„Az egész önmagában nem okozott meglepetést, beleillik egy mintázatba” –  nyilatkozott az  Origónak Vidnyánszky Attila. A Partizán YouTube-csatornáján jelent meg a napokban egy interjú Udvaros Dorottyával, a Nemzet Színészével, melyben a színésznő a Nemzeti Színházról is mesélt.

Arról, hogy mi volt a színház igazgatójának reakciója, amikor megtekintette az interjút, úgy fogalmazott, lényegesnek és fontosnak tartja, hogy a Nemzeti Színház által kínált szerződést Udvaros Dorottya aláírta, és játssza tovább a szerepeit. Vidnyánszky Attila kiemelte, hogy a Partizán-interjúban túl sok volt szerinte az érzelmi „érvelés”, és ő inkább maradna a tényeknél: 

„Bár az még engem is megdöbbentett, milyen mély gyűlölet vezetheti a műsorvezetőt, amikor izzadságszagú módon préselne ki Dorottyából egy-egy terhelő esetet a hozzám vagy a Nemzeti Színházban rendezőkhöz köthető megengedhetetlen viselkedésére.”

Fejenként több mint ötmilliót kapott a táppénzen felül a balesetet szenvedett két színész – tette hozzá.

Vidnyánszky Attilát arról is faggatták, „mi a valóság” a Parizán-interjú állításaival szemben a novemberben bekövetkezett balesettel kapcsolatban, melyben a Rómeó és Júlia előadás két színésze, Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó súlyosan megsérült.

„Miközben az interjúban elhangzik, hogy a két balesetet szenvedő színészünk a mai napig nem kapott kártérítést, a tény az, hogy eddig november óta fejenként több mint ötmillió forintot kaptak – a táppénzen felül, különböző jogcímeken. A pénteki napon bekövetkezett, nagyon sajnálatos baleset után már hétfőn kéthavi fizetést utaltunk át nekik, és azóta is folyamatosan utalunk” – nyilatkozta a direktor.

Az igazgató hangsúlyozta, hogy az a cél, hogy megegyezzenek a megsérült színészekkel, és még zajlik a rendőrségi vizsgálat, a nyomozás.

Lemondásáról, majd az igazgatói tevékenység folytatásáról szólva úgy nyilatkozott:

„Mindig is szabadon döntöttem mindenről, másképp nem is tudnék létezni, úgy gondoltam, hogy tovább kell folytatnom a munkát.”

Azt is hozzátette: „Mellékszál, de a Dorottya által nagyvonalúan nekem tulajdonított mondat nem tőlem, hanem egy általa is nagyon szeretett színésznőnktől származik: a színésznek meg kell tanulnia a díszletet. Dorottya úgy adja a számba ezt a mondatot, hogy pontosan tudja, valójában kitől származik. A megfogalmazót feledje jótékony homály, nem szeretném bevonni ebbe a rosszízű játszmába, ne hurcolják meg az egyébként igaz megállapításáért. 

Egy színházi előadás az életet ábrázolja, és az életet is meg kell tanulnunk. Az élet és a színház tényleg veszélyes üzem. A zenekari árkokhoz sem tesznek ki korlátokat sehol a világon, de az intézményvezetők – érthető okokról – mégsem változtatnak. A színházi világban folyamatosan kisebb-nagyobb sérüléseket szenvednek a műszaki dolgozók és a színészek.

 Több tucat történt Magyarországon is a mi novemberi balesetünk óta, némelyikről a sajtó is beszámolt. A Nemzeti Színház viszont mindig „kitüntetett” szerephez jut, hiszen kiválóan lehet táplálni az ellenünk folyó kampányt a pontatlan vagy kifejezetten hamis mondatok ismételgetésével. Iszonyú gyűlölet és düh van a másik oldalon, mert a Nemzeti Színház betölti a szerepét, és sikeres.”