Szeptember 13-án és 14-én ismét megrendezésre kerül az L1-est(ek) IZP módra a Jurányi Házban. A két este változatos program várja nézőit, az előadóművészet széles spektrumát érintve táncelőadástól kezdve performanszon át a zenei akcióig. Ennek apropóján kérdeztük az estek alkotóit, akik között akadnak pályakezdők és már 20 éve működő „nagy öregek” is. Ezúttal Ana Fischer, azaz Halász Anna textil- és vizuális művész válaszolt.

Két előadásod is lesz az L1-esteken (Selyemtánc és Folyó történetek). Mi volt a hajtóerő, ami miatt elkezdtél az adott témákkal dolgozni?

Igazából mindkét téma konstans részese volt mindig is az életemnek, legalábbis a tudatos részének biztosan. A színek és hatásuk mindig is érdekelt (Selyemtánc), illetve a transzgenerációs szorongás (Folyó történetek) témájával is régóta foglalkozom.  Az az elmélyülés bennük, amire a előadások kapcsán lehetőségem van, páratlan élmény. A fő hajtóerőt talán a társaimban találom hozzájuk, együtt koncentráltabb, mélyebb és átfogóbb, perspektívákban gazdagabb a munka. 

Kikkel dolgozol együtt az előadásokban; miért őket hívtad alkotótársul? Milyen érzés volt képzőművészként táncosokat instruálni, színházban gondolkodni? Nikollal hogy osztjátok el a feladatokat egymás közt, ki mit tett inkább hozzá az előadáshoz?

Fontos szempont volt, hogy különböző médiumokkal dolgozó művészekkel dolgozzam együtt, kialakítva egy összművészeti közeget mindkét projekt kapcsán. 

A Selyemtáncban három alkotó társsal működöm együtt. A  táncművészet területéről Bot Ádámot és Kovács Emesét hívtam meg. Abban a pillanatban, ahogy láttam őket táncolni egy-egy előadásban tudtam, hogy velük szeretnék alkotni, nem csak mert csodálatos táncosok, de volt egy intuitív érzésem arról, hogyan tudnánk egy gondolati közösséget teremteni.  A hang világából pedig Meo Culpa (Heim Roland) zenész és dj segít nekünk. Nekem ő a személyes kedvencem, ha zenél, számomra garantált az átszellemült tánc, így félve bár, de megkörnyékeztem, és igent mondott.

Nagyon érdekes volt egy teljesen más szempontból közelíteni az alkotáshoz, más szintre emelni a koncepcióm, és nem ‘tárgyakkal’, hanem élő emberekkel, mozdulatokkal együtt mesélni, létrehozni egy teljesen közös univerzumot, ahol mindenkinek más-más jelentések jelennek meg. Inspiráló, gazdag folyamat a munka Ádámmal és Emesével, igazi tanítóimmá váltak, és sok olyan tudást és tapasztalatot kaptam általuk, amihez másképp nem jutottam volna hozzá.

A Folyó történetekbenNikol Fuska fotóművésszel fordítva történt a folyamat, a közös munka ötlete már régóta foglalkoztatott minket. A kérdés inkább az volt, mi az a téma, ami  mindkettőnknek a sajátja tud lenni. Amiben egyenrangú félként tudunk részt venni, és ki-ki a saját tudását hozzá tudja adni egy közös koncepció megalkotásához és egy performansz létrehozásához. Sok eszközt fogunk használni a performansz során, családjaink fényképeit, tárgyait és egy hanganyagot, amivel elmeséljük a párhuzamos történetek. Egy műtárgy is meg fog jelenni, amit én készítek kerámiából, Nikol pedig sajátosan gyönyörű és egyben kissé groteszk vizuális és tonális érzékével fog közreműködni. De mind a performanszban való testi jelenlétben, mind koncepcionálisan szoros együttműködésben alkotunk, egy egységet hozva létre.  

Ha most mondanod kellene három színt, amihez a leginkább kapcsolódsz jelen pillanatban, mi lenne az a három, és miért?

A pink az első ami eszembe jut. Furcsa, ez a szín pár évente megjelenik az életemben, és mindig erős feminin energiákat hoz, önamagamban való megerősödést, és a változás szelét. A második a fekete, számomra ez egy semleges, nyugodt szín, amihez mindig vissza lehet térni, ha a lelkem csöndre és védelemre vágyik. A harmadik a narancssárga. Sosem szerettem igazán ezt a színt, erőszakosnak és túl hivalkodónak éreztem. De az utóbbi időben ez kezd megváltozni bennem: még mindig erősnek, de közben melegnek is érzem. 

Ha visszamehetnél az időben a saját életedben, van olyan dolog, amit ma már máshogy csinálnál?

Sok olyan momentum van az életemben, amit visszatekintve máshogy csinálnék már, de akkor más is lennék, mint aki ma vagyok. Talán inkább tanulnom kell ezekből a mozzanatokból, mint azon merengeni „mi lett volna, ha”. 

Idézz fel kérlek egy meghatározó pillanatot az életedből, ami arrafelé terelt, hogy művészettel foglalkozz!

Dániában (amikor ott tanultam) csináltam egy nagy falfestmény egy közösségi tér falára, és mivel hatalmas volt, és elég szűk a határidő, a barátaim segítségével együtt fejeztük be. A megfeszített munka és a közös festés egy intenzív több napos élmény volt, amikor az utolsó ecsetvonás is felkerült a falra, és ránéztem a végre kész munkára, azt éreztem, igen, ez az, amit csinálni akarok. Legyen az festés, rajzolás, kézművesség,  bármilyen médium, amivel egy tér megtelik élettel és kreativitással. 

És a közelmúltban történt veled olyan találkozás, ami megerősített, inspirált, fontosnak érzed valamilyen szempontból?

Idén az az elképesztő élmény adatott meg nekem, hogy megismerhettem és együtt dolgozhattam Markéta Malkovával a Rezi.Dance cseh rezidencia ház vezetőjével és megteremtőjével. Egy elbűvölő dél-csehországi kis faluban Komařicében, ahol nem csak a rezidencia ház −amit családi örökségből a párjával alakított földi paradicsommá −lenyűgöző, de az emberek is földi angyalok. Inspiráló Markéta kedves melegsége, az, ahogy a művészek kiteljesedését segíti, az a dedikált figyelem és odaadás, ahogyan létezik, ahogyan teremt és szervezi a kulturális közösséget. Megerősített abban, hogy van értelme dolgozni, hogy megszülethetnek ténylegesen működő mikro és makro közösségek, és hogy a művészetnek a nehézségek ellenére valóban van létjogosultsága. 

Neked van másik „alteregód” (olyan terület az életedben, ahol más képességedet, egy másik oldaladat használod)? Ha van, hogyan függnek össze egymással a különböző oldalaid?

Jógaoktatóként is működöm, illetve művészetterapeutának tanulok. Nagyon hasonlóan működök ezekben a közegekben, mint ahogy a művészeti életemben, hiszen a munkáim során is mindig fő szempont az inkluzivitás, a megengedő és elfogadó attitűd és az élmény adás. Mivel főleg interaktív projektekben dolgozom, a hangsúly ott is a befogadón, a résztvevőn van, ahogyan a mozgás- vagy művészetterápiában is. 

Mi az az emberi tulajdonság, amivel nehezen tudsz mit kezdeni? És melyek azok, amelyeket a legtöbbre tartasz?

Talán az önreflexióra való képtelenség. Hiszen hibázhat bárki, lehet rossz állapotban vagy figyelmetlen, de ha valaki nem tud kilépni a saját univerzumából, és egóból él, azzal nehezen tudok bármit kezdeni. Számos tulajdonságot csodálok; a kreativitást, a teremtő képességet és az empátiát, de sokra tartom a becsületességet és a megbízhatóságot is. 

Van bevált, személyes recepted, amivel megnyugtatod, kikapcsolod, energetizálod magad?

A legnagyobb segítőim a középpontba való visszatalálásban a meditáció és a jóga. De a természetben eltöltött idő, az olvasás és a könnyed kézimunka, például a hímzés is vissza tud tölteni, ahogyan egy barátokkal kellemesen eltöltött este is.

Van olyan dolog, amiről el tudod képzelni, hogy egyszer még magadra tetováltatod?

Már most is van egy pár tetoválás rajtam, de sok ötletem várakozik még. Talán a következő egy kis pingvin lesz, ami gyermekkorom óta a totemállatom. Lenyűgöző, ahogy a legnehezebb körülmények között is túlélnek. Szeretem a kontrasztot, ahogyan kedvesen esetlenek a szárazföldön, a vízben viszont szinte repülnek, és ahogy közösségben élnek, segítve egymást. Talán én is egy kicsit pingvinként működöm, néha esetlenül, más közegben viszont szárnyalva, és ahogyan ők is, én is hiszek a közösség megtartó, teremtő erejében. 

Mikor kerültél az L1 Egyesület közelébe, és mi az, ami miatt szeretsz itt lenni?

Az L1-gyel 2021-ben találkoztam először egy L1-est kapcsán. Már akkor lehengerlő volt ez a sokszínű kavalkád, amibe csöppentem. Majd 2022-ben rezidensként közelebbről is megismertem a közösséget, a szervezet működését és idén (2023-ban) tagként folytatom az együttműködést. Hiánypótlónak érzem ezt az összművészeti közeget, és szeretem benne, hogy laza, nyitott, de mégis megtartó. Mindig tanulok, látok valami újat általa, merítkezhetek és megoszthatok.

[A beszélgetést Kovács Emese (L1-tag) készítette az L1-est(ek) IZP módra eseménysorozat kapcsán, ami az EMMI és az NKA IZP Ideiglenes Kollégium anyagi támogatásával valósul meg.]

L1-est(ek) IZP módra

2023.09.13 – 14. 19.00 Jurányi Ház

www.L1.hu