„Igazgató úr, szerintem megszerettek!” – Interjú Lukács Dániellel
2020. december 28., hétfő 06:13
Mélybariton, elképesztő udvarias hangnem és vidám hangulat fogad a telefon túlsó végén, amikor Lukács Dániel felveszi a telefont. Az utolsó Marton-osztály diákjaként Veszprémben töltötte a színmű utolsó két évét, idén szeptembertől pedig a József Attila Színház ifjú művészeként, mint fő gonosz mutatkozott be a gyerekeknek. Ma már nem vörös tangában, testépítőként a színpadon, leghőbb vágya Glostert és Hamletet játszani. Gáti Katalin Teodóra interjúja.
Mióta vagy a József Attila Színházban?
Szeptemberben, a járvány kellős közepén szerződtem ide, és egy gyerekelőadásban debütáltam. Folyamatosan kaptam a lehetőségeket: játszottam volna a Szibériai csárdásban, a Furcsa pár női változatában Fehér Annával és Pikali Gerdával, és Az imposztorban is benne lettem volna.
Ezek ugyan a járvány miatt csúsznak, de mégis annyira jó érzés itt lenni, mert régóta szerettem volna pesti színházban játszani. A mostani pályakezdők közül ez keveseknek adatik meg.
A József Attila Színház amúgy is kedves nekem, mert van a teátrumnak egy Ádámok és Évák elnevezésű fesztiválja, drámatagozatosok számára, amelyben még gimnazistaként vettem részt. Ezeken a deszkákon játszva lettem a legjobb Ádám, és még emlékeznek rám az itteni művészek.
Nagyon szép hangod van. Gondolom, mondták már.
Zsótér tanár úr mondta, hogy visszaélek vele, szeretek benne fürdeni, de ez még a Színművészeti Egyetem másodévén volt, azóta igyekszem a tudásomra, nem a hangomra koncentrálni. Érdekes, hogy bár prózai osztályban végeztem, azóta többet játszottam zenés darabokban. A nemrég alapított Magyar Történelmi Színházban, a Sárkányszív című nagy musical egyik főszerepét énekeltem Sasvári Sándorral. Szeretem a zenét, ki tudok benne teljesedni. Kisiskolásként szolfézsra jártam egy zeneiskolába, de a tanárom azt mondta anyukámnak, hogy „ennek a fiúnak botfüle van, soha nem fog énekelni.”
Úgy tűnik, tévedett.
Az egyetem utolsó két évét Oberfrank Pál és Kellerné Zsuzska meghívására már a Veszprémi Színháznál töltöttem, és rettenetesen hálás vagyok nekik a lehetőségekért és a sok nagy szerepért. Szerettem a bizalmukat, amelynek köszönhetően annyi mindent eljátszhattam, együtt dolgozhattam például Esztergályos Cecíliával, Szombathy Gyulával.
Marton tanár úr utolsó rendezésében, a Tartuffe-ben is benne lehettem; nagyon fontos volt számomra, hogy az osztályfőnököm végzett színészként is rendezzen engem.
Kit alakítasz A Hang-villa titkában?
Simon Kornél rendezte a mesejátékot, egy kislányról, a családjáról és a kutyájáról szól. A történet konfliktusa, hogy az otthonuk szomszédságában lévő Hang-villába egyszer csak beköltözik a fő gonosz: Akusztikusz úr, vagyis én. Ellopom a madarak és emberek hangját, mert rajongok a csöndért. Érdekes és szívmelengető megtapasztalni a legfiatalabb nézők reakcióit. Anélkül, hogy lenézném a gyerekdarabokat, az ambicionál leginkább, hogy nagy drámai szerepeket játszhassak.
Melyekre gondolsz konkrétan?
Shakespeare összes darabját szeretném eljátszani! Egy Glostert, egy Hamletet ki ne alakítana boldogan!
Meg kell értenie minden fiatal színésznek – amit nekem elég nehéz, mert fokozottan türelmetlen ember vagyok –, hogy ez egy hosszú távú szakma.
Az egyetem elvégzése után azonnal senki nem lesz a színház vezető színésze; ahhoz nagyon sokat kell dolgozni. Mint a legót, napról napra építem a pályám, és igyekszem megfelelni azért, hogy egyszer majd nekem feleljen meg más.
Maximalista vagy?
A munkában abszolút! Komolyan űztem a küzdősportokat, és fontossá vált számomra, hogy kihívásokat állítsak magam elé, amelyeket mindig megdöntök, majd még magasabbra teszem a lécet. A legtöbbet testépítéssel foglalkoztam. Érdekes, mert ha beírod a nevemet a Google-be, ott találsz a kupagyőztes testépítők között, ahogy szélsőséges kifacsart pózban, bebarnítva, kis vörös tangában feszítek. Ma már diplomás színészként visszagondolva fura érzés, jóllehet, azóta is sokat edzek. Fontosnak tartom, hogy 30-40 évesen is önazonos legyek, ne egy puhány színész nézzen vissza a tükörből. Ha van egy olyan ambícióm, hogy szeretnék nagy színész lenni és sok nagy szerepet eljátszani, akkor az a minimum, hogy odafigyelek magamra.
Hiú vagy?
Vannak hiú személyiségjegyeim, de erős önértékelési zavarokkal is küzdök, ezért edzek ennyit. Az éremnek két oldala van: az ismerősök általában azt mondják rólam, hogy én vagyok az egyik legérzékenyebb ember, akit ismernek. Ezt azzal kompenzálom, hogy távolságtartó vagyok.
Hogyan fogadtak a József Attila Színházban?
Nagyon féltem.
Ezzel együtt – nagyképűség nélkül— kellett már, hogy Fila Balázsoktól, Fehér Annáktól leshessem el a szakmát. Szerettem volna minél többet tanulni, és örülök, hogy mindenki kedvesen fogadott.
Emlékszem, Nemcsák Károly igazgató egy beszélgetésünkkor utalt arra, hogy a társulat szoros, összetartó, így jó lenne, ha megszeretnének. Később egy másik beszélgetés során azt tudtam mondani neki: „Igazgató úr, szerintem megszerettek!” Minden kollégára úgy tudok gondolni, mintha egy rokonomról lenne szó.
Hogy alakul jelen helyzetben a József Attila Színház évada?
A Macskafogót streamelte a színház, de alapvetően nem ez a színház útja. Más jellegű online tartalmakat tervezünk, de ezeket fedje még a titok leple. Egyébiránt színészkarbantartás zajlik: beszédtechnika, ének, és mozgás órák folynak, hogy ne hagyjuk el magunkat. Előfordulhat, hogy összességében fél évig nem játszunk. Ebben az esetben nem fordulhat elő, hogy egy évek óta repertoáron lévő dal egy zenés darabban ne úgy szólaljon meg, mint ahogy a nézők emlékeiben él. Ezeket a helyzeteket küszöböljük ki.
Milyen érzések foglalkoztatnak a járvánnyal kapcsolatban?
Szerettem volna Pestre költözve sokat játszani, amit most nem lehet, de közben mégis jól viselem ezt a helyzetet. Vettem egy szobabiciklit, tekerek, odafigyelek az étkezésre, sokat vagyok levegőn, kapcsolatot tartok a barátaimmal. Nem fordultam be, és egyelőre nem érzékelek magamon negatív hatást. Azt viszont érzem, hogy az emberek sokkal feszültebbek. Ha csak felülök a villamosra, látom, hogy mindenki frusztráltabb, több a konfliktus, nagy a nyomás.
Abban hiszek, hogy nekünk, színészeknek talán kicsit könnyebb abban az értelemben, hogy hozzá vagyunk szokva a nyomáshoz: általában estéről estére több száz ember előtt lépünk fel.
Ha nem tudsz kimozdulni, mit nézel szívesen?
Elképesztő fantasy és science-fiction őrült vagyok! A Gyűrűk ura mind a hat részét, és a Vajákot is imádom! Korábban ezeket olvastam, és ilyen játékokkal játszottam. Star wars, Interstellar, Trónok harca, Mandalorian fun vagyok!
Baby yoda nekem is nagyon tetszik!
Ő nem baby yoda, hanem egy másik ilyen fajhoz tartozó élőlény. Na, mindegy.
Nagyon képzett vagy a témában!
Azt mondta édesapám, akkor leszel okos, ha olyan leszel, mint egy szivacs, szívj magadba minél több ismeretet. Ő a Bábolna Kft. kereskedelmi igazgatója, édesanyám pedig alezredes és pszichológus a katasztrófavédelemnél.
Mindenben segítettek, mindent megadtak a pályámhoz. A nagyapám a TSZ-ben volt traktoros, és amikor a patkány kiette a vályogházuk falát, kukoricacsutkával tömték ki. A nehézségek ellenére édesapám elérte, amire vágyott. Jó példa volt előttem, hogy én is próbáljam megélni azt, amit szeretnék.
A szerelmet is szeretem, de ha beleesik az ember valakibe, oda kell figyelni, mert szerintem ez beteg állapot, érdemes arany középutat tartani, hogy ne csalódj. Az ünnepek is közel állnak a szívemhez, szeretem a romantikus filmeket, a kandalló melegét, George Michael Last Christmas című számát és a forralt bort. Jó lenne esténként kint lenni a Vörösmarty téren, és mondjuk nem az ott kapható 1500 forintos kis pohár forralt bort inni, de egy máshol vett italt ott elkortyolni és érezni a karácsonyi hangulatot!
Szerző: GKT