A Színházi Kritikusok Céhének Kurázsi díját a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói, oktatói és dolgozói kapják, akik kiálltak az egyetemi autonómiáért.

Hány olyan esetre emlékszünk az elmúlt évtizedből, amikor valaki szembe akart, szembe mert és szembe tudott szállni a hatalommal, és homokszemekkel tudta teleszórni a könyörtelen gépezet fogaskerekeit? Hányszor láthattuk, hogy a hatalom baltája beletörik valamibe, vagy ha bele nem is törik, de legalább alaposan kicsorbul? Hányszor tudott a színház igazán hangosan, látványosan és összehangoltan kiállni a saját alapvető értékei és erkölcsei mellett? Hányszor tapasztalhattuk, hogy igazán zsigeri, azonnali és egyértelmű reakció érkezik az elnyomásra?- hirdetés –

Egyszer egészen biztosan. Akkor, amikor

a Színház- és Filmművészeti Egyetem polgársága a diákság szellemi és praktikus vezetésével összezárt az évek óta háborítatlan politikai nyomulással szemben, és frappáns, önazonos, egyszerre színházi és emberi választ adott a színháziatlan és embertelen támadásra, kompromisszumok és háttéralkuk nélkül,

A Színház- és Filmművészeti Egyetemet védő blokádot, majd a gyógyíthatatlan és halálos sebet kapott intézmény értékeit megmenekítő Freeszfe mozgalmat megszervező egyetemi polgárság tagjai igazi hazafiak, akik aktuálpolitikai irányoktól függetlenül semmi mást nem tartottak szem előtt, mint hogy biztosítsák Magyarország művészetének háborítatlan jövőjét, és tették mindezt úgy, hogy közben nem törődtek még a saját egzisztenciális biztonságukkal – a diplomájukkal, a fizetésükkel –, de a folyamatos, nemegyszer nemtelen támadások közben sokszor még a saját lelki egészségükkel sem.

A Színházi Kritikusok Céhe Kurázsi díját átvevő SZFE-polgárok példát mutattak egy egész országnak.

A laudáció szerzője: Kovács Bálint, a Színházi Kritikusok Céhének tagja