színésztréning workshopok formájában megismertessem a hazai szakmával a színészképzésük elméleti és gyakorlati princípiumait.

A pályázat hosszú távú célja, hogy a hazánkban csak szűk körben ismert, de világszínvonalú színházi tradícióval rendelkező Gardzienice színházról szóló információk a munkám eredményeképpen láthatóvá és elérhetővé váljanak. Kutatásom hitelességéhez hozzájárul mindaz a tapasztalat, amelyre a társulat tagjaként tettem szert, valamint az utóbbi tíz éves oktatói tevékenységem. Staniewski támogatói nyilatkozata biztosít arról, hogy számára is fontos a kutatásom.

Nagy Viktória

Festőszakon kezdtem a Magyar Képzőművészeti Egyetemet, díszlet-jelmeztervezőként végeztem, így munkásságomat áthatja a festői látásmód. Téralkotásaim költőiek, érzékenyen, praktikus és filozofikus értelemben egyaránt kísérik az adott művet. Pályám során eddig több mint 90 műnek lehettem tervezője az opera, kortárs és klasszikus balett, próza, musical, film, Tv- film, animációs film műfajaiban.

Jelentősebb tervezéseim: Vörösmarty M.: Csongor és Tünde díszlet-jelmeztervezés (Nemzeti Színház Rendezte: Vidnyánszky Attila.) Erkel F.: Bánk Bán jelmeztervezés (Magyar Állami Operaház R.: Vidnyánszky Attila.), Gyöngyösi Levente: Gólyakalifa jelmeztervezés (Magyar Állami Operaház R.: Harangi Mária.), Ullmann: Atlantis császára díszlet-jelmeztervezés (MÜPA R.: Lukács Andor, Ficher Iván művészeti vezetésével ), Bernstein: West Side Story jelmeztervezés (Szegedi Szabadtéri Színpad R.: Kerényi Miklós Gábor) W.A.Mozart: Varázsfuvola díszlet-jelmeztervezés (Iseumi játékok R.: Káel Csaba) Mi ez a církusz? c. film( R.: Halász Glória), Recirqel : Adieu! (Művészetek Palotája R.: Vági Bence, Fisher Neil) Frank Wildhorn: Bonnie & Clyde musical díszlet-jelmeztervezés ( Margitszigeti Színpad R.: Harangi Mária) 

Nagy Lóránt József

Nagy Lóránt vagyok. 2005-ben végeztem a Színház es Filmművészeti Egyetem operett-musical szakán, Kerényi Imre növendékeként. Az egyetem után a Madách Színházban, a Piccolo Színházban, a József Attila Színházban, s a Veszprémi Petőfi Színházban játszottam. A 2006-tól az akkor alakult Rock és Musical Színház társulati és kuratóriumi tagja lettem, majd 2008-ban a Győri Nemzeti Színházhoz szerződtem. Németországi vendégszereplésem 2011-től 2013-ig tartott. Megfordultam a Szolnoki Szigligeti Színházban, a Szabad Tér Színháznál. 2015-től 2018-ig az egri Gárdonyi Géza Színház társulatának a tagja voltam. 2018-ban az Újszínházhoz szerződtem. 2020-tól a Budapesti Operettszínházban is színpadra lépek. Ugyanebben az évben szereztem meg másoddiplomámat a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudomány szakán. 

    Célom, hogy az elmúlt időszak nehézségei, fájdalmai okán, újra visszatérhessünk az élet igenléséhez, annak ünnepléséhez. Épp ezért magát e fogalmat, s a hozzá mindig is szorosan kapcsolható morális értékek zenés színpadon való megjelenését és megjelenítését választottam tanulmányom témájául. Kutatásomban több évszázadot kívánok felölelni, különös tekintettel a magyar színjátszásra. A múlt értékeinek bemutatásán túl, fel szeretném tárni a jelenünk viszonyulását az élethez; továbbá vallom azt, hogy felelősséget kell vállalnunk a jövő színháza felé, épp ezért a kutatásban tárgyalt életfilozófiák és jelentősebb színházi korszakok bemutatása után, egy lehetséges út felvázolására teszek kísérletet. Mi a zenés színház legitimitása a szórakoztatáson túl; hogyan vázojuk fel benne s általa az élet szentségét? Mit taníthat a zenés színház a jövő generációjának? Hogyan segítheti őket önmaguk megtalálásában, s világban való elhelyezkedésében? Van-e még lehetőség bennünk ahhoz, hogy újrafogalmazzuk és alkalmazzuk az élet és a halál szimbiózisának szakralitását számukra?

Ricz Ármin

Ricz Ármin vagyok, vajdasági színész. Az Újvidéki Művészeti Akadémián, színész szakon  végeztem 2016-ban. Az elmúlt időszakban vendégelőadóként dolgoztam az Újvidéki Színházban, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban, a vajdasági Tanyaszínházban és a zalaegerszegi Griff Bábszínházban. Egyetemista korom óta igyekszem változatos műfajú produkciókban kipróbálni magam, ami állandó tanulásra és önképzésre, a színészi eszköztáram bővítésére ösztönöz. 

Kutatásom kiindulópontja 2019-ben Antonio Fava Reggio Emiliai Scuola Internazionale dell’Attore Comico iskolájában végzett munkám és a vajdasági Tanyaszínház, amelyhez 2012-ben csatlakoztam színészként, majd 2018-ban rendezőként is részt vettem a társulat munkájában. Az ösztöndíj három éves periódusa alatt terveim között szerepel négy külföldi tréningen való részvetel, Jaques Lecoq maszk-pedagogiájának vizsgálata, a megszerzett ismeretanyagok feldolgozása és továbbadása, a vajdasági Tanyaszínház korábbi és aktuális előadásának tanulmányozását, valamint az összegzett ismeretek felhasználásával egy színpadi produkció létrehozázást.

Somogyi Tamás

Somogyi Tamás: Rendező, színházpedagógus. Diplomáit A Keleti István Művészeti Iskola színész- bábszínész szakán és a veszprémi Pannon Egyetemen szerezte színháztörténet, irodalomtudomány (BA) valamint magyar és drámapedagógia-tanár (MA) szakon. Dolgozott tanárként a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium dráma tagozatán és állandó vendégrendező a Nemes Nagy Ágnes szakgimnázium felnőtt színészképzésében. Báb – és mozgásszínházi előadások rendezője, csaknem az összes magyarországi bábszínház meghívott rendezője. Munkái évről évre meghívást kapnak a legjelentősebb magyarországi valamint külföldi bábszínházi találkozókra, fesztiválokra és számos díjjal jutalmazta őket a szakma és a közönség egyaránt. Előadásaira jellemző a probléma centrikus gondolkodás és a vizualitást előtérbe állító bábszínházi kísérletezés. 

“Első pillantásra a szombathelyi Somogyi Tamás-rendezés teljes mértékben lebontja, megszünteti a bábszínház és „élő színház” közti, egyébként is ingatag különbséget (és voltképpen meg is teszi). Másfelől viszont egyetlen határozott mozdulattal éppen azt mutatja meg, hogy a bábban (definiáljuk aztán akárhogyan a végeredményt) micsoda lehetőségek rejlenek.” (Ölbei Lívia, Artlimes.hu) 

Az elmúlt években dramaturgként dolgozott több tánc- és mozgásszínházi előadásban, állandó alkotótársa Góbi Rita (Lábán Rudolf – díjas) táncművésznek. A Vígszínház Vígdiák programjának színházpedagógusa valamint alapítója a Szabad Labor Drámaműhelynek. Olyan színházi foglalkozások tervezője és vezetője, melyek a színház eszközein keresztül dolgoznak fel kérdéseket a világról, illetve saját magunkról, valamint segítenek megértetni, hogy miért érdemes művészettel foglalkozni akár alkotóként, akár „fogyasztóként”. Rendszeresen tart tréningeket színészeknek, melynek középpontjában a mozgás és mozgatás, az energiák összpontosítása valamint a színész és a színpadon megjelenő tárgy viszonya áll.

Soltész Erzsébet

Soltész Bözse vagyok a Pesti Magyar Színház színművésze. Életem nagyobb részét a színpadon előadások létrehozásával, mondanivalójának elemzésével, önmagamba tett belső utazásokkal töltöttem. Az érettségi után egy évre csatlakoztam a Térszínház csapatához, majd 1994–től felvételt nyertem a Nemzeti Színiakadémiára. Az akkori Nemzeti Színházban volt szerencsém együtt dolgozni olyan fantasztikus színészekkel mint Tolnay Klári, Béres Ilona,Kállai Ferenc, Csernus Mariann, Sinkovits Imre, Agárdy Gábor . Őket tekintem mestereimnek  és későbbi, nem szokványos „előremenetelemet” is a felém áradó gondoskodó figyelmüknek köszönhetem. 1998-ban sikeres Színész 1 vizsgát tettem, és leszerződtem a Nemzeti Színházba. Szerencsés vagyok, mert kipróbálhattam magam szinte minden műfajban.
Emelett éveken át dolgoztam a Maladype  Színházzal, vendégként pedig játszottam a Bárka Színházban, a Szkéne Színházban a székesfehérváron Vörösmarty Színházban, a Játékszínben és a Zsámbéki Katonai Bázison.

Díjaim: Farkas-Ratkó-díj, Soós Imre-díj, Jászai Mari-díj, Agárdy-emléklánc, Sík Ferenc-emlékgyűrű, Főnix- díj, Iglódi István-emlékgyűrű, Ivánka Csaba-díj

Turoczi Levente Ágoston

Turóczi Levente vagyok, több, mint 10 éve foglalkozom dráma- és játékpedagógiával, érzelmi intelligencia fejlesztéssel. A Baross Imre Artistaképzőben Artista I / Bohóc szakirányon valamint a berlini Michael Chekhov International Academy-n szereztem képesítést. Jelenleg színészként a Troupe Tadam bohóc társulat és a Kvázi & Max bohócduó tagjaként tevékenykedem, melyekkel nemzetközi elismerésekben is részesültünk. Chekhov-technika tanárként célomul tűztem ki a módszer magyarországi széles körű elterjesztését. Három éves alkotói-kutatói munkám célja a Michael Chekhov-technika magyarországi meghonosítása és integrálási lehetőségeinek gyakorlati kutatása.

A módszer alkalmazási lehetőségeinek kutatását több, egymáshoz kapcsolódó területén tervezem megvalósítani:
Lefordítom Michael Chekhov – On the technik of acting címen megjelent könyvét, ezzel elérhetővé válik a módszer egyik alapműve magyar nyelven is. A budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium diákjaival két tanéven keresztül kutatom a Chekhov-technika közoktatási keretek közötti, kreatív színházi gyakorlatokban történő alkalmazását. A debreceni Vojtina Bábszínház társulatával két évadon keresztül kutatom a technika báb-színművészeti alkalmazásának lehetőségeit, amely nemzetközi szinten is érdeklődésre adhat számot, mint a Chekhov-technika alkalmazása a báb-színművészek gyakorlati képzésében. Ezen tapasztalatok mentén kidolgozok, egy a közoktatásban alkalmazható és egy a színészképzés(ek)be integrálható Chekhov-technika képzést. A báb-színművészeti gyakorlatokat és tapasztalatokat magyar, angol nyelven is publikálom. A pandémiás helyzetben az online-térbe kényszerülve folytattam a munkát. Bátran állíthatom, ugyan egészen más feltételekkel és környezetben, mégis teljes értékűen vezethető és tanítható fizikai-színházi képzés az online térben is. Ennek ismeretében vállalom, hogy a rendszeresen tartok nyílt, professzionális és amatőr előadóművészek és diákok számára is Chekhov-technika képzéseket.

Zorkóczy Zenóbia

Erdélyi, színészdiplomás vándorszínész vagyok harminc éve. Nem a kőszínházak kiszámítható akusztikájában és terében gyakoroltam szakmámat, hanem utazószínházként mindig az adott körülményekből kiindulva hoztam ki a maximumot. Kolozsváron végeztem a színművészetin, ahol nagyszerű tanároktól tanulhattam meg a szakmát: Boér Ferenctől, Spolarics Andreától, Bíró Józseftől, László Gerőtől, Tompa Gábortól. Már a főiskola utolsó évében színpadra vittem első önálló műsorom: Jean Cocteautól az Emberi hangot. Elsők között voltam szabadúszóként a rendszerváltást követően, ezért sokszor érthetetlenség fogadott. Viszont vonzott a szabadság, a vidék megismerésének vágya, és az, hogy ahol megismertek mindenhová visszavártak. Ugyanis kevesen voltunk a pályán, mert 1989 után a színházak leálltak a tájolással. Ilyen értelemben hiánypótló és értékes volt a munkánk, bár a szakma mostohagyerekként kezelt. Az elmúlt harminc évben tizenöt produkciót szerkesztettem, játszottam, lefedve minden igényt. Volt négy gyermekelőadásom, templomokba való istenes műsorom, különböző ünnepekre és alkalmakra szóló irodalmi összeállításom, gimnazistáknak való tananyag, irodalmi kabaré. Évi 100-200 előadást tartottam Erdélyben és a világ különböző pontjain élő magyar közösségeknek. Munkámról készült már könyv: Juhász Kristóf Hanggal és jelenléttel című, és dokumentumfilm is: Ambrus Emese Európa kis utcája címmel. A pandémia idején nem tudtam folytatni vándorszínészi tevékenységemet, így belefogtam az eddigi tapasztalataim feldolgozásába. Könyvet írok arról, hogy hogyan állítottam össze a gyermekirodalmi előadásaimat, interjúkat készítek kölönböző lapoknak színészekről, illetve tárcákat írok. A jövőben nagyon szeretném feldolgozni az erdélyi vándorszínészek helyzetét, munkásságát az elmúlt harminc év viszonylatában. Ehhez szeretném kérni az önök támogatását.