Hoffer Károly: „A bábos formanyelv segít, hogy a nehéz témákról is mélyen fogalmazzunk”
2021. november 7., vasárnap 06:48
Hoffer Károly színész-rendező-tervező Kisrigók címmel az örökbefogadásról rendez mesét a Budapest Bábszínházban. Ennek kapcsán kérdezte a Revizor.
A teljes interjú ITT olvasható.
A kérdésre, mikor jött arra rá, hogy nincs az a tabutéma, amiről a bábszínházban ne lehetne előadást készíteni, Hoffer Károly elmondta: „Már egyetemistaként láttam jó pár ilyen előadást, de arra, hogy alkotóként komoly problémákat vethetek fel, a Semmivel jöttem rá 2013-ban. Egy évig gyűjtöttem hozzá anyagot, és tudtam, hogy ez komoly, provokatív előadás lesz. Igaz, volt bennem félsz is, hogyan hat a darabban látott játék a kamaszokra, de aztán ez a félelem alaptalannak bizonyult. A bábos formanyelv sokat segít abban, hogy a nehéz témákról is mélyen fogalmazzunk. (…)”
Új rendezése, a Kisrigók az örökbefogadás témája köré kerít egy varázslatos történetet kereséssel, kihívásokkal, egymásra találással.
„Itt nem a témától tartok, inkább a hat pluszos korosztállyal kapcsolatban vannak félelmeim. Mindig tisztelettel néztem azokat a kollégákat, akik ovisoknak, kisiskolásoknak rendeznek, mert sokkal több odafigyelés, tudás és tapasztalat kell ahhoz, hogy az ember úgy csináljon nekik előadást, hogy a probléma valóban a számukra legyen érdekes, hogy a játékok nekik szóljanak, hogy az ő absztrakciós szintjüknek megfelelően fogalmazzunk. Korosztályilag először merészkedem ennyire lentre, tehát van egy személyes része a bemutatónak. A történet is izgalmas: van három, máshonnan érkező gyerek, akik mellett van egy-egy nevelőszülő. Más karakter a Szaszka fölé tornyosuló agresszív nevelőpapa, mint a nagyon tüchtig Böbi néni Csabó oldalán, vagy a kedves, falusi nevelőmama Gigi mellett. Eltérő nevelői attitűdöket látunk, miközben a három gyerek szeretne végre találkozni egymással. Az előadás akkor működik, ha végig tudom szurkolni az egészet azért, hogy ők egymásra találjanak. Van itt még egy, nekünk fontos részlet: emlékszem, hogy egy társulatba bekerülni kicsit olyan, mint egy örökbefogadási folyamat részesévé lenni. Az, hogy három egyetemista, Bartos Ágnes, Podlovics Laura és Bartha Bendegúz játssza a főszerepeket, oldalukon tapasztalt színészekkel, óhatatlanul is párhuzamos helyzetet teremt” – számolt be Hoffer Károly.
Hoffer Károly hozzátette: „A valóságban Viki és férje, Laci egyesítették a családot, tűzön-vízen keresztül mentek a három gyerek után, itt pedig fordítva történik: a testvérek mindenáron találkozni akarnak egymással, aztán találni maguknak egy anyát és egy apát.”