A Pesti Magyar Színház Tiszavirág című online bemutatója kapcsán kérdezte a darab rendezőjét, Horváth János Antalt az előadásról, a pályájáról, a kortárs dráma hazai helyzetéről és a közéleti humorról a Corn and Soda.

A teljes interjú ITT olvasható.

Joe White darabja – amivel megnyerte a Legígéretesebb drámaíró díját az Off-West End Awards-on – egy izgalmas szövegvilágú és igazán élő történet, amely a májusi tiszavirág csonka életének metaforáját felhasználva mutatja be egy család életének egyetlen napját, az érzelmi újjászületést vizsgálja egy szörnyű tragédia egyéves évfordulójának eseményein át. Egy igazi angol humorú szívbe markoló történet arról, hogy a tragédiák feloldása mindig onnan jön, ahonnan a legkevésbé várnánk.

Az Tiszavirág ajánlójában az áll, hogy a színház részéről fontos vállalás a darab bemutatása: „A Tiszavirágot már jó ideje cipeltem magammal, már a fejemben volt és Cseke Lilla Csengével megbeszéltem, hogy fordítsuk le. (…) A családi életnek ezt az oldalát is be lehet, sőt be kell mutatni. Alkotóként kötelességünk könnyíteni a nézőkön azzal, hogy azt mondjuk, hogy az oké, ha valami nehéz.”

Filmdramaturg, miközben az elmúlt időszakban elsősorban a színházi munkáiról lehetett hallani. A kérdésre, tudatosan döntött-e így, kifejtette: „Az SZFE-s osztályfőnököm, Németh Gábor fogalmazta meg nagyon meghatóan ezt a viszonyt pár napja: az egyetem alatt polgári házasságot kötöttem a filmmel, de közben szenvedélyes szerelemben élek a színházzal. Ennél szebben nem tudom mondani. Jelenleg az életemben sokkal több minden érdekel, mint, hogy egy filmbe beleássam magam igazán mélyen. Túl türelmetlen vagyok most hozzá. Biztos, hogy el fog jönni annak is az ideje és várom is, de most nagyon élvezem – illetve élvezném, ha nem lenne a járvány -, azt a fajta pörgést, amit a színház jelenidejűsége ad nekem.”

A kortárs dráma helyzetéről szólva kifejtette: „A helyzet az, hogy sokkal könnyebb eladni a Rómeó és Júliát, mint a Tiszavirágot, a színházak pedig jelenleg biztonságra mennek. Nincs meg az, hogy kíváncsiságot gerjesszenek a nézőkben, amitől azt érezhetnék, hogy valami igazán jelenidejű történetnek lehetnek a részesei. A magyar színházi szakmában jelenleg az dominál, hogy a rendezők újragondolják a klasszikusokat. Ami persze kell, ezzel nincs semmi baj, de hogy kizárólag így működjön a színház, az egyszerűen nem lehet elég. Ha a magyar kortárs drámát kihagyjuk a színházak életéből, a lélegző, élő része marad ki a kultúránknak. Emiatt kicsit el vagyok keseredve, de ugyanakkor ez ösztönöz is arra, hogy találjak lehetőségeket arra, hogy a magyar és nemzetközi kortárs drámát elhelyezzem a hazai rendszerben” – nyilatkozta Horváth János Antal.

Nagy népszerűségnek örvend az online formában látható Magyarország Kedvenc Műsora, melynek társzerzője, rendezője. Ennek kapcsán úgy nyilatkozott: „Egy éve körülbelül felhívott a Nóri (Rainer-Micsinyei Nóra) azzal, hogy felkérték: Janklovics Péterrel közösen csináljanak egy humoros műsort, és arra gondolt, írhatnánk együtt. Aztán abból a felkérésből nem lett semmi, de mi már fellelkesültünk és megkérdeztük Molnár Áront, hogy benne lenne-e. A Tomi (Lengyel Tamás) pedig épp ott ült velünk a Jurányiban, szóval nem tudtuk kihagyni. Az fogalmazódott meg bennünk, hogy nincs pártpolitikától független közéleti humor Magyarországon. A mai magyar társadalom úgy érzi, hogy nincsen köze a politikához, nem tud a közéleti dolgok közelébe férni, nincsen ráhatása a saját életére. A humor szerintem ezt az állapotot meg tudja szüntetni. Megszünteti a politika érinthetetlenségét.”

A teljes interjú ITT olvasható.