Szinte házi szerzőnek számít a Rózsavölgyi Szalonban Cyril Gely, akinek Diplomácia című darabját száznegyvenes sikerszériával játsszák. A párizsi bemutató előtt kerül a Szalon színpadára a francia szerző legújabb műve. A Díj egy szembesítő találkozást mesél el pattanásig feszült légkörben két tudós, Otto Hahn kémikus és Lise Meitner fizikus között – a Hahnnak odaítélt kémiai Nobel-díj átvétele előtt. Az előadás szereplői Seress Zoltán, Kiss Mari és Szorcsik Kriszta, a rendező Herendi Gábor, akivel a február 16-i bemutató előtt ült le beszélgetni Szentgyörgyi Rita. Az interjú a Fidelio oldalán jelent meg.

A szerző történelmileg kiélezett helyzetekben, a tudomány, a politika „háttérszereplőit” helyezi reflektorfénybe. A kérdésre, mennyire kellett a próbák során háttérinformációkat is igénybe venni, Herendi Gábor elárulta:

„Otto Hahn és Lise Meitner találkozása megtörtént, ezt tudjuk Hahn emlékirataiból, amelyben annyit jegyzett meg: „kellemetlen” beszélgetés volt. A darabban ez a találkozás 1946-ban, közvetlenül a Hahnnak odaítélt Nobel-díj átadása előtt zajlik. Fokozottan feszült helyzetben. Utánajártunk, mindent, amit lehetett, elolvastunk a témában. Otto Hahn kémikus 1944-ben a maghasadásért Nobel-díjat kapott, amit a háború miatt csak 1946-ban tudott átvenni. Bár az elismerésben egyedül részesült, a kutatás, a maghasadás felfedezése közös munka eredménye volt Lise Meitner fizikussal, akivel harminc éven át dolgozott együtt. A felfedezés előtt néhány hónappal Meitner zsidó származása miatt Németországból Stockholmba kényszerült menekülni, ebben Hahn segített neki. A Nobel-díj átadása előtt Meitner betoppan Hahn szállodai szobájába, kérdőre vonja, miért nem említette meg a nevét egyetlen tudományos cikkben vagy interjúban sem. Levelek is léteznek annak bizonyítékául, hogy még akkor is kikérte Meitner véleményét, amikor az már Stockholmban élt. A maghasadás fogalmát is ő javasolta Hahnnak.”

A rendező szerint az emberi tartalmak, a két ember közötti feszültség, a sorsuk, a múltjuk összefonódása az izgalmas a darabban: „Közel másfél órás intenzív beszélgetés zajlik kettejük között hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel.”

Herendit arról is faggatták, miért döntötte el, hogy ebben a rendszerben nem pályázik többé filmrendezésre:

„Magamat hoznám kellemetlen helyzetbe. Hétszer is pályáztam, tele van a fiókom forgatókönyvekkel. Közönségfilmek, zenés film, kalandfilm, politikai tartalom nélkül. Vicces indokokkal utasították el ezeket a filmterveket. Elegem lett. (…) Borzasztóan hiányoznak azok a filmek, amelyek a jelenkort dolgozzák fel, a hihetetlen társadalmi megosztottságot, amit nagyon fájlalok. Gyakorlatilag ketté lett szakítva Magyarország, mérhetetlen gyűlölködés megy a front két oldalán.”