2023-ban több helyszínen is látható lesz a Fesztivál Akadémia Budapest: Sztravinszkij A katona története című műve, amelyet Vivaldi A négy évszaka egészít majd ki – hívta fel a figyelmet a Deszkavízió.
Igor Stravinsky 20 évvel korábbi „játékra és táncra írott elbeszélése”, A katona története különleges szereposztásban és koncepció szerint kerül színre: a produkciót Ascher Tamás rendezte, Molnár Piroska a mesélő, az egyes szerepekben pedig Bezerédi Zoltánt, ifj. Vidnyánszky Attilát és Kelemen Hannát láthatja a közönség.
A két produkció februárban 24. és 26. között a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, a Csíki Játékszínben, a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban, 28-án Budapesten, a Magyar Zene Házában lesz látható.
“Énekelnünk nem kell, csak zenére beszélni. Előbb oratóriumként adtuk elő a művet, júliustól azonban már kamaraoperai előadást láthat a közönség. (…) 1918-ban, a mű bemutatója idején pont beütött a spanyolnátha, és a vírus miatt Stravinskyék nem tudták tovább játszani” – nyilatkozta korábban az Új Szónak ifj. Vidnyánszky Attila.
A felvetésre, miszerint Stravinsky katonájának nem édes-habos a története, úgy reagált: “Szíven is ütött, amikor elolvastam. Elmegy otthonról, összegabalyodik az ördöggel, és amikor évek múlva hazatér, megy végig a falun, és senki nem ismeri meg őt. De még az édesanyja és a menyasszonya sem. Egyedül marad. A (határontúli) barátaimnak is mennyire fájhat, hogy ott az otthonuk, az életük, és nem tudnak hazamenni. Egész életem erről az istenverte határról fog szólni. Gyomorgörccsel jöttünk át akkor is, amikor nem volt háború, most meg a harcoknak sem látjuk a végét.”
A riporter, Szabó G. László-nak arról is beszélt, ha otthon maradt volna, ma már a frontvonalban volna: “Gondolatban még most sem jutottam el odáig, hogy engem is vittek volna. (…) Tehetetlen az ember. Ebből a szempontból a legizgalmasabb az, hogy orosz az édesanyám, a bátyám pedig Kijevben született. Sosem tartottam magam ukránnak, hanem kárpátaljainak. Adott a viszonyom Ukrajnához és az ukránokhoz, de úgy tekintek magamra, mint félig orosz, félig magyar emberre. Ezért is értelmezhetetlen számomra a fennálló helyzet. (…) Amikor megkaptam az első behívómat, Moszkvában dolgoztam. Ez a Kijev főterén lezajlott forradalom után történt. Szólt az egyik srác, hogy el kell mennie a próbáról, el kell intéznie a behívóját. Milyen vicces, feleltem. Háborúban te az orosz oldalon állnál, én meg az ukránon, most pedig együtt csinálunk színházat.
Talán ott és akkor született meg a művészethez való hozzáállásom. Egységet teremteni a világban. Ez lehet a színházcsinálás célja”
– fogalmazott az Új Szónak ifj. Vidnyánszky Attila.
Azt is hozzátette: “Nyilván vannak nagy hatalmú emberek, akiknek érdekükben áll összeugrasztani népeket, de Kárpátalja ebből a szempontból sokáig a nyugalom helyszíne volt. Ott is bebizonyosodott, hogy különböző nemzetiségek képesek egymást szeretve és tisztelve együtt élni. (…) nem mehetek haza. Én sem, a barátaim sem. Hadbíróság elé állítanának bennünket.”