Az első magyar musicalt, az Egy szerelem három éjszakáját 1961-ben, Szinetár Miklós rendezésében mutatták be. A Hubay Miklós és Vas István által írt darabot idén ifj. Vidnyánszky Attila állítja színpadra a Pesti Színházban. A rendezőt a Vígszínház évadnyitó sajtótájékoztatóján Rudolf Péter színházigazgató kérdezte. Erről számolt be a Kultúra.hu.

A teljes beszámoló itt érhető el.

A kérdésre, hogyan találkozott először ezzel a zeneművel, a rendező elmondta:

„Ismertem még régről. Úgy öt-hat évvel ezelőtt, amikor a Félkegyelműt próbáltam a Pesti Színházban, az egyik próbán Venczel Vera azt mondta: „Letéptem ezt a hangaszálat.” (A mű librettóját Radnóti Miklós sorsa és az az Apollinaire-vers ihlette, melyet a költő naplójában találtak: „Letéptem ezt a hangaszálat / Már tudhatod az ősz halott / E földön többé sose látlak / Ó idő szaga hangaszálak / És várlak téged tudhatod” – A szerk.) Ez valahogy megütötte a fülemet. Kérdésemre elmondta, hogy játszott ebben a filmben. Nem is tudtam, hogy készült belőle film, de akkor Verának köszönhetően megnéztem, és nagyon bennem maradt, ahogy ő is. De nyilván sok összetevős, hogy miért választottam ezt az anyagot. Talán az a legizgalmasabb, ha a személyes indíttatásomat osztom meg.

Közhelyes azt mondani ma már, hogy „az én generációm”, mindenesetre fiatal emberként azért ha nem is düh, de értetlenség vagy feszültség van az emberben azzal kapcsolatban, amit az előttünk járó nemzedékek csináltak. Hiszen nem úgy készítettek fel minket, nem arra készültünk, hogy itt vírusok lesznek és háborúk. Hogy ilyen feszült helyzetben kell majd valahogy érvényesülni, élni. Olyan darabot kerestem, amelynek révén fiatal emberek szemén keresztül lehet megmutatni, milyen az, amikor a világ szétesőben van” – számolt be ifj. Vidnyánszky Attila.

„A rendezői mesterséget eddig nagyon ügyetlenül vagy sajátosan oldottam meg, de ez most nagyon emberes kihívás. (…) Azt szeretném valahogy megmutatni, hogy nekem milyen érzés például azt nézni, hogy azok az emberek, akik sokkal nagyobb szörnyűségeken mentek keresztül, milyen nagy szívvel tudták ezt végigcsinálni. A darabban ezzel szeretnék foglalkozni. Meglátjuk, sikerül-e. El tudjuk-e tanulni azt, amit az idősebb kollégák lenyűgözően csinálnak: hogy mindig életigenlés van bennük” – tette hozzá.

A teljes beszámoló itt érhető el.