Kilencvenedik születésnapja alkalmából nagyszabású gálaműsorral köszöntötték hétfőn este Bodrogi Gyulát a Nemzeti Színházban.
Az est programja meglepetés volt a Nemzet Színészének, a színpadon sorra érkeztek hozzá barátok, más színházak művészei, de feltűnt Süsü életnagyságú bábuja is.
Torta is volt természetesen, de ez már este 11 óra körül. Előtte a Nemzeti Nagyszínpán fellépő meglepetés vendégeké volt a főszerep. Művésztársak, régi és mai kollégák, barátok adták egymásnak a mikrofont.
Ajándék volt minden produkció, különösen amikor Bodrogi Gyula egy-egy szellemes riposzttal toldotta meg a köszöntőt.
Kiderült, hogy Sulyok Tamás köztársasági elnök úr családjában is gyakran szólalt meg a félreismerhetetlen hang a tévéből, filmjeinek állandó nézője volt, de köszöntőjében elmondta, hogy gyakran ott ragadt családjával a képernyő előtt, amikor a Süsü a sárkány egy-egy epizódját adták.
„Az est egyik parádés szellemi produkciója volt Tokár Jani kollégánk írása, aki ha éppen nem díszletet épít valamelyik színpadunkon, akkor filmforgatókönyvökön dolgozik vagy éppen kisjátékfilmet forgat. Nem csak a művészetnek, de a művészeknek is odaadó rajongója. Ha valakit igazán kedvel, tollat ragad, hogy a régi konferansziék szellemességével, szerepeinek címeivel, keretbe foglalja a művész, jelen esteben Bodrogi Gyula pályaívét. Írását Bakos-Kiss Gábor, az est egyik házigazdája adta elő” – írta honlapján a Nemzeti Színház.
Kilencvenből kilencven
Köszöntőm hozzád szól, Külvárosi legenda.
Egyszerű szavaim áradnak feléd, szerény, szegényes Koldusopera neked, de figyelj, Csempészek bele szépeket. Nem akarom, hogy ez legyen köztünk az Összeveszítő tárgyalás, mert attól sosem múlnak el az Álmatlan évek.
Mikor játszol, megfogod kezem, együtt sétálunk Gyalog a mennyországba.
Megmutatod milyen a Fapados szerelem, mely akkor is működik ha valaki Házasságból elégséges. Ahogy elkezded, számomra máris Virrad és szívem mélyén Bekopog a szerelem és oly kellemes az érzés, mint Egy szerelem három éjszakája.
Nálad, nincs Próbaút, de mikor feltűnsz, hangosan szólnak és a magasban szállnak a Puskák és galambok.
Ajánlom, hogy vigyázzon rád A három testőr, mert ez messze nem egy Hattyúdal!
Egy időben vagy Oldás és kötés, lépteid Üvegfigurák könnyedsége, s bár, ebben a történetben én vagyok A potyautas, leírom! Hatásodra – én láttam – , hogy hangosan kiáltozik egy Asszony a telepen, hogy Imádok férjhez menni!
Dicséretedre, kevés a szó, Húsz óra alatt sem lennék képes mindent elmondani, Az Aranysárkány is hamarabb szelídül, de még A koppányi aga testamentuma is könnyebb, mert magasztos szavakat találni rólad sokkal bonyolultabb, mint egy Tanulmány a nőkről!
S ha nem sikerül, összedől a Kártyavár, nem maradok, elmegyek, Irány Mexikó! és akkor jövök vissza, mikor alakításod a vásznon, én pedig a sorok között figyelem, milyen szép is ez a Nagy család!
Te, A huncut kísértet és én, ha kell, Két úr szolgája, mert mikor látlak, újra visszatér lelkembe, A régi nyár!
Meghúzódom csendben, ahogyan Svejk a hátországban, mert mindent tudni akarok rólad, valódi Hekus lettem, de te addig csak Fuss, hogy utolérjenek, A fekete Mercedes utasai.
Üdítő Jelenléted, ízletes Kaviár.
Sosem fáradsz, benned mindig Robog az úthenger.
Furcsán beszélek, sokszor ilyen vagyok, néha tiszta Süsü, de te legyél sárkány, kit mi, a Haszontalanok, a Hátországból figyelünk, ámuldozva, mert csakis így lehetünk egyszerre Szépek és bolondok.
Nem nézek fel szövegemből, ilyenkor Kihajolni veszélyes, és ahogy Dóra jelenti – ami szerintem Mese habbal – , hogy ez nem egy Szép ének a gyulai vitézekről.
Ne kérd, hogy hagyjam abba, mert lehetetlen, mintha azt kérdeznéd, Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét?
Ez nem egy egyszerű Mese az ágrólszakadt Igricről, ha nem mondhatom el neked, rám köszönt a Szomorú vasárnap.
Rendben, lenyugszom, Csak semmi pánik, mert még odafönt is téged utánoz egy Humorista a mennyországban.
És mindenki téged néz! Linda, a Kismaszat és a gézengúzok és ha nem látunk, az olyan szegényes, mint a Szálka hal nélkül.
Mily Szerencsés Dániel, hogy közelről ismerhet, és még az Istennő is érted rajong, igen, Titánia, ó, Titánia. Senki nem helyettesít, ez nem a Dublőrök éjszakája.
Itt Nyitott ablak mellett, érted üvölt Az utolsó bölény.
Besétáltál a patikába, azóta lettem férfi, mert tudom inkább legyen nálam Az óvszer, de én Nem válok el, még akkor sem ha A vadász néha főz is!
Túlfűtött soraim, Szavak, szerelmes szavak, egy pályafutásért, miattad s ha be tudom bizonyítani és lesz Megint tanú, látni fogod, hogy mi Éretlenek, csak egy dolgot várunk, azonkívül ha Pénz áll a házhoz, vagy ha Valaki kopog:
Téged, színpadon tekintélyes Üvegtigris!
Belsődben sosem alszik ki a Gázláng, mert amit te csinálsz, az más Kávéház.
Nem pihensz, te mindig Előre! Téged nem állíthat meg A mohácsi vész, nem kelhet versenyre veled
A magyar vándor, mert ahogyan lépkedsz ott fenn, a magasban, na, az az igazi Világszám!
Nem rémít meg Az ügynök halála, hiába gázolsz, A macskalápon. Persze, mondhatnám neked könnyű, Csak kétszer vagy fiatal, kinek belseje mindig tűzforró, mintha örökké melegítené A bunda.
Most rám figyelnek Egyetleneim, nekem te vagy a Hét nyolcadik napja s mindig újat mutatsz, mindig csodálkozom, Mi jöhet még?!
Most, hogy itt szalad a tollam, titkon remélem, Ugye, hogy nem felejtesz el? Ezt én kérem tőled, Janika, hogy úgy emlékezz rám, ahogyan A tanítónő készített fel az életre.
Rád bízom, Ahogy tetszik, tőlem lehet egy Zenés találkozás a hatodikon vagy egy harsány Házasság Palermóban.
Az életem része vagy, míg világ a világ itt leszel, mert kell, hogy maradjon Egy ember az örökkévalóságnak, kinek lába nyomán virágzik Tizenhárom almafa.
Tudom, sután fogalmazom és olykor Vadakat mesélek, de most hallgasd Nagymester, hogyan szól és dobban érted szívem, Egy, kettő, három…
Bodrogi Gyula
Az Isten éltessen Nagyon – Nagyon Sokáig