1919. február 10-én született Szabadkán Komlós Juci Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész, a nemzet színésze.

Szabó Magda és Solt Ottilia után a XX. század Magyarországának újabb fontos alakjáról neveztek el közterületet a II. kerületben – a Nemzet Színésze címet is viselő Jászai Mari-díjas színművésznő, Komlós Juci (1919-2011) nevét Szemlő-hegyen mostantól egy köz, illetve emléktábla őrzi.

A kerületet vezető Őrsi Gergely szerdán közzétett Facebook-posztja szerint az elnevezés egyik célja a budapesti közterületeken fennálló állapotok javítása, hiszen a fővárosban ma közel kilencszer annyi férfi nevével találkozhatunk az utcanévtáblákon, mint nőével.

A színésznő százharmadik születésnapján tartott avatóünnepségen Fehér Anna, illetve Földessy Margit színművésznő mellett a SZINDRA társulat emlékezett Komlósra, aki időről időre a személyes bátorságával élte túl a történelem és az élet adta kihívásokat. Kijátszotta a zsidótörvényeket és igyekezett az ötvenes évek propaganda-darabjait legalább „látszólag” komolyan venni. Bátor maradt férje disszidálása után is, amikor meghurcolták, megvádolták – írja Őrsi Gergely.

Azt is hozzátette: „Ha valaki, akkor ő végigélte a 20. század szinte minden nehézségét. Bár Komlós Juci pályáját látszólag nem törte ketté a történelem, családja, s ő maga is megszenvedte a XX. század borzalmait. A háború előtt Miskolcon az egyre fenyegetőbb zsidótörvények miatt már csak férje tekintélye miatt léphetett színpadra. Játszott, amíg fel nem jelentették, ekkor Budapestre költözött és külvárosi színházakban lépett fel. Az addig a fővárosban kevésbé ismert Komlós Juci elég bátor volt ahhoz, hogy a törvényi tiltás ellenére is kockáztasson, mert csak így tudta anyagilag segíteni a szüleit, hisz édesapja túl ismert színész volt ahhoz, hogy színpadra léphessen bárhol is.

Egy ilyen külvárosi haknin találkozott össze Csortos Gyulával, aki, amikor megtudta, hogy ez a sugárzóan fiatal és tehetséges színésznő miért lép föl ilyen méltatlan helyeken, átadta a névjegyét, aminek hátulján ez állt: „Ha majd arra kényszerül, hogy medvetáncoltatásból éljen, akkor medvének jelentkezem.” A vészkorszakot és Budapest ostromát egy szenespincében sok-sok emberrel összezsúfolódva, éhezve és fázva élte túl a Komlós család és őket sem kerülte el a tragédia, Komlós Juci László nevű testvére a holokauszt áldozata lett. A József Attila és Thália Színházakban érett jelentős színpadi, majd filmszínésszé is.

Láttuk az Aranyemberben, láttuk a Gazdag Szegényekben, láthattuk még harmincnál is több játékfilmben. Hallhattuk hangját a Macskafogóban és hallhattuk több tucat filmet szinkronizálva. Csűrös Karolával 12 éven át játszott együtt, legendás barátság volt az övék. Tavaly tavasszal mondta, hogy „Hiányzik Juci, és mindig szeretettel emlékszem vissza azokra az időkre, amíg itt volt velünk” – fogalmazott Őrsi.

Először háromévesen állt színpadon, két évvel később már édesapjával szerepelt egy operettben. Szülei kezdetben hallani sem akartak arról, hogy ő is a világot jelentő deszkákra lépjen, mert féltették a bizonytalanságtól. Azt szerették volna, ha megbízható szakmát választva titkárnő lesz, így gép- és gyorsírást tanult, még versenyt is nyert.

Azt sikerült kikövetelnie, hogy legalább elvigyék Rózsahegyi Kálmánhoz, hogy kiderüljön, van-e tehetsége. A neves direktor felvette színiiskolájába, ahol 1935-től egy évig tanult. Muzikalitása már kezdetben megmutatkozott, nem sokkal tanulmányai megkezdése után a Király Színház Viktória című operettjében őt választották ki a kínai lány szerepére. A darabban együtt játszott Rátkai Mártonnal, majd a Három a kislány következett.

Ezután a szegedi színházhoz szerződött naivának. A Tisza-parti városban ismerkedett meg kollégájával, Földessy Gézával, akivel 1945-ben összeházasodtak. Szeged mellett Miskolcon, Nagyváradon játszott, vidéki turnék részvevőjeként sajátította el a szakmát. A Moulin Rouge-ban édesapjával duetteket énekelt, s mások mellett Feleki Kamill-lal és Kiss Manyival szerepelt a nívós éjszakai revükben.

A második világháború után az Operettszínház, majd a Művész Színház következett. Ezután a Magyar Színház tagja lett, Honthy Hanna és Jávor Pál partnere volt a Csodabár című nagyoperettben, hatalmas közönségsikert aratva. 1947–52 között a Vidám Színházban játszott, majd 1952-ben a Magyar Néphadsereg Színházának (Vígszínház) tagja lett. Itt játszotta el egyik legkedvesebb szerepét, Rostand Cyrano de Bergerac című darabjában Roxane-t, Szendrő József rendezésében.

Öt évvel később a József Attila Színházhoz, 1965-ben a Thália Színházhoz szerződött, ennek a társulatnak volt a leghosszabb ideig, tizenhárom évig a tagja. A Thália Színháztól való távozása után csak szerepekre szerződött, rádió- és tévéjátékokban kapott feladatot.

Játékára könnyedség, természetesség és érzelmi gazdagság volt jellemző. Olyan klasszikus szerepeket formált meg, mint Ophelia (Hamlet), Polly (Kurázsi mama), Nyilas Misi (Légy jó mindhalálig) vagy a Kaméliás hölgy Margitja.

Már szinte abbahagyta a szakmát, az aktív szerepléstől visszavonult, amikor 1987-ben megkeresték a nagysikerű Szomszédok című teleregény készítői. Zenthe Ferenccel egy kedves, szimpatikus házaspárt alakítottak, Lenke nénivel a jóságos és szeretetre méltó nagymama költözött be a nézők otthonába.

Komlós Jucit számos filmben és tévéjátékban is láthatták a nézők, egyebek között a Rokonok, Az aranyember, a Mire megvénülünk, az Esős vasárnap és a BÚÉK című alkotásokban. Sokat szinkronizált, több mint száz külföldi filmnek kölcsönözte a hangját, a többi közt egy időben az ő hangján szólalt meg a Miss Marple-sorozat címszereplője.

Művészi munkáját 1957-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1960-ban érdemes művész lett, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki. 1998-ban beválasztották a Halhatatlanok Társulatának Örökös tagjai közé, 1999-ben Déryné-díjjal tüntették ki. 2002-ben a nemzet színészének választották, 2004-ben Pestszentlőrinc-Pestszentimre díszpolgára lett, ahol gyermekkora egy részét töltötte.

Komlós Juci kilencvenkét évesen, 2011. április 5-én hunyt el. Egykori Városmajor utcai lakása falán emléktábla őrzi nevét.