Hód Adrienn koreográfus az egyik szervezője az Under500 Fesztiválnak, amit június 19-20-án tartanak az egykori lágymányosi CAOLA-gyárban kialakított, több színháztermet, galériát is magában foglaló Artus Stúdióban. Szombat este itt látható társulata, a HODWORKS Sunday című, tabukat döntő, vaskos humorú, velőtrázóan fizikális előadása.
Hód Adriennt a Pesti Hírlap kérdezte.
A teljes interjú ITT olvasható.
Arról szólva, miért kezdett épp a pandémia közepén fesztivált szervezni, a koreográfus kifejtette: „Tavaly nyáron, miután minden fellépést és turnét lemondtak, a színházak már ki se nyitottak, többen együtt voltunk, és arról beszélgettünk, hogy csináljunk egy fesztivált, ahol megtarthatjuk az elmaradt előadásokat, megmutathatjuk a kész, sőt akár a készülő darabjainkat. Akkor vezették be az 500 fős létszámstopot, innen kapta nevét a fesztivál. Az elsőn egy baráti kör, akik szakmailag is hasonló pályán mozognak, tíz produkciót mutatott be. Ezt minden támogatás nélkül tettük, csak a jegybevételt elosztva egymás között. Az előadók jól összefonódtak a nézőkkel, végig beszélgettek egymással, igazi közösségi élmény volt. Utána jött az ötlet, hogy folytassuk, ezért pályáztunk és nyertünk támogatást is, amit megint egyenlő arányban osztunk el egymás között. Idén két naposra bővült a program: 18 előadás – ebből 5 ősbemutató –, két koncert, és egy kis partizás is lesz mindkét nap végén, de hosszabb távú terveink is vannak a fesztivállal.”
Hód Adrienn is dolgozott a lezárások alatt: „Mi bejártunk a próbaterembe a HODWORKS-szel. Még végig tudtuk csinálni az Amber című előadásunk próbafolyamatát, de a premier már átcsúszott őszre, szeptember 7-8-án lesz a Trafóban. Három pár játssza, rendkívül intim duettekben. Hasonlóan a Pirkad című darabunkhoz, itt is a két test egymásra fókuszálása van és egy belső figyelmi munka. A Még egy táncelőadás teljes ellentéte, ahol az előadók a nézőkön „csüngenek, függnek.” Itt viszont a táncosok majdnem végig csukott szemmel mozognak, mert arra voltam kíváncsi, lehet-e az érintésen keresztül látni. A próbateremben néha azon agyaltam, egyáltalán szabad-e tőlük azt kérnem, menjenek még közelebb egymáshoz, miközben kint mindenki maszkot hord és távolságtartás van. Furcsa helyzet, hogy bár erős külső szabályok vannak, sok mindent nekünk kell eldönteni. Online térben mozgással foglalkozni praktikusan nem tudtam, de sokat dolgoztam pályázatokon, projektek előkészítésén. Emellett elkezdtük a felkészülést és a meghallgatásokat egy új kreációra, amire a Theater Bremen kért fel.”