KulisszaTakács KatiJordán TamásszinkronAbigélJózsef Attila Színház
  • facebook
  • instagram
  • 2021. január 19., kedd

    Hevér Gábor: “Változzon meg a színházi struktúra”

    2020. május 6., szerda 06:17

    A kísérletezőtől a vidéki színházon és a többféle korszakot megélt Nemzetin át a Vígszínházig, az Átriumig sokfelé tolta már Thália szekerét. Most éppen szabadúszó. Hevér Gábort Szentgyörgyi Rita kérdezte a Színház.net-en.

    A teljes interjút itt olvashatják.

    Arról, pozitív hozzáállású emberként hogyan bírja a színészi „ tétlenséget”, Hevér Gábor elmondta: “Kockásra játszottam volna magam, ehelyett most önkéntes karanténban vagyok, napi 24 órában, együtt a családommal. Bármily furcsa, ez kissé megterhelő. (…) Megfordult a fejemben az a gondolat, hogy a koronavírus a Jóisten jelzése a világnak, hogy egy kicsit le kell állni. Egyelőre azt érzékelem a környezetemben azok részéről, akikkel a virtuális térben tartom a kapcsolatot, hogy kezd elfogyni az emberek türelme. De talán lesz annyi hozadéka ennek a mostani helyzetnek, hogy idővel megérkezik a bölcsesség”.

    Arról, hogyan értékeli a Vígszínháztól elszerződött tagok nevében tett szolidaritásnyilatkozatuk következményét, kifejtette: “Nagyon fontos tisztázni, hogy a mi nyilatkozatunk csak időben esett egybe az igazgatóválasztással, és nem az volt a célunk, hogy leváltsák Eszenyi Enikőt. Az csak következmény volt. Egy folyamat eredményeként fordultunk a nyilvánossághoz. Eszenyi a 24.hu-nak adott nagy interjújában arról beszélt, hogy az erőszak minden formáját elítéli. Néder Panni és Fenyvesi Lili ezt megcáfoló nyilatkozatának és Eszenyi erre adott tagadó reakciójának a hatására fordult meg sokunk fejében igazán, hogy itt az ideje tisztázni a dolgokat. A saját nevemben is szerettem volna megszólalni, de nem kellett idáig eljutnom, mert rövid időn belül hívtak a többiek, hogy ők is ugyanezt gondolják. Azt akartuk, hogy az igazság napfényre kerüljön. A kiállásunk alapvető célja, hogy szülessen meg egy protokoll, változzon meg a színházi struktúra, új szelek kezdjenek el fújni a színházi életben. Sajnos kaptunk olyan kritikákat is, hogy ez a fajta kiállás nem tesz jót a színházi szakmának, amit egyszerűen nem tudok értelmezni. Ahelyett, hogy azt mondanák, ezen az úton kell menni, ítéljünk el mindenfajta hatalommal való visszaélést. Azzal támadtak minket, hogy ártunk a szakmánknak: ami a színházon belül történik, annak belső ügynek kell maradnia. Azért fordultunk a nyilvánossághoz, mert házon belül nem lehetett tisztázni az erőszakos vezetői metódust. Magam is részt vettem jó néhány produkcióban, ami normális körülmények között készült, ráadásul sikeres is lett” – nyilatkozta Hevér Gábor.

    “Alapvetően azért szerződtem a Vígszínházhoz, mert két olyan emberrel tudtam újra dolgozni, mint Alföldi és Mohácsi. Megköszöntem Eszenyinek a lehetőséget, amikor hívott, csak aztán hamar kibuktak a problémák. Már az első évben nagyon hosszan beszéltem vele négyszemközt, hogy itt valami nincs rendben. Csak aztán jöttek újabb rendezők meg munkák, amikért érdemes volt maradni” – tette hozzá a színész.

    Jordán Tamás igazgatása idején került a Nemzetibe. Arról szólva, hogy mennyire válik benne külön a Jordán és az Alföldi- korszak, elárulta: “A Nemzeti tíz éven át a második otthonom volt, évi kétszázakat játszottam. A kollégák részéről is azt érzékeltem, hogy szerettek oda bejárni dolgozni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kapunál állt valaki és megsimogatta a fejünket. Rengeteg konfliktussal, akár még sok veszekedéssel is járt a munka. De ezek a nézeteltérések a normalitás határain belül maradtak, megoldódtak. Mind Jordánnál, mind Alföldinél úgy léteztem a Nemzetiben, mint egy olyan társulatnak a tagja, amit közösen raktunk össze, amiben szerettünk lenni, és mindent megtettünk azért, hogy jó legyen. Ezt az állapotot azóta sokan visszasírjuk. (…) Kerékbe törték a Nemzeti ívelését. Pontosan lehetett látni, hogy színtisztán politikai okokból. Nem óhajtottam részt venni a folytatásban. Egyébként amikor nemet mondtam Vidnyánszky felkérésére, nem volt állásom, mint ahogy amikor a Vígből eljöttem, akkor sem várt másik színház. Ilyen szempontból nem gondolkodom előre, nem szoktam taktikázni” – szögezte le Hevér Gábor.

    Azt is hozzétette, soha nem izgultam, hogy mi lesz vele, mert a szerencse mindig elé hozott lehetőségeket: “A mostani helyzet azért más. Egy négy fős családot kell eltartanom, és a bevételem jelenleg nulla, a lakásfelújításra szánt tartalékunkat éljük fel. Nem csörög a telefonom, senki nem ajánlott szerepeket. Nagyon halvány, messzinek tűnő lehetőségek derengenek. Boldog lennék, ha a nézők azt mondanák, nem bírják ki tovább kultúra nélkül, de hát jelenleg nekik sincs munkájuk. Sokadmagammal azon gondolkodunk, hogy mit lehetne kezdeni a karanténkultúrában, milyen rést lehetne megtalálni” – nyilatkozta a színművész.

    A teljes interjút itt olvashatják.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -