Még 2018-ban jelent meg Presser Gábor és Oláh Ibolya könyvcédéje, a Voltam Ibojka, amin Ibolya keserédes sanzonokat énekelt neves magyar költők verseiből – ebből készült Bíró Kriszta, az Örkény Színház színművészének írói-szerkesztői-rendezői közreműködésével színházkoncert. A Rekorder ennek kapcsán kérdezte a két művészt.

A teljes interjú ITT olvasható.

Ez már a második önálló színházi estje vagy színházkoncertje az Ibolyántúl után. A kérdésre, mi vonzotta a színház világába, Oláh Ibolyaelmondta: „Imádom a színházat, folyton okulok, csiszolódok ott, és olyan emberekkel dolgozhatok, akiknek köszönhetően nyíltabban és tágabban látom a világot. Mindig is vonzottak a különleges és nem normális emberek, akiket a színház és a zene világában találtam meg. Nyolcéves voltam, amikor először láttam Halász Juditot énekelni, akiről tudtam: amellett, hogy énekesnő, nagyon jó színész is. Meg is mondtam a nevelőimnek, mert nekem se anyám, se apám nem volt, bár anyám végül nagyon sok lett, hogy szeretnék betekinteni a színház világába. Rettenetesen kíváncsi voltam, mi zajlik a háttérben. Amikor végre betekinthettem, teljesen elvarázsolt. De engem sajnos bedarált a gyerekvédelmi rendszer, nem lehettem az, aki szerettem volna. Nem mehettem zenei szakközépbe vagy akár művészeti egyetemre. (…) Egy időben nagyon szerettem volna színésznő lenni, jó érzékem volt bizonyos helyzetekhez. De azt mondták nekem, hogy akkor csinálok nagyon jót, amikor nem tudom, hogy mit csinálok. Ez a mai napig így van.”

Bíró Kriszta ennek kapcsán úgy fogalmazott: „Iboly elképesztő színpadi jelenség. Előadóművész. A Női posta nem egy színdarab, mert ha az lenne, akkor bárki, aki elég tehetséges és tud énekelni, eljátszhatná. Ez az est csak és kizárólag Bojkáé. Ahogy Edith Piafot se lehet behelyettesíteni senkivel. Ibolykának rettenetesen nehéz dolga van ebben az előadásban, mert egyszerre van jelen előadóművészként, miközben nagyon civilnek és személyesnek is kell lennie, hiszen mégiscsak őróla szól ez az este. Egyébként egy jó színész ugyanezt csinálja, csak különböző szerzők szerepeit húzza magára, itt meg az Ibolya – az Ibolya. Mint egy intézmény.”

A Női posta Örkény Istvántól Parti Nagy Lajosig, Karády Katalintól Lesznai Annáig sokféle szerzőtől sokféle szöveget vonultat fel. Bíró Kriszta arról is beszélt, milyen vezérfonalat húztak végig az előadáson: „Úgy képzeltük el, mintha lenne egy mennyei panasziroda, ahová mindenki megírhatja azt a sorsfordító eseményt, amit ki akar beszélni magából. Az előadás nem egy lineáris vonalon halad, hanem sok kis történet hangzik el, pillanatfelvételek egy-egy ember sorsáról. Olyan ez, mint egy patchwork-takaró, amit színes kockákból varrnak össze, és a végére egységgé válik. Nem csak női sorsokról szólnak, de mindig nőkhöz kötődnek a szövegek. Vannak köztük klasszikusok is, mint Szép Ernő, Karády Katalin, vagy Molnár Ferenc, de én is írtam szövegeket. Nagy merítésből dolgoztunk.”

Arról szólva, van-e olyan dal, amihez szorosabb érzelmi viszony fűzi, Oláh Ibolya kifejtette: „Hozzám nagyon nehéz közel kerülni, érzelmileg mindig tartok másoktól egy bizonyos távolságot. Ez nem az embertől függ, hanem ez a sorsom. Az életem során belém rögzült, hogy ne engedjek egy ponton túl másokat, hogy ne érezzek csalódást, vagy éppen örömöt, boldogságot, szerelmet, mert ez az, amiben végül sérülni lehet. Mindig csak annyit adok magamból, amennyit kell, és utána bezárok, amivel jól meg tudom nehezíteni mások dolgát. Ezért sem volt könnyű Pici bácsival dolgozni, mert rajta is ugyanezt éreztem. Két nehéz természetű ember, ha találkozik, ráadásul egy olyan időszakban, ami egyikünk számára sem volt könnyű… De túllendültünk rajta, ami által született egy borzasztóan jó anyag, a Voltam Ibojka, amiből pedig született egy fantasztikus előadás, a Női posta, amit a mai napig élvezek, és alig várom, hogy mikor játsszuk legközelebb.”

A Női posta előadás a Marczibányi Téri Művelődési Központban látható.