Apáti Bence az Origó oldalán arról értekezik, hogy „a baloldal valósággal rajong a cenzúra intézményéért”.

A rajongókat pedig érdemes két csoportra osztani.

„(…) Az elmúlt időszak egyik legbrutálisabb politikai cenzúraünneplésének lehettünk szemtanúi, miután kiderült, hogy Tapolcán gyakorlatilag betiltották az Elkxurtuk című filmet.

Témája okán. Ugyebár.

Némi háttérinfó szükséges a dolog megértéséhez. A mozi a baloldali vezetésű önkormányzat tulajdonában van, tehát nem is lenne kérdés, hogy a nézői rekordokat döntögető alkotást miért is nem engedik a városi filmszínházban bemutatni.

(…)

Itt a szemünk előtt zajlik le egy vegytiszta politikai indíttatású cenzúra, ami nemhogy nem zavarja a baloldali, állítólag a demokráciáért naphosszat aggódó újságírókat, hanem éppen ellenkezőleg; egyenesen ünneplik a jelenséget, sőt megvadult hiénafalkaként esnek neki annak, aki egy óvatos kérdés formájában megpróbálja kideríteni az okát, hogy miért is nem játsszák a önkormányzati tulajdonban levő moziban az alkotást.

Nagyon nehéz szavakat találni, mert valahogy nem tudom elképzelni azt a jelentet, hogy mondjuk a Tarlós István – úgymond a témája okán – cenzúrázta volna valamelyik kormánygyalázó színdarabot a fővárosi fenntartású színházakban.

Mondjuk a Bajnok című művet.

És nem látom azokat a felháborodott nyílt leveleket és Facebook-posztokat, amelyek egy ilyen esetben megszülettek volna.

Hol van Ascher, hol van Máté Gábor, hol van Mácsai Pál?

Elnyelte őket a föld?” – kérdezi Apáti Bence, az Operettszínház balettigazgatója.