Hevér Gábor szerint egy színész azokkal a rendezőkkel tud jól dolgozni, akik az agyát és a gondolatait is használják. Eszenyi Enikő vígszínházi ügyéről úgy véli: a főváros álságos vizsgálatot folytatott, hiszen minden paksaméta rendelkezésre áll, mégsem fűztek hozzá egyetlen megjegyzést sem.  A Szelfi című podcastban arról is beszélt, hogy a mai napig imádja Leonardo DiCapriót szinkronizálni.

„Én mindig azokkal a rendezőkkel tudtam igazán együttműködni, akik szerették használni az agyamat és a gondolataimat. A filmezés nagyon koncentrált, sűrű műfaj, napi 12 órát dolgozunk. Ha szerencsénk van, ennyi idő alatt hat-hét perc hasznos anyag készül. Mivel ennyire koncentrált feladat, felvétel után az agyam automatikusan törli a szöveget. Ezzel szemben egy színházi előadást másfél hónapig próbálunk, így aztán van négy-öt olyan darab, amiben két és fél órán keresztül én dumálok, ezekből bármikor tudok idézni. Megnyomnak rajtam egy gombot, és máris nyomom Azőrült nők ketrece vagy az Igenis, miniszterelnök úr! bármelyik részét. Nincsenek példányaim sem. A nyár végi felújító próbák előtt sem szoktam megnézni a szöveget” – mesélte Hevér Gábor.

Az őrült nők ketrecének négyszázadik, ünnepi előadásán Alföldi Róbert rendező is ott volt, azon az estén az RTL-nek úgy nyilatkozott: „Ez egy olyan ország, ahol a melegeket befóliázzák, betiltják, a nácikat meg nem. Ezen el kell gondolkodni. A magyar történelmet ismerve olyan sokat nem kell…”, majd úgy folytatta: „Némileg provokatívan azt tudom mondani, hogy várom, mikor szednek majd össze minket, mit kell majd viselni.”

Ennek kapcsán Hevér Gábor kifejtette: „Amikor valaki érintett egy bizonyos problémában, ahogy Robi, akkor egészen másképp reagál rá. Az őrült nőkben amúgy is mindig van aktualitás. Az, hogy Magyarországon hogyan alakul az LMBTQ-emberek helyzete; L. Simon László kirúgatása is pontosan erről szól. Abszurd, hogy egy kép mellé ki kellett volna tenni a 18 éven felülieknek szóló karikát. Miért is? Csak mert van egy törvény, amelyik kimondja, hogy mit nem szabad? Innen indulnak a nonszenszek. Robi nyilvánvalóan arra célzott, hogy mindig ilyen kisebb esetekkel kezdődik. A mondatai valószínűleg az ő fájdalmának, az ő elkeseredettségének szólnak.”

Annak kapcsán, hogy az Átrium, ahol az említett darab fut, Hamarosan bezár, kifejtette:

„Amíg egyes színházak egy kultúrdöntés, illetve egy bizonyos kultúrdöntő kör elképzelése miatt kapnak állami támogatást, mások pedig nem, addig a piac nem kiegyenlített. Ezért volt igazságos rendszer a tao, hisz az bevételalapú támogatási rendszer volt.”

Eszenyi Enikő ügyéről is szó esett a beszélgetésben, Hevér Gábor álságosnak tartja a vizsgálatot, a i lezajlott. Sok kollégához hasonlóan ő is elmondta a személyes tapasztalatát egy bűnügyi nyelvésznek, aki meg tudja állapítani, hogy az üggyel kapcsolatos mondatok abúzusra utalhatnak-e, vagy sem.

„A főváros nem kérte, hogy kiértékeljék ezeket a vallomásokat, nem hozott semmilyen döntést arról, hogy volt-e abúzus, vagy mindenki túllihegte a dolgot. Miközben a lelki sérülések legalább olyan fontosak, amiket szintén figyelembe kellene venni. És nem történt semmi. Pedig minden paksaméta megvan, és egy darab megjegyzést nem fűztek hozzá. Annyit sem, hogy ezek az állítások alaptalanok voltak-e, vagy sem” – nyilatkozta a színész.

A teljes beszélgetést itt tudja meghallgatni: