A Könyves Magazin, a Magvető Kiadó támogatásával május végén egyszeri és megismételhetetlen kiadványt jelentetett meg az öt éve elhunyt Esterházy Péterről, valamint szellemi és kulturális hagyatékáról.
Forrás: Könyves Magazin, LITERA.hu
A 100 oldalas, családi fotókkal gazdagon illusztrált magazin többféle irányból közelít Esterházyhoz: a Berlinbe került hagyatékról, az Esterházy Péter és Gitta Könyvtárról, a történelmi Esterházy családról, a foci szerepéről az Esterházy testvérek életében, az intertextualitásról, hitről és a mai napig támadási felületet adó Így gondozd a magyarodat című magyarhang-játékáról. Láthatóak lesznek Nádas Péter 1977-ben készült Esterházy-portréi, valamint híres dolgozószobája.
A különszám posztermelléklete a híres Ottlik-másolat: Esterházy 1982-ben kézzel, egy oldalra másolta le Ottlik Géza Iskola a határon című regényét egy 57×77 cm-es papírra. A tematikus lapszám annak rögzítése, hol tartunk most Esterházyval: hogyan olvassuk a szövegeket, azokhoz milyen irányokból közelíthetünk.
A szerzők: Bencsik Orsolya, Cserna-Szabó András, Dragomán György, Fehér Renátó, Harag Anita, Krusovszky Dénes, Nádas Péter, Németh Gábor, Mérő László, Selyem Zsuzsa, Szabó T. Anna, Totth Benedek, Várszegi Asztrik és mások.
A Könyves Magazin Esterházy-különszámát ITT rendelhetik meg.
A különszámban Németh Gábor írása is olvasható, amelyből néhány sort osztunk meg:
[…] Azt szeretem benne legfőképp, amit viccesnek találtam elsőre, tehát hogy a karakter, az úgy jönne létrefele, apránként, nem pedig megmutatkozna, ahogy az egyébként valójában van.
Milyen karakter? Miféle habitus? Kto szivódnya átszúsztvujet, kérdezzük a továris ucsínyelnyica váratlanul rémült, kissé nevetséges fejhangján. Ki és mi hiányzik, amikor EP-t hiányoljuk? Igen, éppen, így, cselekvő módban, mintha a hiányolás valami kollektív tevékenység volna, nem a hiány passzív, magányos elszenvedése, ezt a cselekvést hagyta ránk, ez látszott a másnapján az ún. közösségi médiában. Hogy ez az ország, tehát „az olvasó országa”, Esterházy Péter halálával elanyátlanodott, mintha, miként a közepes viccben, EP tényleg minden olvasó anyja lett volna az apja helyett is. Hiányzik amúgy szerintem nagyjából mindenkinek, nem csak az olvasó országnak – azoknak a legfőképpen, akik nem tudnak erről a hiányról, a funkcionális és funkcionárius analfabétáknak.
Földet vissza nem veszek, ez a léhán – igenis léhán! – odavetett mondat egymaga képes volna prezentálni a grófság csak e szövegben érvényes platóni ideáját, elegáns és szellemes, mint a szerzője, könnyed és felszabadító, önérzet van benne és józanság, arisztokratikus valósága mindenekelőtt a nagyvonalú lemondás demokratikus, bárki által birtokolható lehetőségére figyelmeztette a magyarokat, akik persze, ősi szokásukhoz híven, parlagon hagyták ezt, finoman és durván szólva.
És most, hogy elment, itt maradt a parlag.
Minden az ebek harmincadján, fájdalmasan cincognak jobbágyok, intézők, számtartók, jegyzők, cselédek, napszámosok, kőfaragók és balett-táncosok. Mi legyen most, ki mondja meg, mi a kotta, mi van a térképre rajzolva, mennyi az annyi, hány éves a hajóskapitány?
Az derült ki, hogy végleg beborult.
Mintha ő lett volna az egyetlen helyes válasz a saját kérdésére: „Ki szavatol a lady biztonságáért?” Ennek az illúziónak van örökre vége. Ez az állás, most már elég pontosan látszik, betöltetlen marad. (…)