„Olyan a kisugárzása, hogy mindenki csatlakozni akar hozzá, gondolatait mély bölcsességekké érlelte az idő és az élet. Holló András, aki kerekesszékből már nyolcszáz embert is tanított táncolni, szabad. Ahogy ő mondja, elrepült, mint parittyából a kő” – a Nők Lapja kérdezte. Lapszemle.

A teljes riport a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2023.07.12 – 34,35,36. oldal

„Mindannyiunknak van valami vezérfonala, amire az életünk fölépül. Nálam ez a becsapottság. Hároméves koromban az apukám elköltözött. Szerettem nála lenni, viszont többször előfordult, hogy nem jött el a találkozóra. Az is a padlóba döngölt, amikor gimnazistaként hiába hittem abban, hogy elég jó vagyok a kertészeti egyetemhez, a családom a hátam mögött segíteni akart, hogy protekcióval felvegyenek. Az szintén rosszulesett, amikor a baleset után volt egy kis májproblémám, amit megpróbáltam egyedül megoldani, erre az anyukám kihívta a mentőket. És hát egy orvosi műhiba miatt vagyok kerekesszékben is” – mondja Holló András.

„A sok csalódás után jutottam el odáig, hogy az én reményem a természetfeletti valóságban, az Istenben, a transzcendenciában van. Az egésznek a lendülete olyan, mint a paritytyáé: pörget, pörget, pörget, és egyszer csak elrepül a kő. A csalódásaim pörgettek, pörgettek, pörgettek, míg a balesetem után elszálltam, mint a kő, és most szabad vagyok. Repülök. És a repülés brutálisan jó. Felülről, kívülről látom az életemet” – mondja a táncoktató.

(…) A kezdeti nehézségek ellenére András ma teljesen önálló, még autót is vezet, sportol. Kerekesszékkel többször letekerte már a maratoni távot. Jelenleg több tudatformáló alapítványnak tagja, az egyik a komposztálást népszerűsíti, a másikkal a Nagy-Magyarország területén tartanak diákoknak lelki napokat. És még mindig táncoktató: a szalagavatósok mellett főleg házaspárokat tanít.

„Rengeteget táncolok fejben. Mivel nem tudom a koreográfiát lelépni, mindent el kell képzelnem” – mondja. A mozdulatokat nem tudja megmutatni, ezért sokkal alaposabban, pontosabban magyaráz, mint a balesete előtt. Egy balatoni rendezvényen nyolcszáz embert tanított egyszerre. András abban segít a pároknak, akiknek a hosszú házasságából elillant a szenvedély, hogy a táncon keresztül újra kapcsolódhassanak egymáshoz.

Azt mondja, a mindennapokban már nem hiányzik neki a tánc. De amikor az egyik tanítványa talált róla egy huszonnégy évvel korábbi videófelvételt, amelyen tökéletes mozdulatokkal tangózik, megszakadt a szíve.

(…) Azt mondja, ötvenhárom éves fejjel eljutott a megelégedettségig.
„Nem akarok többet, nem akarok mást. Azt szeretném élvezni, ami van. Még új növényt sem szeretnék a kertbe. Csak leülök például a dália mellé, nézem a színeit, a formáját, a növekedését, figyelem, hogy jól érzi-e magát. Érzékelem őt. Lassan akarok élni, és nem azért, mert a kerekesszékben lassú vagyok, hanem mert oda akarok figyelni a részletekre is. Amikor edzek a maratonra, és megérzek egy illatot, megállok, és kiderítem, melyik az a csoda, ami illatozik. Az élet arról szól, hogy része legyünk a harmóniának, amibe beleszülettünk” – mondja. – „Elsősorban a szeretet foglalkoztat, annak a működése és a közvetítése. Hogy megmutathassam az embereknek az utat” – fejti ki Holló András.

A teljes riport a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2023.07.12 – 34,35,36. oldal