Hernádi Judit korán felfedezte, hogy hatással van az emberekre. Hogy nevetnek, ha ő csinál valamit. Hogy miért nevetnek pontosan, nem érdekelte különösebben. A Színművészeti Főiskola után megtapasztalja a Vígszínház három jelentős igazgatóját: Várkonyit, Horvait és Martont.
A Sohase mondd című dallal megismeri az ország, a szakma azonban nem lelkesedik ettől. Lánya születése előtt pedig dobbant és szinte vissza sem néz: közel negyven éve szabadúszóként dolgozik. A Partizán éetútinterjújában mesél a Vígről, illetve hogy mit gondol Martonról és Eszenyiről és áldozataikról, az SZFE szétveréséről és a forradalomcsinálás korlátairól, Zsófi lányáról és a transzgenerációs anyai mintákról, a HetiHetesről, és hogy mi maradt meg neki Gulyás Marciból, és mit jelentett neki Bajor Imre barátsága.
Tartalom:
0:00–4:24 Ősélmény és humor
4:25–11:09 Gyermekkor, a pszeudokrupp és az anyai minták
11:10–21:00 Szabad szerelem korszaka, PC és a házasság
21:01–40:53 Színművészeti Főiskola, Vígszínház, metoo, Horvai István és Marton László visszaélései, Vígszínházi felmondás
40:54–46:22 Eszenyi Enikőről
46:23–51:57 Soha se mondd
51:58–58:25 Mit jelent magyarnak lenni
58:26–1:15:54 Heti Hetes és Bajor Imre
1:15:55–1:21:42 SzFE, forradalom
1:21:43–1:25:39 Az Orbán-rendszer és a buborékok
1:25:40–1:29:54 Lánya, Tarján Zsófia
1:29:55–1:33:26 A színházi szakma jövője
1:33:27–1:34:30 Lekonf és stáblista