Csörgés, zörgés, mobilozás, szipogás, tüsszögés, késés és pusmogás. Ismerős? Mindenki, aki rendszeres színházlátogató, találkozott már ezekkel a nézőtéri aktivitásokkal és az ezekkel járó zajokkal. A székesfehérvári Vörösmarty Színház hat részes kisfilm-sorozattal és edukációs kampánnyal igyekszik felhívni a figyelmet a nézőtéri viselkedés normáira. 

A teátrum közleménye:

A Vörösmarty Színház Etikett-tikett című videó-szkeccs sorozatának üzenete egyszerű: “A nézőtér közös tér. Te is kellesz hozzá!” A kisfilmekben azokat a nézői viselkedéseket szerettük volna bemutatni, amelyek tapasztalataink szerint a leggyakrabban fordulnak elő és a legzavaróbbak tudnak lenni, nem csak a nézőtéren ülők számára, de sokszor a színpadon játszóknak is. 

Rengeteg visszajelzést kaptunk a színházon belül színészektől, művészeti- és nézőtéri munkatársaktól, de legfőképpen a közönség tagjaitól, hogy bizonyos esetekben általánosan tapasztalható, zavaró nézői viselkedéssel találkoztak. 

Ezek alapján a legkellemetlenebbek a késés; amikor valaki betegen jön színházba; a nézőtéren való evés és ivás; a nézőtéri telefonhasználat, az előadás közbeni beszélgetés; illetve a hírhedten hangos cukorka papírok kibontása. 

A kisfilmekben a leggyakrabban előforduló problémákra fókuszáltunk, amelyek sokaknak kézenfekvőnek tűnhetnek, viszont a tapasztalataink szerint nem árt felfrissíteni a tudást ezekkel a témákkal kapcsolatban. 

Ezeket humorosan, sokszor kisebb túlzásokkal mutatjuk be, pontosan azért, mert fontosnak tartottuk, hogy néha nevessünk magunkon is, amellett, hogy közben gondolunk nézőtársainkra, illetve az előadásban szereplő színészekre. 

Hiszünk abban, hogy ezekről a problémákról lehet beszélni, és szerettük volna felhívni a figyelmet a színházi etikett fontosságára. 

Reméljük, hogy a kisfilmek szórakoztatóak és elnyerik közönségünk tetszését, valamint arra sarkalják őket, hogy körültekintőbben és egymásra figyelve jöjjenek el hozzánk a színházba.

A Vörösmarty Színház igazgatója, Szikora János, aki maga is szerepel az egyik kisfilmben, felajánlotta a filmeket a hazai és határon túli magyar színházigazgatóknak. Mint elmondta, azért érdemes felhívni a figyelmet a színházi etikett fontosságára, mert ez is hozzátartozik ahhoz a közös kincshez, ahhoz a szélesebb értelemben vett kultúrához, amit a színházi közösség együtt őriz. 

A kisfilmek címei és elérhetőségük:

1, Kifulladásig – https://www.youtube.com/watch?v=grvxru8AutE

2, Késtél, drágám! – https://www.youtube.com/watch?v=DRfru_DaVtY

3, Fejlődésben lévő szervezet– https://www.youtube.com/watch?v=Rrvsn-17khc

4, Halaszthatatlan hívás– https://www.youtube.com/watch?v=lKqgPXQ-oyA

5, Cukorkát?– https://www.youtube.com/watch?v=ygGX3bgavhY

6, Zajkánon – https://www.youtube.com/watch?v=52Tq6qoAhs4

Katona Zoltán, a sorozat producere, a Vörösmarty Színház marketingvezetője: A színházban szokásos heti munkarendi értekezleten rendszeresen felmerült egyes nézők másokat és a művészeket zavaró viselkedése. Sokat gondolkodtunk azon, hogy miként lehetne bántás nélkül, finoman felhívni a nézők figyelmét az alapvető színházi etikettre. Megértetni velük, hogy abban a pillanatban, ahogy a nézőtérre érkeznek, egy közösség részévé válnak, ahol vannak bizonyos íratlan szabályok, amelyeket illik betartani. Mintha egy klub tagjaivá válnánk, ahol érdemes megőrizni szalonképességünket. Nem mellesleg tisztelnünk kell a többi klubtagot is, akik pénzt adtak ki azért, hogy begyűjtsék a színházi élményeket és nincs jogunk, hogy ezt tönkre tegyük.

Ehhez a legjobb eszköznek a nézőkkel összekacsintó, magunkat is kinevető humort tartottuk. Egy-egy jellemző szituáció köré gondoltunk ki és írtuk meg Burkus Dávid Egon és Lőrinczi Zsuzsa rendezőkkel a kisfilmeket. 

A forgatáson készült standfotók közösségi médiában való megosztása után érkezett reakciókból érzékeltük, hogy mennyire sokan hiányolták ezt a típusú edukációt, mind a nézők, mind a színházi szakma részéről, sokan egyből megosztották személyes élményeiket ebben a témában.

Lőrincz Zsuzsa, rendező, a Vörösmarty Színház ügyvezetője:

Régóta tervezzük a kisfilmeket, és nem volt könnyű beilleszteni a forgatásokat a színházi munkarendbe, de annyira fantasztikus volt az egész csapat, mintha mindig ezt csináltuk volna. A nézők szerepére statisztákat hívtunk, akik fegyelmezetten, lelkesen dolgoztak együtt a színészekkel. A felvételek alatt hatszor-hétszer kellett átülni egyik sorból a másikba, pontosan odanézni, ahová mutatjuk, reagálni a történetekre, a hosszú fárasztó órák alatt végig koncentrált és jókedvű volt mindenki. Fontos volt, hogy az okító szándék mellett viccesek is legyenek a filmek, mert nevetéssel a leghatékonyabb nevelni. Remélem, a nézők is annyit derülnek a kisfilmeken, mint mi a felvételek alatt.

Burkus Dávid Egon, rendező:

Fiatal rendezőként mindig ijesztő olyan gyakorlott színészeket instruálni, mint Gáspár Sándor vagy Varga Mari. Az aggodalmam persze gyorsan elszállt, amikor megláttam milyen alázatosan és vérprofin dolgozik a fehérvári társulat. Azt hiszem összehozta a csapatot a téma is, hiszen mindannyian érzékeljük, hogy valami lefelé tartó spirálban éljük a mindennapokat: a közösségek megbomlottak, a virtuális életünk csak még magányosabbá tett és valahogy sokan vagyunk, de mégis mind egyedül. Ebben a helyzetben nem csoda, hogy sokan vannak, akik elfelejtették hogyan is kell jól a közösség részének lenni. Rövidfilm sorozatunkkal a színházi létezés “mumusait” próbáltuk megszemélyesíteni, egyrészt, hogy nevessünk, de talán még fontosabb, hogy elkezdjünk beszélni arról, hogyan is kell újra jól közösségben élnünk.

Stáblista:

Producer: Katona Zoltán
Rendezők: Burkus D. Egon és Lőrincz Zsuzsa
Forgatókönyv: Burkus D. Egon, Lőrincz Zsuzsa, Katona Zoltán
Zene: Horváth Károly
Operatőr: Torma Sándor
Világosítók: Sági Márton, Horváth Gergely
Színpadi gépész: Barabás Norbert
Utómunka: BLACK BOX STUDIO – BUDAPEST – https://www.blackboxstudiobudapest.com/
Gyártásvezető/PA: Kozma Botond
Ügyelő: Kis-Csiszár Csilla