Horváth Sebestyén Sándor: „Az új impulzusok friss játékkedvet hoztak”
2021. január 1., péntek 07:01
Horváth Sebestyén Sándor idén csatlakozott a József Attila Színház csapatához, és a csonka évad ellenére már két sikeres bemutatót tudhat maga mögött. A Fidelion jelent meg vele interjú.
Hosszú éveket töltött vidéken, Nyíregyházán, egy merész lépéssel került a fővárosi József Attila Színházba. Ennek kapcsán Horváth Sebestyén Sándor elmondta: „Valóban nagy a különbség, de ez abból is fakadhat, hogy mivel másfél éve vagyok csak Budapesten, itt még nem ismer annyira a közönség. Nyíregyházán még az utcán is megszólítottak sokszor, hogy elmondják, mennyire szeretnek.”
Arról is beszélt, hogya vidéki játékformánál nagyon furcsa érzés az, hogy a rengeteg a belefektetett munka jobb esetben is harminc előadást ér meg, aztán el kell temetni.
„A váltás, a megismert emberek, az új impulzusok új lendületet és friss játékkedvet hoztak, fiatalító hatással vannak rám. Szerencsére mindig is könnyen illeszkedtem be egy új közösségbe, így annak idején a nyíregyházi társulatba is, de természetesen ehhez természetesen az ő nyitottságuk is kellett, akárcsak itt” – fejtette ki a színművész, aki már túl is vagy az első két premieren a József Attila Színházban.
A 9-től 5-ig musicalben és az Amadeusban is látható. A produkciókról szólva a Színház Online-nak elmondta a musical rendezőjét, Szente Vajkot Nyíregyházáról ismeri és nagyon szereti a látásmódját, perfekcionizmusát, precizitását, ami ebben az előadásban is tettenérhető.
“Az ő felkészültsége biztonságot ad a színésznek, nála kevésbé izgulunk, mert le vannak fektetve a játékszabályok és én a keretek közt úgy pattoghatok, mint egy labda. Üdítő volt számomra a közös munka” – mondta Horváth Sebestyén Sándor.
A Koltai M. Gábor rendezésében készült Amadeus kapcsán pedig kifejtette: jutalomjáték Venticello szerepe:” Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni erről a produkcióról, mert szerintem egy istenadta ajándék van a kezünkben, amire úgy vigyázunk, mint egy Fabergé-tojásra. Egyrészt lefegyverző és sokrétű ez a történet, amelyben Mozart és Salieri sorsa összefonódik. A darab egyszerre szól féltékenységől, ármánykodásról, tehetségről illetve arról, miként küzd az ember a benne lévő fénnyel és sötétséggel. Másrészt fantasztikus a stáb, mindenki mesterkurzust tartott a saját szakmájából. Koltai M. Gábor érzékenyen közelített a színészekhez, az operaénekesünk, Szigeti Karina minden nap elkápráztatott minket, a kollegákkal megtaláltuk a közös hangot, a koreográfus, Blaskó Bori pedig rengeteget segített felépíteni az egyes jelenetek gesztusrendszerét. Venticello szerepét ketten játsszuk Előd Álmossal, tehát mint két intrikus bajkeverő szállítjuk a híreket Mozartról Salierinek. Álmossal nagyon jó partnerei lettünk egymásnak, és azt hiszem mindketten örültünk annak, hogy ebben az előadásban sokat bohóckodhatunk, kicsit erősebb tollvonásokkal rajzolhatunk. Egyszerre lehetünk gonoszak és incselkedők, kajánok és játékosak.
Végig színen vagyunk, úgyhogy nézőként is figyelhetjük az előadást, ami annyira jól sikerült, hogy benne lenni önmagában jutalom. Alig várom, hogy újra játsszuk, mert szereplőként is katartikus élmény.”