Nemrég mutatták be a Játékszínben a Rém rendes vendég című vígjátékot a színésznővel a főszerepben. Ennek kapcsán adott interjút Hernádi Judit a Storynak.

A felvetésre, miszerint létezik egy sztereotípia, hogy azok, akik gyakran játszanak vígjátékokban, általában egyáltalán nem vidám emberek a magánéletükben,
Hernádi Judit elmondta: „Ez így van. Ez rám is igaz. Igen. Helyes meglátás. Nincs is mit hozzáfűzni.”

A kérdésre, milyen vendég Hernádi Judit a saját életében, úgy válaszolt:
„Nem szoktam útban lenni. Ennyit tudok elmondani. Rövid ideig én nagyon alkalmazkodó vagyok. Ha tudom, hogy valaminek mi az eleje és mi a vége, akkor ez nagyon jól megy. Szeretem a behatárolt dolgokat, egy vendégség is behatárolt idejű esemény.

A darab komikumának egyik forrása, hogy a vendéglátó házaspár túludvariaskodja a dolgokat. Arról szólva, hogy ez a túlzott udvariaskodás Hernádi Juditnak nem sajátja, a színésznő kifejtette:
„Hát nem. Most ez van a világban, hogy mindenki nagyon píszí, nagyon ügyel rá, hogy mit mond, mit nem. Én nem vagyok ilyen. Rám ez egyáltalán nem jellemző. Egyszerűen nekem nem jutott el a tudatomig, hogy ilyennek kellene lennie. Nem is merült fel bennem soha. Az, hogy néhány embert esetleg ne bántsak meg nagyon, néha bennem van, de bevallom, néha még ez sem. Kevés emberre vigyázok igazán magam körül, ez az igazság.”

A színésznő arról is beszélt, hogy izgul még egy premier, egy előadás előtt:
„Valamennyire izgulni kell ahhoz, hogy az ember össze tudja szedni magát. Van kolléga, aki azt mondja, hogy a korral együtt egyre jobban jön neki az izgalom. Én úgy vettem észre, hogy nálam ez nem a korral függ össze, hanem vannak olyan élethelyzetek, amikor kiszolgáltatottabbnak érzem magam idegileg, érzelmileg, amikor valahogy nehezebben találom önmagam, olyankor jön elő belőlem a félelem vagy az izgulás, hogy meg akarok valaminek felelni, amiről talán nem is nagyon tudom, hogy micsoda. A mostani élethelyzetemben viszont nem vagyok annyira felzaklatva, hogy ez előjöjjön. Persze egy premier előtt van egy egészséges izgalom, van bennem egy fokozott figyelem. Azért felteszem magamnak a kérdést, mielőtt bemegyek a színpadra, hogy miért lettem én színész, micsoda hülyeség ez. De ez rendben van. Most nem vagyok kibillent állapotban, hogy féljek a megfeleléstől.”

A teljes interjú itt olvasható.