VígszínházGalambos ErzsiBalázsovits LajosCserhalmi György
  • facebook
  • instagram
  • 2022. október 1., szombat
    banner_bigBanner4

    Hogyan élik meg művészként a háborút? – Belorusz és ukrán előadás a PLACCCon

    2022. szeptember 11., vasárnap 08:13

    A PLACCC Fesztivál programjában egy belorusz és egy ukrán előadás is helyet kapott, melyekkel a szervezők közvetlenül kívánnak reagálni az immár több mint fél éve tartó háborús helyzetre. Szeptember 12-én a belorusz The body you are calling is currently not available című alkotás, míg 13-án az ukrán Shelter for Freedom című helyspecifikus produkció látható. 

    Marina Dashuk (BEL) és Daria Pugachova (UKR) mesél az alkotói folyamatokról és arról, hogyan élik meg művészként a száműzetést illetve a háborút. 

    A száműzetésben élő négy belorusz művész – Igor Shugaleev, Sergey Shabohin, Alexandra Kononchenko, Marina Dashuk előadása az erőszak, a félelem és a beloruszok (tudatos vagy tudattalan) bűntudatának leküzdésére tesz kísérletet.

    A The body you are calling is currently not avalaible c. előadást jegyző kollektíva mind a négy tagja száműzetésben élő belorusz művész. Ismertétek egymást a Beloruszból való menekülésetek előtt? Hogyan találkoztatok és mi tart össze benneteket?

    Marina Dashuk: Nem ismertük egymást korábban – én és Sergey Shabohin már közel 10 éve Lengyelországban élünk, Igor Sugaljev és Aleksandra Kononchenko 2020-ban jött el Beloruszból. A politikai helyzet, amely elől menekültünk, immár 28 éve fennáll. Nem 2020-ban kezdődött, viszont 2020-ban tudatosult a világban, hogy mi történik az országban. Azóta egyikünk sem járt ott, és úgy tűnik, hogy a közeljövőben nem is lesz lehetőségünk arra, hogy hazamenjünk. Bár nem egyidőben menekültünk el az országból, régóta ismerjük egymást, több munkában is együtt dolgoztunk kollektívaként.  

    Az előadás szinopszisában ez olvasható: „aktivista perspektívájukból tekintenek a Beloruszban 2020 óta tartó tiltakozásokra, és arra keresik a választ, hogyan lehet szolidaritást vállalni az országban maradt és politikai okokból bebörtönzött honfitársaikkal”. Milyen mértékben tudnak erről az előadásról a Beloruszban élők, illetve az említett bebörtönzött honfitársak? 

    MD: Természetesen a politikai foglyok nem tudnak a projektről, hiszen meg vannak fosztva a külvilággal való mindennemű kommunikációtól. Csupán levelet lehet írni nekik a politzek.me oldalon keresztül – ahol viszont a levelek természetesen ellenőrizve és cenzúrázva vannak. A projektünk elsősorban nem a beloruszoknak szól, hanem a világnak szeretnénk elmondani, megmutatni, mi zajlik nálunk. Másfelől viszont a projekt részeként hoztuk létre a Humanosh Alapítványt, amely a Beloruszban elnyomás alatt élő áldozatokat segíti. Arról természetesen nem is álmodhatunk, hogy ez előadást otthon bemutassuk, azonnal börtönbe kerülnénk.

    Daria Pugachova

    Milyen reakciókat vált ki az előadás a nemzetközi közönségből?

    MD: A nemzetközi közönség reakciói rendkívül különbözőek, ezért is döntöttünk úgy, hogy minden egyes előadást dokumentálunk és a fotókat, valamint a közönség visszajelzéseit előadásonként megosztjuk a honlapunkon (https://marinadashuk.art/body).


    A háború elől Ukrajnából Európába menekült művész és aktivista, Daria Pugachova alkotása kifejezetten a Placcc Fesztivál felkérésére, egy előzetesen kiválasztott helyszínre készülő helyspecifikus előadás. 

    Építészként végeztél az egyetemen, majd hat éven keresztül egy kijevi női zenekar dobosa voltál – ez a két tapasztalat hogyan találkozott a köztéri előadó- és perfomansz művészetben? 

    Daria Pugachova: A köztéren mindig helyspecifikusan dolgozom, vagyis a helyszín nagyon fontos szerepet játszik az előadás megalkotásának folyamatában. Olyan helyekre fókuszálok, amelyeket már nem ugyanabban a funkciójukban használnak, mint korábban – amelyek elhagyatottak és romosak. Építészi gyakorlatom segít abban, hogy meglássam a helyekben rejlő lehetőségeket, az előadásaimmal aktiválom, és új funkcióval ruházom fel őket. Zenei hátterem pedig oly módon kapcsolódik az előadóművészetemhez, hogy már dobosként erős hangsúlyt fektettem a közönséggel való interakciónak, gyakran építettünk performatív elemeket a koncertjeinkbe. 

    Mi állt alkotóművészedet középpontjában a háború előtt, és ez hogyan hogyan változott meg miután elmenekültél Kijevből?

    DP: A háború előtt leggyakrabban adott közösségekkel dolgoztam az álmok, az emlékek és a jövő témáit körüljárva – ezek a projektek a saját gyerekkoromban gyökereztek. Most arra fókuszálok, hogy egy előadás milyen módon szolgálhat az érzelmi fájdalom gyógyítása és a traumafeldolgozás eszközeként. A közelmúltban vettem részt a Salzburg Summer Academy és az osloi PRAKSIS rezidenciaprogramon, ahol több workshopot is vezettem a fájdalom és a szomorúság témájában. A hangunkkal, a testünkkel és a rituálé struktúrájával dolgoztunk, így tártuk fel a sebeinket és mentünk végig a szabadság korlátozásának szimbolikus útján. A workshopok eredményeit elhagyatott helyszíneken adtuk elő: egy betonbunkerben az erdőben, illetve egy középkori kolostor romjai között egy szigeten. 

    Az előadás nagyon erőteljes eszközként szolgálhat, hogy a résztvevők feldolgozzák életük rendkívül nehéz élményeit – különösen érvényes ez a háború élményére. Nehéz a fájdalomról beszélni, de a művészeten keresztül könnyebbé válik annak kifejezése és végsősoron gyógyítása. Az előadás egy biztonságos és ítéletmentes helyet teremt, ahol az emberek együtt lehetnek, ahol sebezhetőnek érezhetik magukat. Művészként ezt a helyet kívánom nyújtani a közönségemnek. 

    Hogyan fogsz Budapesten dolgozni?

    DP: Budapesten egy teljesen új előadást dolgozok ki három bunkerre. A helyszínt az erdőben találtuk, és az előadásban – akár egy sámán – végigvezetem a nézőket egy érzelmi utazáson a konfliktus és fájdalom érzésétől a szabadság állapotáig. Az előadás egyaránt szól az egyénen belül és a világban zajló háborúról. És ez lesz az első alkalom, hogy dobolok egy előadásomban.

    A háló, mint kellék rendszeresen visszatér legújabb munkáidban – mit szimbolizál a háló számodra?

    DP: Amikor elkezdődött a háború, visszatértem Kijevből a szülővárosomba, Rivnébe, ahol katonai álcahálókat szőttünk önkéntes munkában. Ez a gyakorlat vált a háború alatt elkezdett munkáim alapjává. Az álcahálót a nők, a férfiak és a gyerekek közösen szövik, vagyis így nem “csupán” a védekezés eszközeként szolgál, hanem a győzelembe vetett hit koncentrált energiájaként is felfogható. A háló számomra a kapcsolódás szimbóluma. 

    Előadások:

    szept. 12. 19:00 Igor Shugaleev (BEL): The body you are calling is currently not available (helyszín: Nyolcésfél)

    szept. 13. 18:00 Daria Puhachova (UKR): Shelter for Freedom (helyszín: Hármashatárhegyi bunkerek)

    További információ: www.placcc.hu

    Regisztráció Daria Pugachova: Shelter for Freedom c. előadására, valamint a helyszínre induló minibuszra és csoportos sétára: https://forms.gle/oEUh2XjJfAp2WHSG9

    banner_bigBanner1
    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2022 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram