Gobbi Hilda 1987-ben végrendeletében közérdekű célra tett kötelezettségvállalásával hozta létre az Aase-díjat az „emlékezetes percek, pillanatok, szavak, mozdulatok főszereplői”-nek, az epizodistáknak, azzal a meghagyással, hogy évente két színészt és két színésznőt díjazhat a neves művészekből álló kuratórium.
Maga Gobbi Hilda ezt írta a díjról: „Sajátossága a színészi munkának, hogy a főszereplő több felvonáson keresztül vonja magára a figyelmet. Az epizodistáknak csak néhány perce, pillanata van; tömörít, mint az író, amikor epigrammát alkot”.
A díjak átadására évek óta hagyományosan a Bajor Gizi Színészmúzeumban került sor, ahol minden a magyar színjátszás nagy alakjaira és elsősorban Gobbi Hildára emlékeztet. Gobbi Hildára, akinek a kezdeményezésére megalakult az intézmény, aki szinte teljesen egyedül intézte el a múzeum létrejöttét, és hozatta rendbe Bajor Gizi villáját, hogy méltó helyen és módon emlékezhessünk az egyébként oly múlandó műfaj nagyságaira.
Idén a pandémiás helyzetre való tekintettel az ünnepélyes díjátadó elmarad. A kuratórium tagjai – Egri Márta, Ráckevei Anna, Udvaros Dorottya, Gáspár Tibor és Márton András – által kiválasztott művészek később kapják meg az elismerést.
Az Aase-díj 2020. évi díjazottjai:
Horváth Margit, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színművésze
Szabó Éva, a Centrál Színház színművésze
Kuna Károly, a székesfehérvári Vörösmarty Színház színművésze
Spilák Lajos, a Stúdió K színművésze
Horváth Margit
Horváth Margit pályáját szülővárosában, Békéscsabán kezdte, 1983-ban. Egy ideig a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt, 1999-ben szerződött a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházhoz, melynek azóta is oszlopos tagja. Pályafutásának több, mint harmincöt éve alatt a világirodalom számtalan klasszikus zenés és prózai főszerepét eljátszotta. Szerepeit mindig a rá jellemző igényességgel és érzékenységgel építi föl, elmélyülten, aprólékos műgonddal, nagy fegyelemmel és alázattal dolgozik.
Szabó Éva
Szabó Éva példamutató alázattal dolgozik, és még egy kis szerepben is képes maradandóan emlékezetes alakítást nyújtani. Műveltsége hatalmas, a színházművészet iránti elköteleződése páratlan.
Szabó Éva 1943-ban született Székesfehérváron. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Simon Zsuzsa osztályában. Pályáját a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte, ezt követték a debreceni Csokonai Színházban, a Békés Megyei Jókai Színházban és a kecskeméti Katona József Színházban töltött évadok. 1972-től negyvenkét éven át játszott a József Attila Színházban, 2014-től a Centrál Színház társulatának tagja, de az utóbbi években fellépett vendégként Orlai Produkciós Iroda és a Pinceszínház előadásaiban is.
Kuna Károly
A 18 éves, kamasz forma Kuna Károlyt egy egész ország ismerte meg 1975-ben, amikor a Magyar Televízió bemutatta a Déry Tibor regényéből készült tévésorozatot, a Feleletet. Azután 1980-ban Simon Zsuzsa osztályában elvégezte a színművészeti főiskolát. Pályája eddigi négy évtizedét vidéki színházakban töltötte. Győr, Miskolc, Kaposvár, Veszprém, Székesfehérvár voltak állomásai. A fehérvári Vörösmarty Színház társulatához immár egyhuzamban 8 éve tartozik. (…)
Számos rendezőnek lett fontos színésze vidéki városokban és fővárosi független színházakban.
Spilák Lajos
Spilák Lajos valamikor az 1990-es évek végén tűnt fel Szőke Szabolcs mellett, a Hólyagcirkusz Társulatban. Könnyű volt megjegyezni őt, a hosszú hajú, lófarkas zenészt, aki bármin játszik; pengeti, üti, fújja, nyikorgatja, húzza, nyúzza – minden megszólal a keze alatt. (…)
Jó ideig volt „excentrikus zenebohóc” (Az utolsó pacc), „Hangicsáló” (Csipkerózsika), „A zenék szférája” (Rettentő görög vitéz), vagy „Zajmester” (Csődcsicsergő, amiért is 2005-ben elnyerte a legjobb férfialakítás díját a Szegedi Alternatív Színházi Szemlén.) Ám egyszer csak „megszólalt”, vagyis prózai szerepeket kezdett kapni a Stúdió K Színházban. (…)
Mire a lófarka megőszült, Spilák Lajos a Stúdió K jelentős férfiszínészévé lett. Ennek adja tanúbizonyságát legutóbbi munkája is, Seneca megformálása a Hegymegi Máté rendezte Nero-bemutatóban. (…)