Ha egy városban van egy interaktivitásra építő természettudományos múzeum, és ennek a városnak a színháza részt vesz egy digitális technológiákra fókuszáló együttműködésben, teljesen logikus, ha a projekt végeredménye egy tudományos játék. Papp Tímea beszámolója a Kolibri Színház által szervezett PlayOn! fesztivál egyik előadásáról, a Landestheater Linz Van időd? című produkciójáról.

Ajánló a darab elé:

Alex biztosan elnézte az időt. Nincs más magyarázat arra, hogy miért nem jelenik meg az előadáson – általában annyira megbízható. Várni rá nem lehet, elvégre a közönség már megérkezett. Szóval mit lehet tenni? Az előadás kellékese készségesen segít elütni az időt, amíg Alex meg nem érkezik. De amikor végre sikerül kapcsolatba lépnie vele, a dolgok egész másképp alakulnak, mert úgy tűnik, hogy Alex bajba került. Ahhoz, hogy helyre álljon a rend, és Alex kiszabaduljon, a közönségnek és a színházi embereknek együtt kell működniük, és válaszolniuk kell az idővel kapcsolatos kérdésekre. A Johannes Kepler Egyetem Tudáscirkuszával, a Linzi Képzőművészeti Egyetem és a Felső-Ausztriai Alkalmazott Tudományok Egyetemének hallgatóival együtt a Landestheater Linz ifjúsági színházi tanszéke olyan történetet hozott létre, amelyben az idővel kapcsolatos kérdésekre játékos és tudományos módon válaszolnak.

Papp Tímea írása:

Az egyszerű, kis túlzással életszerű kerettörténetben Alex, az előadásban játszó egyetlen színész késik, a kellékeslány, Philomena pedig próbálja menteni a menthetőt. Először csak percekben gondolkodik, ám kiderül, a valóságban egy perc is irgalmatlan hosszú tud lenni. Pláne, ha egyre reménytelenebbül vár az ember. Mert Alex nem jön, és ez nemcsak azért probléma, mert az előadás elmarad, hanem azért is, mert Philomena meglehetősen belé van zúgva az ifjú üdvöskébe. 

A várakozás szerencsére egyáltalán nem válik kínossá vagy időrablóvá, Philomena karaktere ugyanis kifejezetten szórakoztató, a Van időd? című tudományos játék edukatív rétege pedig didaxistól mentes, az interaktivitás sem kínos vagy ciki.

Komfortos a légkör, a gyerekek bátran jelentkeznek, hogy felmenjenek a színpadra felolvasni egy levelet vagy versenyt futni egy dinoszaurusszal. (Dóri nyert, öt másodperccel megelőzte a dinót.) Közben szó esik az idő koráról, kezdetéről, egységeiről, különböző időszámítási módszerekről és eszközökről, majd eljutunk a fénysebességig, és megünnepeljük Philomena születésnapját. Végül Alex is megérkezik, de nem a színpadra, hanem a színház elé. Vetítve látjuk, kellékesünk hogyan repül a boldogságtól, pont bele a fiatalember karjaiba. Hogy mi történik velük, majd az idő megmutatja…

Linzben a Duna-parton van egy klassz intézmény, az Ars Electronica Center – fun fact: a PlayOn! egyik konzorciumi partnere –, ami a Jövő Múzeumának is helyet ad.

Ez nem hagyományos múzeum tárlókkal, a „mindent a szemnek, semmit a kéznek” elve alapján, hanem egy interaktív, a természettudományokhoz nem sokat konyítóak számára is inspiráló – sőt talán nekik igazán az, mondom magamból kiindulva –, egyes állomásain az idegtudományoktól a robotikáig, a zenétől a biotechnológiáig, a mesterséges intelligencia különböző felhasználási területeitől az űrkutatásig meglehetősen széles tematikai skálát felölelő, elképesztően izgalmas hely.

Nincs kitéve életkori karika a bejáratnál, de van itt egy kifejezetten gyerekek számára kialakított labor, ahol családi látogatáson, ide szervezett szülinapi baráti bulin vagy kötelező iskolai kiránduláson is remekül lehet szórakozni vagy játszva tanulni, attól függ, honnan nézzük.

Egy ilyen városban tulajdonképpen magától értetődő, ha a helyi színház, a Landestheater Linz az idő mibenlétéről készít nyolc éven felülieknek szóló tudományos játékot. Nem Az idő rövid történetét adaptálták, de abban biztos vagyok, hogy aki ezt az előadást megnézi, néhány év múlva Stephen Hawking könyvét is elolvassa.