Horváth Lajos Ottó a Facebook-oldalán egy hosszú, határozott hangvételű posztban írta le, hogy bár korrekt, konfliktusmentes módon akarta intézni a Nemzeti Színházban történt baleset ügyét, muszáj hangot adnia annak, mit gondol a történtekről, illetve valóban megkapta-e azt a pénzt, amit ígértek neki.

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nem állt szándékomban a nyilvánossághoz fordulni. Tettem ezt abban a reményben, hogy sikerül korrekt, konfliktusmentes és emberi tárgyalásokkal kártérítési ügyünkben megegyezni.

Sajnálom, hogy a titoktartási megállapodásunk ellenére, idő előtt, olyan információk kerültek nyilvánosságra, amelyeket cáfolnom kell. A Nemzeti Színház jogtanácsosa külön felhívta ügyvédeim figyelmét az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló MÜK (Magyar Ügyvédi Kamara) szabályzatra, és nyomatékosan jelezni kívánta, hogy „valamennyi peren kívüli egyeztetés során megküldött minden dokumentum, így különösen bármely egyezségi javaslat és ajánlat, bizalmas. Mindez vonatkozik valamennyi korábbi levelezésre és ajánlatra.”

Ugyancsak nem túl barátságosan nem járultak hozzá ahhoz, hogy a peren kívüli egyezségi folyamatban keletkező bármely dokumentumról a nyilvánosság előtt bármilyen formában nyilatkozzunk. Ez ugyanis veszélyeztetné az egyezségi tárgyalásokat. Megértésünket, teljes diszkréciónkat és titoktartásunkat kérték. Az sem esett kifejezetten jól, hogy az évadzáró társulati ülésen nagy nyilvánosság előtt, a társulat jelenlévő tagjaihoz szólva, a nekem állítólagosan folyósított gáláns összegekről beszélt az Igazgató Úr.

Nem először és nem egyszer teljesen fals és valótlan adatok jelentek meg a Nemzeti Színház igazgatójának részéről azon összegekről, amelyeket a baleset kapcsán állítólagosan kaptam, kaptunk.

Kényszerhelyzetbe kerültem, így el kell mondanom, hogy az egyértelműen maradandó fogyatékossággal (sajnos ennek megítéléséhez nem kell egy évet várni!) járó balesetem kapcsán milyen összegeket kaptam, és legfőképpen kitől:

– 2x 701.100 forint „gyorssegélyt” a Nemzeti Színháztól,

– 765.850 forint támogatást a Kulturális és Innovációs Minisztériumtól (amely nem a munkáltatóm, de köszönöm), valamint

– 1.000.000 forint összegű jogcím nélküli előleget a munkáltató felelősségbiztosítójától (az állított 1.500.000 forinttal szemben)

– 136.000 forintot a színház csoportos biztosításából, amellyel a színészeit biztosítja

– 780.000 forintot a Színházi Dolgozók Szakszervezetétől és az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesülettől, havi 130.000 forintos részletekben,

– a havi 271.700 forint, a felmondásomig összesen 1.901.900 forint táppénzt, amely nem kártérítés!

Az adásban elhangzottakkal szemben, nem kaptam a biztosítótól kettőmillió-négyszázezer forintos ajánlatot, vagy azt nem juttatták el sem nekem, sem jogi képviselőimnek. Egyébként én végig a munkáltatómmal szerettem volna kapcsolatban lenni, vele megegyezni, és nem a biztosítóval.

Vidnyánszky Attila Igazgató Úr nyilatkozatában leszögezte, hogy jogi képviselőim a személyes megbeszélés során a teljes körű egyezségi ajánlat összegét megjelölték, arra ők ott, rögtön, a Nemzeti Színház nevében ellenajánlatot tettek. Ezzel szemben a valóság az, hogy a jogi képviselőim ajánlatára sem ott, sem azóta konkrét, számszerű válasz nem érkezett.

A sérüléseimen túl az fájt a legjobban, hogy Igazgató Úr engem a saját balesetemért is felelőssé tett – noha ennek megítélése az igazságszolgáltatás és nem az ő feladata.

A büntetőeljárásról eddig kevés szó esett, de mindenki figyelmébe ajánlom a Fővárosi Főügyészség közleményének ezen részeit:

„A nyomozás adatai alapján az ügyészség szerint egyértelműen megállapítható, hogy a sértettek sérülésének oka az volt, hogy a színházi díszletelem az előadások biztonságos lebonyolítására nem volt alkalmas.” Illetve: „Az ügyészség nyomozati utasításokat adott arra nézve, illetve annak érdekében, hogy a vonatkozó foglalkozási szabályok és az azok betartásáért felelősök teljeskörűen tisztázásra kerüljenek. Ezek végrehajtása után lehet majd csak állást foglalni abban a kérdésben, hogy pontosan mely szabályok megsértéséért, és kit, vagy kiket terhelhet a megalapozott gyanú.”

A fenti közlemény megjelent a Magyar Nemzet online felületén, 2024. május 9-én, vagyis a felelősség kérdését Igazgató Úr – a terhemre – előre hozta.

Továbbá Vidnyánszky Attila Igazgató Úr azon egyértelmű sejtetését, amely szerint mi árulókként a nemzet és a Nemzeti Színház ellenségei lennénk, és bennünket bizonyos politikai erők mozgatnának és befolyásolnának, ezt a leghatározottabban visszautasítom.

2024. július 9.

Horváth Lajos Ottó