A Madách Színház legsikeresebb zenés darabjaiban és prózai szerepekben egyaránt bizonyított, a Turay Ida Színház örökös tagja, verses estjeivel bejárta az országot, a Bartók Rádióban tíz éven át műsorvezetőként dolgozott: Hűvösvölgyi Ildikó Kossuth-díjas színművész pályafutásának elismeréseként decemberben Polgári Magyarországért Díjat vehetett át, ennek kapcsán legendás szerepeiről és a játék öröméről is kérdezte a Demokrata. Lapszemle.

A kérdésre, hogy változatos és gazdag életútja tudatos építkezés eredménye, vagy ösztönösen érezte, mikor kell váltania, Hűvösvölgyi Ildikó elmondta.
„A színészet rögös pálya, főleg a nők számára az: a szerepek 60-70 százalékát férfiak játsszák. Ennek ellenére már a pályám elején sok felkérést kaptam, és kiváló rendezőkkel dolgozhattam együtt. 1975-ben végeztem a színművészetin, és egy évvel később már a Madách Színház tagja voltam: eleinte nem játszottam nagy szerepeket, de nem voltam türelmetlen, kivártam. „83-ban jött be a Macskák című musical, és pillanatok alatt kiderült, hogy ez az én műfajom. Mindleverytől a Mária evangéliuma Máriáján át az Apácák Mária Amnesia nővéréig, a József és a színes, szélesvásznú álomkabát Narrátoráig hosszasan sorolhatnám a csodás szerepeket. A musical azonban fiataloknak való műfaj, rengeteg energia kell hozzá: a tánchoz, az énekhez, a játékhoz. És az embernek egy idő után tudomásul kell vennie, hogy át kell adni a stafétabotot a fiataloknak” – fejtette ki a művész.

A Madách Színházban a Mary Poppins című darabban szerepel Corry néniként. Ennek kapcsán arról is beszélt, hogy más érzésekkel lép-e színpadra ma, mint a pályája elején:
„Kezdő színésznőként nagyon izgulós voltam, ez nyilván változott, de a mai napig van bennem drukk. Emlékszem, amikor a Három a kislányban Fónay Mártikával, Benedek Miklóssal, Csákányi Laci bácsival együtt játszottunk, Kerényi Imre, a darab rendezője azt mondta: „Ne tiszteld már annyira azt a színpadot! Hidd el, jól áll neked, ha pattogsz!” Teljesen igaza volt. És ez a gátlás szakadt fel bennem a Turay színházas húsz év alatt, ma már merészebb, bátrabb vagyok. Azt hiszem, a játék öröme az, amit megtaláltam. Persze nem teszek meg akármit a színpadon, mindig is volt bennem egy iránytű, valahogy mindig éreztem, hogy egy szituáción belül meddig szabad, meddig ízléses elmennem. A premierrel ma is úgy vagyok, hogy csak legyünk túl rajta: utána kezdődik a tényleges munka. Legfontosabb játszótársam pedig a közönség, a visszajelzéseik nagyon sokat jelentenek, segítenek is a színpadon.”

A Polgári Magyarországért Díjat az átadón szüleinek és férjének is megköszönte. Arról szólva, ennyire fontos volt-e a pályája során a stabil háttér, a házasság véd- és dacszövetsége, kifejtette:
„Most is úgy gondolom: nem állhattam volna ott a díjátadón, ha ezt az elmúlt ötven évet nem mi ketten éljük végig. Mennyi csábítás van ezen a pályán, és hányszor tévedhettem volna rossz útra! De hála Istennek nem így történt. Andrással csodálatosan kiegészítjük egymást, ráadásul mindketten emberekkel foglalkozunk: én a szerepeken, a lelkeken keresztül, ő azonban dokumentumfilm-rendezőként egészen másképp közelít az emberi történetekhez. A zene mindkettőnk életében különleges helyet foglal el, én a klasszikusok, ő a dzsesszrock felől közelít a zenéhez – a Kex együttes dobosa volt -, ebben is, mint oly sok minden másban egészen összecsiszolódtunk. Hálát adok mindennap, hogy ilyen családom van.”

Forrás:

„Mindennek rendelt ideje van”

Demokrata 2024.01.03 – 56,57. oldal