Budapest, Magyarország, a távoli múltban vagy jövőben. A várost egymással vetélkedő szakmai társaságok, maffiacsoportok, céhek és szakszervezetek uralják. Mindennaposak a kivégzések és a szentté avatások. Egy fiatalember próbál boldogulni ebben a káoszban, és igyekszik feljebb lépkedni azon a bizonyos ranglétrán. Nem mindennapi útja nem kevés áldozatot szed.
Az Apertúra új előadása – a Rebellisekhez hasonlóan – a színészek saját történetei és improvizációi alapján született, azokat fikcióval keverve. Avagy hogyan működik – nem csak – színházi világunk: Scorsese, Guy Ritchie és Tarantino után szabadon. Biztos, hogy lesz benne színház, párhuzamos dimenziók, fröcsögni fog a vér és mindenki örül, ha túléli. Mindeközben pedig szól a ragtime!
„A tudomány nem zárja ki annak a valószínűségét, hogy nem egy valóság létezik, emiatt a tudósok lelkesen kutatják, hogy mi bizonyíthatja a párhuzamos univerzumok létezését. Ennek eredménye, hogy a kutatókat évek óta érdekli a nagyjából 1,8 milliárd fényév széles hidegpont-jelenség.”
Az előadás kollektív traumafeldolgozás. Miközben nem titkolt célja az alkotóknak, hogy legalább röhögjünk egy jót magunkon, még egyszer, de talán nem utoljára.
“A Hidegpont nem is titkolja, hogy nézhető kulcsdrámaként, hiszen az eseményoldalon is olvasható, hogy Bíró Bence az alkotók személyes történetei és improvizációi alapján rakta össze a szöveget. Az Apertúra a közelmúlt és a jelen színházi életének minden szereplőjébe páros lábbal száll bele. Aki követte az elődtársulat, a k2 Színház, kálváriáját pályázatról pályázatra, az teljesen átérzi ennek a vitriolos kritikának a jogosságát. Aki kevésbé, az átlagosan tájékozott hírfogyasztóként is sok jelenséget azonosíthat.
Gyászmunkaként kell néznünk az előadásnak ezt a rétegét, az Apertúrának fel kell dolgoznia a veszteségeket, fel kell mérnie a sikereket és nyereségeket, ahhoz, hogy hamvaiból feltámadó főnixként folytathassák a színházcsinálást. Mivel az előadás, akárcsak a Rebellisek, nem csak önsajnáló, másokat hibáztató ventilálás, hanem önreflektív, önironikus elemekben is bővelkedik, szemernyi kétségünk sincs, hogy ez az újraindulás sikeres lesz” – írta a produkció kapcsán a ketlampas.blog.hu.
“Kétség kívül igaz, hogy ennek az előadásnak Urbán Richárd után Bán Bálint a fő tartópillére. Előadás az előadásban, hogy az ő karakterein keresztül vonul végig előttünk az összes jellegzetes színházi arc, ami karikaturisztikus, de egyben valós panteonja is a mai színházi világnak. Kezdve Latyitól, a tánctanártól idősebb, Vidnyánszkyn át a vidéki sztárszínészig” – fogalmaz a Két Lámpás.
Játsszák: Piti Emőke, Gyöngy Zsuzsa, Király Dániel, Bán Bálint, Borsányi Dániel, Urbán Richárd, Formán Bálint produkciós vezető: Ternai Krisztina, Berta Ninett
zene: Szép András
dalszövegek: Formán Bálint
látvány: Mucsi Balázs
videó: Dorinka Stúdio
dramaturg: Bíró Bence
rendezőasszisztens: Galambos Zsófi
rendező: Benkó Bence
Mikor, hol látható legközelebb?
Január 21. – Szombat 19:00
Hidegpont – APERTÚRA Gólem Színház, Gólem Központ