„Nagy büszkén jelentette be a kulturális minisztérium, hogy 6 milliárd forintra „emelték” a színházi többlettámogatások keretösszegét: azt, ami pár éve még 37 milliárd forint volt. A kivéreztetés közelében álló szakmából 1400 pályázat érkezett az összegre, a kormány csaknem ezret elutasított” – számolt be a HVG oldalán Kovács Bálint újságíró, színikritikus, a Kritikusok Céhének társelnöke.

„Ezer sebből vérzik a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) hétfőn délután kihirdetett színháztámogatási listája, de annyi mindenesetre jól látszik belőle: még mindig megéri jóban lenni Vidnyánszky Attilával. Ez persze nem újdonság, de jelen helyzetben, amikor a színházi műhelyeket a megszűnés szélére lökte a kormány kultúrpolitikájának teljes koncepciótlansága, kiszámíthatatlansága és a drasztikus forrásmegvonások, még látványosabbak a szakmán belüli különbségek.

Feltűnőek a puszta számbeli adatok is; a magyar színházi szakma fontos közfeladatot ellátó műhelyei alig kaptak néhány milliót, míg számos, jelentős színházművészeti eredményeket felmutatni nem tudó, vagy akár konkrétan ismeretlen tevékenységű szervezet sok független társulat teljes éves működésének többszörösének megfelelő összegeket kap” – hívja fel a figyelmet a HVG.

„Ez a 6 milliárd forint – amely nagyjából másfél kilométer autópálya árának felel meg, és ami elmarad a Vidnyánszky Attila atyáskodásával megszervezett, 6,8 milliárd forint közpénzbe kerülő Színházi Olimpia árától – ebben az évben kiemelten fontos, vagy fontos lett volna: ahogy arról beszámoltunk, 50-60 független színházi társulatot lökött a megszűnés szélére az, hogy a rezsiárak és az infláció ellenére a kormány nemhogy nem emelt az évek óta azonos, a függetlenek éves működési támogatására szánt összegen, de még 41 százalékkal vissza is vágta azt” – teszi hozzá Kovács Bálint.

A HVG néhány feltűnő összegről is szót ejt:

„A Pintér Béla és Társulata két pályázatot adott be, de egyikre sem nyertek egyetlen forintot sem.

Vidnyánszky Attila színházi érdekvédelmi szervezete, a Magyar Teátrumi Társaság nyolc pályázatot is beadott, mégpedig olyan magas szakmai színvonalon, hogy mind a nyolc nyert: összesen 46,5 millió forintot ítéltek meg a szervezetnek, amely egyébként kérdéses, hogyan felelhet meg az előadó-művészeti szervezetek kritériumainak. Hogy mely összeget mire igényelték és nyerték meg, nem derül ki a döntési listából.

Nagyon jól járt Vincze Balázs is, akinek legnevesebb cselekedete a magyar színházi szakmában az volt, hogy bevallottan politikai okból nem engedett Pécsen bemutatni egy Alföldi Róbert főszereplésével készült előadást, második legnevesebb tette pedig az volt, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem állami lenyúlásakor kiadott egy közleményt, amelyben bátran kiállt Vidnyánszky Attila mellett. Az általa vezetett Pécsi Balett ötből négy pályázaton nyert, összesen 56 millió forintot.

A 26 éve létező Káva Kulturális Egyesület, amely osztálytermekbe, sokszor hátrányos helyzetű településekre viszi el színházi nevelési előadásait, ezzel közfeladatot ellátva, öt pályázatából mindössze egyben nyert, szakmai fesztivál szervezésére összesen 2,5 millió forintot. A másik hasonló munkát végző társulat, a 31 éves Kerekasztal Színház egyáltalán nem nyert semmit. (…)

Nagyot kaszált a Budapesti Operettszínház is, amelynek igazgatója az a Kiss-B. Atilla, aki olyan remek viszonyt ápol a kormánnyal, hogy még csak meg sem ingatta a pozíciójában az, hogy többen zaklatás eltussolásával vádolták meg, noha a fenntartó minisztérium még csak nem is tagadta, hogy az ügyben indított „vizsgálat” során meg sem hallgatták az áldozatokat. Kiss-B. ezzel szemben osztályt kapott az állami SZFE-n, sőt bekerült a szenátusába is. A Budapesti Operettszínház 87 milliót kapott.”