Hermányi Mariann számára nem volt kérdés, milyen pályát választ, de amikor a siker ellenére épp nem jött a munka, nem félt egy másik szakmát is kitanulni. Ettől az évadtól társulati tag lett a Centrál Színházban, ahol egy nagyon fontos, a #metoo-jelenséget körbejáró bemutatóra készül. Mariann többek között a színésszé válás rögös útjáról, az osztályfőnökétől, Cserhalmi Györgytől kapott útravalóról, valamint a fiatal színészgeneráció feladatairól is mesélt a WMN-nek Széles-Horváth Anna interjújában.

„Eleinte nem ért túl sok sikerélmény: izgága lány voltam, folyamatosan impulzusokat kerestem, azt hiszem, inkább ripacskodásnak vagy túltengésnek mondanám a mai eszemmel azt, amit akkor műveltem. Talán éppen emiatt nem kaptam túl sok támogatást az iskolában, főleg a gimnáziumban. Érdekes, bár senki sem hozta meg a kedvem, úgy igazából el sem tudta venni. Mindig tudtam: színésznő leszek és kész” – fogalmazott Hermányi Mariann.

A színésznő tapasztalatai szerint a nehézségekből és kudarcokból is lehet tanulni, és ezek segíthetnek a fejlődésben. Példaként említi, hogy a kaposvári színművészetire másodjára vették fel, úgy gondolja, jót tenne, ha a fiatalok nem azonnal az érettségi után kezdenének színész szakot, mert így gazdagabb mondanivalóval rendelkeznének, amikor a pályára lépnek. Hermányi Mariann egy évig a Centrál Színházban dolgozott mint asszisztens.

Kezdetben nem tudta, mi a pontos szerepe az ügyelőnek vagy a kellékesnek, és nem volt elképzelése a próbafolyamatról sem. Az évad során tanúja volt a művészek munkájának, a drámai szövegekkel való birkózásuknak, megfigyelte a különböző vélemények ütközését és a premier előtti izgalmat, valamint azt, hogy a produkciók előrehaladtával a színészek milyen új ötleteket csempésznek vissza a darabba, amikor a rendező már nem vesz részt a próbákon. A körülötte lévő, tapasztalt színészek profizmusából ő maga is sokat tanult.

Őt elsősorban az érdekelte, mi milyenek vagyunk: arra tanított, hogy ne jó színészek akarjuk lenni, hanem jó emberek, és ha az megvan, akár páratlan színészek is lehetünk” – fejtette ki a színésznő, akit országosan a Szentgyörgyi Bálint rendezte A besúgó című sorozat tett ismertebbé.

Elvégeztem egy sminkes iskolát, és azóta dolgozom sminkesként is. A besúgó ebben az értelemben nem hozott akkora változást, mint kifele tűnhetett: nem kezdtek tömegesen kopogtatni az ajtómon, emellett persze az arcomat többen megismerték. Viszont szakmai értelemben mégis nagy ugrást jelentett a sorozat: egy valódi nagy produkcióban, komoly szakemberekkel, figyelemre méltó színészkollégákkal dolgozhattam. Sok mindent viszek tovább ebből magammal” – nyilatkozta.

Október 31-én mutatják be a Ma este gyilkolunk című filmet, amelyben igazi nagyágyúk a partnerei. A színészidősotthon lakói (Kern András, Bodrogi Gyula, Jordán Tamás, Koltai Róbert, Bálint András, Takács Kati, Pogány Judit, Bánsági Ildikó, Hámori Ildikó) mellett tűnik fel mint ápolónő.

Ettől az évadtól pedig a Centrál Színház társulatát erősíti:

„Ritka kincs, mert egyre kevesebb a társulat, a színház – amikor a tenger háborog és hullámzik, jó egy hajó, ahova felengednek téged, és ahol biztonságban lehetsz” – fejtette ki Hermányi Mariann, aki egy kétszereplős darabbal kezd a teátrumban Szabó Kimmel Tamással, Puskás Samu rendezésében Oleanna címmel, ami a  #metoo témakörében vet fel kérdéseket.

Arról is beszélt, hogy érdekes kettőség jellemzi: „Egyrészt tényleg olyan vagyok, mint egy napos csikó, aki a saját lábában is elesik, de mindenképp futni akar. A belső tűz az nem múlt el, például továbbra is nyitott vagyok az egész világra, szívesen próbálnám ki magam külföldön színészként, és teszek is érte, hogy teljesüljön ez a vágyam. Az egyik kedvenc elfoglaltságom a barátaimmal éjszakába nyúló világmegváltó beszélgetésekbe bonyolódni, de közben meg nagyon szeretek az erdőben sétálni a kutyámmal, vagy a városban járni-kelni egyedül, és kitalálni történeteket a szembejövő emberek, arcok, házak kapcsán. Szóval magammal lenni, révedezni.