Rajkai Zoltán és Nagy Ervin kezdeményezése a szinkronszínészek javadalmazásának javítására újra felvetette az érdekvédelem kérdéseit.

Szükség van-e új szakszervezetre, vagy a már meglévőt kellene reaktiválni?

Elégséges-e színházi szakszervezetben gondolkodni, vagy helyesebb lenne össz-előadóművészeti érdekvédelem felé elmozdulni?

Mi lesz a menedzsmenttel, háttérdolgozókkal, kritikusokkal, teoretikusokkal?

Résztvevők: Rajkai Zoltán, Nagy Ervin, dr. Rihay-Kovács Zita, Tompa Andrea

Néhány idézet a beszélgetésből:

Rajkai Zoltán: „Minden területe méltatlan és reformálásra szorul” – mondta a szinkron kapcsán Rajkai Zoltán, ezért alakult meg a Szinkron Alapszervezet. „Megpróbáltuk a szinkronban dolgozókat tömöríteni és egy valós érdekvédelmi szervezetet létrehozni, ami igazi válaszokat keres a felmerülő kérdésekre. Ennek egyik eleme, hogy a bérek 30 év alatt nagy mértékben csökkentek, a munkakörülményekkel, a tempóval, a minőségbiztosítási rendszerrel, tehát mindennel probléma van. Az első lépés a tagtoborzás volt Most 450 tagunk van, ez nagyjából az iparágban dolgozók felét jelenti. A cél a 70 százalék volt, akkor azt mondhatjuk, hogy minden kérdésben a szakma egységét képviseljük. (…) Vannak úgynevezett póttekercsek vagy kiszállási díj a szinkroniparban, ez 2500 forint körül van. És ebben nemcsak a kiszállási díj van benne, hanem egy bizonyos mennyiségű, 20 perces munka is. (…) Leszalámizzák az embereket, vadkapitalista piaci módszerekkel megosztanak minket a művészet területén.”

Nagy Ervin: „Én úgy nőttem fel, hogy a szegény színész a jó színész. Ennek kurvára vége van. (…) Kellenek olyan szóvivők, kellenek olyan jól ismert arcok, mint én, belőlem húsz, harminc, mert az alvó tagság nem tagság. (…) Szerintem az lenne a cél, hogy az úgymond liberálisnak és jobboldalinak bélyegzett színházak társulatának tagjai mind belépjenek a szakszervezetbe, innentől kezdve ki lehet a politika méregfogát húzni.”

Tompa Andrea: „Az élet minden területére igaz az az elgondolás, hogy az írók ne éljenek meg a műveikből, verseikből… Azért írunk, mert szeretünk verset írni és nem azért, mert az 5 fillért hoz. De ez nem egy természetes állapot és ez sorvasztja a művészeti életet. (…) Az angol és az amerikai szakszervezet is meghatározza, mi az az összeg, ami alatt már nem lehet játszani.”

dr. Rihay-Kovács Zita: „A Színházi Dolgozók Szakszervezete tömöríti nemcsak a művészekete, hanem aháttérben dolgozókat is, de nem aktívak a tagok, nem tudjk mik a jogaik, lehetőségeik, nem is használják a szakszervezetet és nem is fogalmaznak meg elvárásokat.”

A Partizánt és a POSZT beszélgetéseit ITT KÖVETHETIK.