Hevér Gábor szerint a humor az egyik legfontosabb dolog a világon. A Gólkirályság színésze azt is elárulta az rtl.hu-nak adott interjújában, hogy miért félti kislányát a színészi pályától, miért szereti annyira, hogy ő a magyar Leonardo DiCaprio, és arról is mesélt, mi változott a karrierjében, amióta szabadúszó lett. 

„A sztereotípiák levetkőzése, a férfi-női egyenjogúság kérdése mind fontos a sorozatban, de alapvetően a Gólkirályság fő célja az, hogy szórakoztasson. Nagyon finoman vannak benne elhelyezve társadalmi anomáliák, amiket a legjobb eszközzel próbálunk megmutatni, ez pedig a humor” – nyilatkozta a színész, akit arról is kérdeztek, a humor fontos kapocs tud-e lenni a munkában és a magénéletben.

„Szerintem a legfontosabb dolog a világon, hogy az embernek legyen humorérzéke. A feleségemmel ebben egyezünk, mindkettőnknek van humora, és mindketten bírjuk a másik humorát. Olyan, mint egy sebtapasz: nem gyógyít, de hozzájárul a gyógyuláshoz” – mondta Hever Gábor.

Egy korábbi interjúban említetted, hogy a leánya érdeklődik a színészet iránt, de nem szeretné, hogy 18 éves kora előtt döntsön a szakmájáról: „Ez egy bonyolult helyzet, mert ebben a szakmában 18 éves kor körül rettenetesen megemelkednek az elvárások: kikopik a gyermeki báj, és nincs már meg az az elnéző jóindulat az emberekben, hogy „milyen ügyes, pedig csak egy gyerek”. Nincs olyan, hogy »milyen ügyes, pedig 21 éves«. Akkor már mindent el kell tudni játszani, komoly érzelmeket és történeket kell átadni. Addig a pontig a színészet egy kedves szórakozás, de utána már kőkemény munka is.”

Arról is faggatták, mikor vált egyértelművé, hogy a színészet lesz az útja: „Mindig azt mondom, hogy gyerekkorában majdnem mindenki színész akar lenni, aztán normális lesz, és ezt kinövi. Én nem nőttem ki, így jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Akkor édesanyám azt mondta, hogy azonnal jelentkeznem kell egy másik főiskolára is, így felvettek a tanítóképzőbe is. Nem bízott a színészetben, amiben van némi ráció, mivel senki sem tudhatja, hogyan alakul majd a pályája, ami persze más szakmákra is igaz.”

Azt is hozzátette: „Társulati tagként nem illik szerepet visszaadni, így amíg színházi tag voltam, mindent eljátszottam, amit rám osztottak. Voltam már maffiózó, hülyegyerek és miniszterelnök is a szerepeimben. Ha a rendezők valamit belém látnak, akkor megpróbálom megcsinálni. Amióta szabadúszó vagyok, már más a helyzet. Volt már több olyan filmszerep, felkérés, amit visszautasítottam. Volt, hogy a karakter nem tetszett, de olyan is, hogy az egész darab.”