Bár a járvány miatt jelenleg a Budapest Bábszínház is zárva tart, a Vasárnapi Bors bepillantást nyert a kulisszák mögé. A tervezők, a rendezők, a bábkészítők és a színészek gőzerővel készülnek az őszi premierekre.

“A bábszínházi alkotófolyamat igen összetett” – mondja Hoffer Károly, a Budapest Bábszínház rendezője, tervezője és egyben színésze. “Ennek a műfajnak az a kuriózuma, hogy az író, a rendező, a tervező, a zeneszerző és a bábkészítők szinte az elejétől fogva együtt dolgoznak. Nagyon fontos az előadások életkori besorolása, hiszen minden fejlődéslélektani periódusnak más a problematikája, amit ki kell domborítani a darabban, teljesen más a babaszínház, mint egy felnőttelőadás.”

Károly azt is elmondja, ma már nem csak az úgynevezett „titokszínházzal” találkozik a néző, gyakran a bábot mozgató is láthatóvá válik a darabban.

“Egy kesztyűs bábos előadásnál a néző nem látja a mozgatót, csak a bábot, de előfordul, hogy a rendező beleálmodja azt is a darabba, aki életre kelti a figurát. Ilyenkor a színész a figurához képest másik szerepet is játszhat. Számos bábtechnikát alkalmazunk. Az említett kesztyűs bábok mellett léteznek alulról mozgatható botos, pálcás bábok, és felülről mozgatható marionettfigurák is. Előszeretettel használjuk a fekete színház trükkös fénysíkját, sőt az új bemutatónkban a kínai árnyfigurákkal is játszunk, amire az elmúlt 30 évben nem volt példa. Ezek még inkább megdolgoztatják a néző fantáziáját” – meséli a Vasárnapi Borsnak.

A színház jelenleg a Rumcájsz cseh mese előkészítésén dolgozik.

“Ez egy klasszikus történet Gyimesi Dóra adaptációjában leginkább az ovisoknak készül, de felnőttek számára is izgalmas. Igyekszünk a gyermekdarabok esetén is olyan helyzeteket teremteni, hogy a rétegzett jelentésük miatt a felnőttek is ugyanúgy élvezzék” – fejtette ki Hoffer Károly, aki a paraván mögötti munkáról is mesél.

“Gyakorlatilag tényleg egymás combján állunk időnként, mindent megteszünk, hogy tökéletes legyen a látvány. A 80 nap alatt a Föld körül egyik jelenetében csupán három figura játszik, a paraván mögött mégis 13-an dolgozunk összehangoltan. Szerintem ebben a műfajban az a legszebb, hogy én el akarom hitetni, élnek a szereplők, te pedig el szeretnéd hinni. Így játszunk együtt. Ez egy csoda! (…) A bábfigura egy megkövesített időpillanat. Neki soha nem lesz mimikája, azt a mosolyt kapja, amit fölfestettek rá. A mozgató színészek öregszenek, de a bábok nem. Mégis, a báb is csak addig él, amíg a mozgatótól kölcsönkapja az idejét, és ez gyönyörű” – teszi hozzá.

A teljes interjú a Vasárnapi Borsban olvasható.