Megtartotta a Jászai Mari Színház a Hóhérok bemutatóját. Martin McDonagh fekete komédiája Szikszai Rémusz rendezésében látható Tatabányán.

Anglia, 1965. Ez az az év, mikor a ködös Albionban eltörlik a halálbüntetést. Az észak angol kisvárosban, Oldhamben, egy kocsmában, amit Harry Wade és felesége visz, összegyűlnek a törzsvendégek, hogy szemtanúi legyenek annak, hogyan reagál a kocsmáros a rossz hírre: ugyanis Harry Wade másodállásban hóhér, méghozzá az egyik legismertebb. Pontosabban a második legismertebb, a világhírű Pierepoint hóhér mögött. Ráadásul, megjelenik egy furcsa, délről jött idegen is.

Mit tesz az ember, ha nem gyakorolhatja többet a hivatását? Mit tesz, ha örök második? Mit, ha eltűnik a lánygyermeke és mit tesz, ha arra a kérdésre kell válaszolnia, hogy minden általa kivégzett halálraítélt valóban bűnös volt-e, vagy esetleg volt olyan, akit ártatlanul végzett ki? 

„A fenegyerekként is aposztrofált ír-angol író, a nálunk is nagyon népszerű Martin McDonagh szerint „A színpadi művek a legegyszerűbb művészeti alkotások. Csak venni kell valami nyelvjárást, egy egyszerű kis történetet, néhány karaktert és már kész is van.” Állítása markáns cáfolata minden műve, így a Hóhérok is, amelyet Szikszai Rémusz rendezésében mutatott be a Jászai Mari Színháztársulata. A rendező egy korábbi nyilatkozatában elmondta, nagyon szereti McDonagh világát, humorát.  (…) McDonagh darabja korábbi munkáihoz hasonlóan az angol vidéki élet szereplői közé visz el bennünket, és számos megfejtésre váró rétege van. Az előadásban a Jászai Mari Színház majdnem teljes társulata szerepel, tizenegy színész lépett színpadra” – írta a Kemma.hu.

A kérdésre, igényelt-e külön felkészülést a főhóhér szerepe, Király Attila az ART7-nek elmondta: „Igen, és nemcsak nekem, hiszen nálunk a Hóhérok szereplői egy kitalált magyar nyelvjárásban beszélnek. A cselekmény szerint 1965-ben egy londoni fiatalember dúlja fel egy észak-angliai kisváros jól megszokott nyugalmát. Teszi ezt azzal is, hogy más nyelvet használ, mint ahogyan az arrafelé megszokott. Míg a magyar a nyelvjárásból általában paródia lesz, addig itt a nyelvi környezet inkább távolságot teremt ember és ember között. Már Morcsányi Géza ötletes műfordítása is rájátszik erre, de Szikszai Rémusz rendező szövegbéli igazításai tovább növelik a nyelvi szakadékok okozta drámaiságot. Izgalmas volt végig kísérni a szöveg alakulását, majd elsajátítani a sajátos ritmusát.”

Arról szólva, mennyire igényli a tatabányai közönség a változatosságot, úgy nyilatkozott: „A színésznek lényeges a stílusbéli változatosság, mert különben óhatatlanul is ismételni kezdi önmagát. Egyébként Szikszai Rémusz az a típusú rendező, akinél nem lehet bejárni kétszer ugyanazt az utat. Addig motiválja, piszkálja a színészt, amíg az legalábbis részleteiben vagy teljesen, de új színpadi arcát nem mutatja. Nagyon remélem, hogy a publikum is élvezi a repertoárunk kínálta változatosságot.”

A produkció november 28., 29-én, és decemberben 5., 6., 13., 14., és 21., 22-én látható 19 órától a tatabányai Kamaraszínházban. 

Szereplők: Bartos Ági, Csabai Csongor, Danis Lídia, Dévai Balázs, Figeczky Bence, Honti György, Kánai Gergely, Kardos Róbert, Király Attila, Maróti Attila, Megyeri Zoltán, Mihály Csaba, Mikola Gergő, Tóth Marcell

Fordította         MORCSÁNYI GÉZA
Jelmez SZELEI MÓNIKA
Díszlet ZÖLDY Z GERGELY
Fény GERGELY ERZSÉBET
Hang SZÁMVÉBER SÁNDOR

Súgó TAJTI BOGLÁRKA

Asszisztens RANGITS BERNADETT

Rendező/dramaturg SZIKSZAI RÉMUSZ

Fotó: Sipos Zoltán