Éppen 18 éve, hogy a Színház.hu (melynek szerkesztői most a Színház Online felületén dolgoznak) és a Krétakör együttműködésében elérhetővé vált online a Krétakör nagysikerű Hazám hazám című előadásának teljes felvétele. Erre a felvételre hívjuk fel a figyelmet.

Az előadásról

20 évvel ezelőtt tartotta a Krétakör Színház, a Hazámhazám című előadásának a munkabemutatóját Zsámbékon, a színházi bázison. A tényleges előadás Párizsban, a Bobigny Színházban volt először látható egy hónappal később, itthon pedig október 23-án a Fővárosi Nagycirkuszban került sor a bemutatóra. Magyarország 1989 utáni történetére reflektáló előadás zsámbéki elő-bemutatóján történt az egyik leghevesebb közönség-reakció a Krétakör történetében. Egy állítólag Budáról érkezett középkorú csoport hangoskodott és nyitott olajos halkonzervekkel dobálta meg az előadókat. Ez a felvétel a budapesti, cirkuszban tartott bemutatót rögzíti.

A Krétakör Büchner-ciklusának befejező darabjaként a Danton halála című drámát, mint referenciát és ihletforrást kezelve, az előadás arra vállalkozott, hogy áttekintse Magyarország rendszerváltás utáni történetét. A Krétakör célja nem a megtörtént esetek lajstromozása, vélt vagy valós összefüggések felmutatása, a tényfeltárás vagy a leleplezés; a darab csak játszik a tényekkel, a valóságot keveri a fikcióval, hogy a köznapiból létrejöhessen egy szuverén, félig-meddig mesei, színpadi világ, amely groteszk-szatirikus látásmóddal veszi szemügyre Magyarország, illetve Kelet-Európa elmúlt pár évét.

Interjú Schilling Árpáddal, két héttel a bemutató előtt

(A Cirkuszról mint helyszínről)

Először is nyilván benne van a mókuskerék, az állandó körbe-körbe mozgás: ez olyan tér, ahonnan nem lehet kilépni, a szereplők többnyire körbe-körbe keringenek, futkorásznak. Másrészt ez a forma nagyon erősen hozza a határ érzetét: egy pontosan körülhatárolt terület, ami ezt az országot jelenti; a cirkuszban ott van körbe a pást, és aki azt átlépi, az vagy belép ide kívülről, vagy elhagyja ezt az országot. És persze fontos, hogy a történelmet mint cirkuszt, még pontosabban mint bohóctréfák sorozatát mutatjuk be. A magunk életét vetjük össze a bohócok létezésével, ami egyszerre szórakoztató, de mégiscsak nagyon-nagyon nyomorult. Nyomorult és kiszolgáltatottt létezés.

(A politikai színházról)

A színház nagy zavarban volt ebben a tizenhárom évben Magyarországon, mert előtte nagyon pontosan tudta, hogy mit kell kezdenie a politikával, és melyik oldalra kell állnia. Utána megzavarodott, elbizonytalanodott a dolgában, újra a magánéleti históriák lettek érdekesek, aztán megint eljött egy időszak, amikor úgy tűnt, hogy érdemes politikai színházat csinálni, de ez többnyire áthallásos módon, tehát klasszikus darabok feldolgozásán keresztül történt, mint például a Tartuffe, vagy a Marat/Sade esetében.

Mi most valami nagyon nagy fába vágtuk a picinyke fejszénket, mert megpróbáljuk teljesen aktuálisan földolgozni ezt a történetet, a lehető legkonkrétabban. Igenis Magyarországról van szó, igenis mi vagyunk a szereplői, mi éltük át, mi gürcölünk, mi szenvedjük el. Ezért nehéz ez a munka, néha fogalmam sincs, hogyan kellene haladni. Arra törekszünk, hogy minél inkább elemeljük a történetet és minél inkább stilizáljuk; kedvező alaphelyzet teremt, hogy mintha bohócokat látnánk egy cirkuszban, tehát az egész játékot egy alapvetően művi közegbe helyezzük be. Ugyanakkor mi is csak egyszerű állampolgárok vagyunk itt, és ha még a történészek sem értik pontosan az elmúlt tizenhárom év történéseit, akkor mi sem ígérhetünk válaszokat. Lehet, hogy csak ötven év múlva lehetne pontosan megrendezni ezt a darabot, csak hát akkor már nem lesz igazán érdekes.

(A politikai mondanivalóról és az allegóriáról)

Nekünk, akik itt élünk, mondjuk így, a politika alatt, soha nem lehet pontos ismeretünk arról, hogy mi is történik valójában. Csak a hatását érzékeljük egyértelműen és lehetnek érzéseink annak alapján, amit a média közvetít. És hát általában rossz érzéseink vannak, mert mindig rossz érzése van az embernek, amikor a feje fölött döntenek a sorsáról. Az állampolgár négyévente egyszer dönthet, akkor szükség van rá, közben meg befogja a pofáját és megpróbál létezni, alul, ügyeskedve, valahogy életben maradni. Ezen túl tulajdonképpen folyamatosan csak képeket látunk.

Képekben látjuk a politikát: a politika az nagy autó, rengeteg rendőrmotoros, szirénázás, helikopterek, kiterített vörös szőnyeg, csodálatos estélyek, üres beszédek, melyeket sok ember hallgat; gyakorlatilag, amit mi megélünk a politikából az csupa allegorikus kép. Közben pedig a bőrünkön tapasztaljuk a hatását ezeknek az allegorikus képeknek; ezért választottam ezt a formát, itt se látunk semmit, csak nagy mozgásokat, brutális képeket, és közben embereket a színpadon, akik ezeket az őrületeket elviselik. Ezek mind óriási, brutális fotólenyomatok a világról. Ezt másképpen nem is tudnám feldolgozni. 

Az interjút Claire Laborey készítette 2002. szeptember 17-én

Kis badar szótár

Kis badar szótár

álzebergefi: (fn) a nemzet árulója
babaság: (fn) nép
babaság-enyémség: (fn) népuralom
babaság-fátum: (fn) a nép sorsa
babaság-furor: (fn) népharag
badarok, badarság: (fn) az előadásban bemutatott állam polgárai
csecsbecs: (fn) javak, vagyontárgyak
despofa: (fn) kényúr
éhesapa, éhesanya: (fn) a szülők megszólítása a szegény badar családokban
enyémség: (fn) hatalom, uralom
fürmender: (fn) gondnok, gyám
glóribusz: (mn) diadalmas
hoci!: (ind) gyere!, vagy menjünk! vagy hozd! vagy: nosza!
Kárpát-krepence: (tul) az a geográfiai tájegyság, ahol a badar nép lakik
koncecenzus: (fn) egyetértés
köznyúl: (fn) nyugalom, béke és összefogás
Kuvádisz, babaság?: (fraz) hová mégy, nép?
lángzám: (hat, ném.) csak megfontoltan
reszalvált: (hat) felszabadult
zabad, zabadság: (fn) szabad, szabadság, ahogy azt Badarföldön elképzelik
zabba: (fn) ennivaló, étel, elemózsia, harapnivaló, kaja stb.
zeberge: (fn) nemzet