Az alábbiakban Kováts Adél személyes sorait közöljük, amelyek a Radnóti Színház húsvéti meglepetését kísérik. Fogadják szeretettel a társulat ajándékát.

Ezekben a napokban különösen fontosnak érzem a személyesség jelenlétét a kapcsolatokban, nagy szükség van az emberi szóra, kedvességre. A társulat elkészítette az Önök által szeretett és sokra tartott 10 című előadásunk nyitányának home-változatát, ez a mi húsvéti ajándékunk.

Az első parancsolat a tízből: „Én vagyok a te Istened. Ne legyenek neked idegen isteneid.” A parancsolat üzenete most húsba vágó, elindítja bennem a gondolatot, hogy büntetés ez a világjárvány. Jó ideje már istent játszik az ember, és ez a járvány átvitt és konkrét értelemben is arcunkba csapja, hogy ezt nem lehet büntetlenül csinálni.

A húsvét a zsidó-keresztény kultúra jeles napja, a kivonulásé, a feltámadásé, a tavasz ébredéséé, a közös örömé. De most elmaradnak a nagy családi találkozások, a kirándulások, a maradandó élmények együtt. Most zoomon pészáholunk és tévén nézzük a körmenetet. 

A horizontálisan és vertikálisan is kettévágott társadalmunknak ez a járvány még nagyobb csapás, mélyül a szegénység, a szegregáció, fokozódik a családon belüli erőszak, még ebben a helyzetben sem tud egységes nézőpontot kialakítani a jobb és a bal, komoly lesz a gazdasági krízis. Hely- és útkeresés van, meg kell találnunk, hogy ezek után mi a mi dolgunk, felelős cselekedetünk egyénileg és intézményi szinten is. Őszintén megmondom, hogy színházvezetőként egyfolytában azon gondolkodom, mi lesz majd az érvényes, mire vágyik a közönség, egyáltalán mit tud befogadni, mert nem tudhatjuk, milyen állapotban leszünk majd, ha ennek a megpróbáltatásnak vége lesz.

Nem kérdés, hogy minden újra fog indulni, de az biztos, hogy új időszámítás kezdődik.

Egyszerre ünnepelünk és gyászolunk. Most nem lehet jelzője a húsvéti kívánságnak sem a kellemes, sem a boldog. Kívánom szívből mindenkinek, hogy emberségesen és a legkevesebb veszteséggel éljük túl a világjárványt, és változzunk meg, vagy változtassunk ott, ahol tudunk, és bízzunk abban, hogy kapunk még esélyt és kegyelmet a Jóistentől, a Földtől, a sorstól. Én a magam részéről áldott húsvétot kívánok mindannyiuknak!

Hallgassák, nézzék ajándékunkat szeretettel! Remélem, hamarosan látjuk egymást a színházban!

Utóirat: 

Még egy fontos és szükséges gondolatot szeretnék megosztani Önökkel. Az adakozások most különösen fontossá válnak, és minden morzsára szükség van az élet védelméhez, és sajnos most nekünk is, a Radnóti Színháznak. Minden viszonyítás kérdése, ezért is érzem, hogy „nekem a kérés nagy szégyen”. Mi a bajba jutott kollégákon úgy tudunk segíteni, ha gyűjtünk az Alapítványunknak, hogy a befolyt összegből őket támogathassuk.