A részletes tanulmányban érzékeny színikritikák, személyes vallomások és száznál több képben megidézett életút kalandos fordulatai, kiemelkedő alakításai elevenednek meg.

Huszti Péter Kossuth-díjas és Nemzet Művésze címmel kitüntetett színművész generációjának egyik legismertebb tagja. Legendás színházi- és filmszerepekben nyújtott emlékezetes alakításai mellett jelentős rendezői és oktatói munkássága is.

Az utókor nagy szerencséje, hogy szemben pályatársai többségével, szenvedélyesen dokumentálta életeseményeit, saját szavaival „szerepnovellákban” örökítette meg találkozásait a drámairodalom olyan nagyságaival, mint Shakespeare, Csehov, Ibsen. Gajdó Tamás színháztörténész monográfiája a sokszínű és sokrétű életpálya állomásain kalauzolja végig az olvasót színikritikákkal, Huszti Péter visszaemlékezéseivel, száznál is több, sokszor dokumentumértékű képpel, fotóval.

„Sráckoromban pilóta voltam álmaimban, és hajóskapitány, masiniszta, orvos és karmester. De álmaimat messze felülmúlta a valóság. Ha egyáltalán valóságnak lehet tekinteni színészéletemet, hogy elhittem, és elhitettem, hogy én vagyok Lajos király és Jago, Peer Gynt és Cyrano, Higgins professzor és Szervét Mihály, és én vagyok Hamlet, a színészek óhajtott, rettegett dán királyfija Helsingor várában, és Tevje, a tejesember Anatevkában… Meg a többi sárból, napsugárból összegyúrt figura. Játszótársaim közül is azokat csodáltam, akik bátran felvállalták az életben és a szerepeikben is, hogy nem vagyunk tökéletesek. Tévedünk, tévelygünk, bűnözünk. Aztán megbánjuk, újrakezdjük – hogy sárból, napsugárból, hogy emberből vagyunk” – olvashatók Huszti Péter szavai a kötet ajánlójában.