A Fővárosi Nagycirkusz legújabb, a karácsony hangulatát megidéző „Csodaláda” című produkciójában a világ számos országából mutatkoznak be tehetséges művészek, hogy lenyűgözzék a mesékre és csodákra kíváncsi érdeklődőket. A műsor artistáinak egyike Evgenia Zavadskaya. A légtornász produkcióit hazájában, Oroszországban számos cirkuszi fesztiváldíjjal ismerték el.
A légtornában használt kötél lehetővé teszi a képzett tornászok számára, hogy bonyolult sorozatokat mutassanak be a levegőben, amelyek akár gyors zuhanásokat is tartalmaznak. „Én fonott kötélen és gyors, dinamikus tempóban dolgozom. Nem különálló részleteket mutatok be, hanem törekszem arra, hogy minden elemet, folyamatot összekössek, és az egész kötelet kihasználjam. Így a műsorom kb. 3-4 méter magasságtól kezdve egészen 15 méterig terjed” – jellemzi saját előadói stílusát Evgenia.
Idén végzett a Rumyantsev Állami Cirkuszművészeti Iskolában, emellett az oroszországi fiatal tehetségek versenyén ő lett a cirkuszművészeti kategória győztese. „A cirkusz már gyerekkorom óta részét képezi az életemnek, ezért azt tudom mondani, hogy mindent szívből csinálok. Ha az ember szereti, amit csinál, akkor 100%-ot fog beleadni, és ennek köszönhetően érkezik meg a siker is.” – állítja.
Evgenia a versenyek mellett számos fesztiválon vett részt Oroszország-szerte, illetve egy kiemelkedően emlékezetes műsornak, a Moskvarium Szentivánéji álom című előadásának a szereplője is volt. „Ez az előadás az első nagy projektem, amely összesen 4 hónapig volt műsoron. Kardszárnyú delfinek, oroszlánfókák, rozmárok és persze tornászok, akrobaták és színészek szerepeltek egy közös produkcióban, mindezt egy nagy tündérmesévé komponálva. Gyönyörű és lenyűgöző show volt. Átrepültünk egy hatalmas medence fölött, és bele is ugrottunk a magasból!”
Arról, hogy mi volt a légtornával és a kötél zsánerrel kapcsolatos első élménye, Evgenia így mesélt: „Egyszer láttam, ahogy egy tanárom edzett a kötélen. Sokat merítettem ebből már akkor is, aztán később egy kiváló tandemszámot csináltunk belőle. A levegőben dolgozva az a legfontosabb, hogy az ember résen legyen, rendelkezzen azért egy egészséges önbizalommal, és hideg fejjel, de meleg szívvel tudjon jelen lenni. Így a munka kb. 60%-a már biztosan megvan, a maradék 40% meg persze a gyakorlástól, sminktől, jelmeztől, zenétől, rendezéstől is függ.”
A fiatal artista – bár egész gyermekkorától kezdve a légtornának és a cirkusznak él – töretlen motivációval és lelkesedéssel áll az újabb és újabb kihívások elé; ezzel együtt személyes fejlődéséről, magánéletének minél teljesebb megéléséről sem szeretne elfeledkezni. „Cirkuszművésznek lenni lehetőséget teremt arra, hogy kifejezzem önmagamat, fejlesszem az állóképességemet, de a világot is láthatom általa, mert egy cirkuszi előadó soha nem marad egyhelyben. Arról álmodozom, hogy az egész világot beutazhatom, valamennyi ötletemet megvalósíthatom a porondon, és nemcsak művészként, hanem emberként is sikeres lehetek majd az életben.”
Szerző: Hídvégi Krisztina / Fővárosi Nagycirkusz