gate_Bannergate_Banner
Kaszás AttilaGőz IstvánSimon ZoltánDér Zsolt
  • facebook
  • instagram
  • 2024. március 29., péntek

    #freeSzFE – Így zajlott a tüntetés a Színművészetinél

    2020. június 21., vasárnap 18:13

    Ne szavazd meg! – #freeSzFE címmel szerveztek tüntetést  a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói az intézményt magánegyetemmé alakító törvénytervezet elfogadása ellen, a várható parlamenti döntést megelőző napra.

    #freeSzFE - tüntetés a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt / Fotó: Nizsai Dániel, Tóth Berta / Színház Online
    #freeSzFE – tüntetés a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt / Fotó: Nizsai Dániel, Tóth Berta / Színház Online

    Az előzményekről:

    Június 21-én, vasárnap, 16.00 órakor az Uránia előtt gyülekezett több száz ember, mindazok, akik osztoznak a hallgatók aggályaiban.

    „A Színház- és Filmművészeti Egyetem nemzeti kincs, 155 éve a magyar kultúra alapköve.

    Szeptember 1-jétől magántulajdonba kerül. Egy olyan alapítvány irányítása alá, amelyen keresztül a kormány teljes hatalmat gyakorolhat az Egyetem felett. A mai napig egyetlen szakmai érv sem hangzott el a kényszerátalakítás sürgőssége mellett, a kormány egyeztetés nélkül hoz döntéseket az Egyetem jövőjéről” – írták a diákok petíciójukban, melyben az egyetemi döntéshozatal függetlenségének biztosítására kérték Palkovics László innovációs és technológiai minisztert.

    Palkovics azóta úgy nyilatkozott az ATV-nek, „hajlandó egyeztetni a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóival a tervezett modellváltásról, ha közvetlen megkeresést kap”.

    Gombó Viola Lotti / #freeSzFE - tüntetés a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt / Fotó: Nizsai Dániel, Tóth Berta / Színház Online
    Gombó Viola Lotti / #freeSzFE – tüntetés a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt / Fotó: Nizsai Dániel, Tóth Berta / Színház Online

    „Szabadság.
    Felsőfokon.
    Egyetértünk?”

    A tüntetésről:

    Az eseményt Bán Bálint színművész, az egyetem volt hallgatója moderálta, aki köszöntötte a tüntetés sok száz részvevőjét és úgy fogalmazott: “Belesajdul a szívem, ha arra gondolok, fenáll a lehetősége annak, hogy az utánunk következő generációk nem élhetik át azokat az élményeket, nem részesülhetnek azokban az oktatási lehetőségekben, gondolat ütköztetésekben, amelyekben mi, volt hallgatók.”

    Bán Bálint közös kántálásra is hívta az egybegyűlteket, akik a következő gólyatábori dalt harsogták: “Fifáfő kumana kumana vista. Fáj, fáj, na mondd mi fáj? A szívem, a szívem, az fáj, nagyon fáj.”

    Béres Bence / Fotó: Nizsai Dániel / www.szinhaz.online
    Béres Bence / Fotó: Nizsai Dániel / www.szinhaz.online

    Elsőként Béres Bence az egyetem színművész hallgatója szólalt fel, akit hatalmas tapssal fogadott tömeg: “Az az igazság, hogy eléggé meg vagyok ijedve. És ez nagyon nincsen rendben. És nem attól jöttem zavarba, hogy előttetek, ennyi ember előtt kell beszéljek. Hanem attól, hogy vajon holnap milyen gyalázkodó cikket fognak rólam, vagy bármelyik másik felszólalóról írni? Vajon milyen rágalmazásokat fogok, fogunk kapni? Kárt okozok ezzel a családomnak? A barátaimnak? A tanáraimnak, nektek, az egyetemnek? Az, hogy 2020-ban Magyarországon egy fiatal egyetemistának ezekkel a gondolatokkal kell kiállnia és elmondania a véleményét, hát az nagyon nincsen rendben.

    És az, hogy 2020-ban Magyarországon fiatal egyetemistáknak azért kell kivonulniuk az egyetemük elé, hogy azt önkényesen, és antidemokratikus eszközökkel ne cincálják szét, ne lehetetlenítsék el, hát az végképp nincsen rendben!

    És az, hogy a több mint 150 éves múlttal rendelkező Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahonnan világhírű, Oscar-díjas alkotók, Kossuth-díjas művészek, Magyarország hírét terjesztő emberek sora kerültek ki az évtizedek során, azt mondani erre az intézményre, a magyar kultúra egyik bölcsőjére, hogy nem szolgálja eléggé a magyar identitástudatot, a magyar kultúra öregbítését, hát az sincsen rendben!” – vélekedett Béres Bence, aki azt is hozzátette: az egyetem diákjai magyar nyelven, magyar színházról, filmről tanulnak, magyar költőktől szavalnak, magyar írók darabjait olvassák és játsszák és több évig tanulnak gyakran vért izzadva, hogy minden energiájukkal és tudásukkal képviselhessék nemcsak magukat, hanem az egész országot. A teljes beszéd itt olvasható.

    Hegedűs D. Géza / #freeSzFE - tüntetés a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt / Fotó: Nizsai Dániel / Színház Online
    Hegedűs D. Géza / #freeSzFE – tüntetés a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt / Fotó: Nizsai Dániel / Színház Online

    “Igen, el lehet fogadni ezt a törvényt. Igen, át lehet alakítani az egyetemet, szét lehet szedni. Igen, el lehet lehetetleníteni, tönkre lehet minket tenni. De azt a tudást, azokat a gondolatokat, amiket ezen az egyetemen egymástól és a tanárainktól kaptunk, azt senki nem veheti el tőlünk. Az velünk marad örökre. És mi itt maradunk, ezzel a tudással, ezekkel a gondolatokkal. Remélem, azoknak az embereknek, akik a későbbiekben felvételiznek ide, ugyanúgy lesz lehetőségük olyan szinten, olyan magas minőségben, olyan oktatóktól tanulni, akiktől nekünk. Mert eljön még az idő, amikor újra a valós szakmai szempontok és a minőség kerülnek előtérbe. És mi akkor is itt leszünk” – szögezte le a színművész hallgató.

    Bán Bálint / #freeSzFE - tüntetés a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt / Fotó: Nizsai Dániel / Színház Online
    Bán Bálint / #freeSzFE – tüntetés a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt / Fotó: Nizsai Dániel / Színház Online

    Őt követte a színpadon Hegedűs D. Géza Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, az egyetem oktatója. “Éppen öt éve álltunk itt, az Ódry Színpad előtt és ünnepeltük az egyetem 150. születésnapját, majd átmentünk koccintani az Uránia Moziba, s ott felemlegettük a hajdani Hatvani utcai, a mai Semmelweis utcai bérházat, ahol Egressy Gábor, Gyulai Pál, Paulay Ede 1865-ben megalapították egyetemünket. Gondoltunk persze az őket követő korszakos Mesterekre is, Hevesi Sándorra, Ódry Árpádra, Nádasdy Kálmánra, Major Tamásra, Várkonyi Zoltánra. Vajon tudják-e az egyetemünket tulajdonolni akaró ismeretlen idegenek, hogy kik voltak ők? Tudják-e ki volt Balázs Béla, Radványi Géza, Illés György, Máriássy Félix, Fábri Zoltán, Simó Sándor, Makk Károly? Nem valószínű. De azt valószínűleg tudják, hogy a mi erőnk éppen ebben a másfél évszázados töretlen történetben rejlik. Mert ebbe nem lehet behatolni, ezt a történetet nem lehet tőlünk elvenni, visszamenőleg átírni, meghamisítani. Ez az origója a magyar színház-, film-, és televíziós-történetnek. Egyetemünk története, nemzeti kultúránk kitörölhetetlen része” – hívta fel a figyelmet Hegedűs D. Géza.

    “A mi természetes tartományunk az ember sorsának, bukásának és felemelkedésének egyetemes színtere, a színpad, és az objektíven látó kameralencse.

    A mi, korról-korra megújuló, minden innovatív színházi, és mozgóképes törekvést integráló, tehetség alapú, személyre szabott oktatási módszerünk, homlokegyenest ellenkezik a nagyipari összeszerelő üzemek elvárásait kiszolgáló, minden bizonnyal nagy anyagi haszonnal járó, tömeges képzéssel A mi egyetemi képzésünk középpontjában éppen a kis létszámú, a személyiség integritását tisztelő, tehetséggondozó oktatás áll, ahol egyes-egyedül az egyéniség, az összetéveszthetetlen individuum a fontos. Igen, az a fiatal művész a fontos, aki az egyetemet elvégezve – a közönség örömére, az emberek életét segítve -, átlagon felüli alkotások létrehozója, művésze, gyakorlati szakembere és szellemi közvetítője lesz. Ez a Színház- és Filmművészeti Egyetem létezésének értelme 155 éve” – tette hozzá. A teljes beszédét itt olvashatják el.

    Szöllősi Barnabás / #freeSzFE - tüntetés a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt / Fotó: Nizsai Dániel / Színház Online
    Szöllősi Barnabás / #freeSzFE – tüntetés a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt / Fotó: Nizsai Dániel / Színház Online

    Szavait üdvrivalgás fogadta, a “Szabad ország, szabad egyetem!” jelmondat is felhangzott, majd négy színművész népi táncával és Szöllősi Barnabás forgatókönyvíró, az Egyetem doktorandusz hallgatójának beszédével folytatódott a tüntetés.

    Szöllősi elmondta, egyszerű üzenettel fordulnak a kormányhoz: „Az egyetem a miénk, egyetemi polgároké. Az egyetem nem azé, aki pénzt ad rá, hanem azé, aki megműveli, ápolja és tartalommal tölti föl, aki ott tanul, tanít, alkot és dolgozik. Az egyetem fenntartója évtizedek óta egyre kevesebb pénzt ad nekünk, hogy mindezt végezhessük, az egyetem polgársága mégis belakja a lelakott épületet, újrafesti a falakat, átrendezi a termeket, saját pénzén és erején hordja ide a bútorokat, hogy otthonossá tegye és fenntartsa azt, amit a fenntartó nem kíván fenntartani: az universitas eszményét. Az egyetemet nem az anyagi források és a felvevő piac határozza meg, hanem olyan demokratikus emberek közössége, akik különböző eszközökkel, különböző meggyőződések és kételyek mentén próbálják értelmezni a világegyetemet. A demokratikus emberek maguknak választanak képviselőket, vezetőket. Mi választjuk szenátorainkat, és szenátoraink választják rektorunkat.

    A szenátusi rendszer az, amely biztosítja egyetemünk demokratikus, autonóm, szabad működését. A szabadság az, amely biztosítja számunkra, hogy a művészet régi és új formáit fölfedezzük, hogy kérdéseinket, gondolatainkat, érzéseinket kifejezzük. A szellemi munka, a tudomány és a művészet szabadságának záloga: az önkéntesség, nem a fizettség. Aki a szellemet piacosítja, alapítványba szervezi, az a szellem szabadságát árulja el.”

    Azt is hozzátette: „Az egyetemet finanszírozóknak nem azon kéne iparkodniuk, hogy a kultúrához minél kevesebben, hanem hogy minél többen férjenek hozzá. A művészet oktatásának végső és legnemesebb célja, hogy minél többekkel ismertesse meg régi korok kultúrájának hagyományait és szabályait, s ezáltal mindenkinek lehetőséget adjon fölfedezni saját szabálytalanságának szépségeit. (Idézet Nádas Pétertől.) Mi, egyetemi polgárok nemcsak a Színház- és Filmművészeti Egyetem szabadságáért tüntetünk ma, hanem az összes egyetem szabadságáért, amelyeket a kormány el akar zárni az alkotni, tanulni, művelődni, és a világot jobbítani vágyó emberek elől. Éljen a szabadság, az egyenlőség, éljen az universitas!”. A teljes beszéd itt elérhető.

    Tüntetés a Színművészeti előtt

    A Ne szavazd meg! – #freeSzFE címmel szervezett tüntetésen a hallgatók Tarr Béla és Enyedi Ildikó filmrendezők üzenetét is felolvasták.

    Tarr Béla azt írta: “Az oktatás lényege nem a tanítás, hanem a tapasztalatok megosztása. Mert nem tanítani kell, hanem felszabadítani.

    Felszabadítani egymást: a „tanár” a „diákot”, a diák a tanárát. Felismerni azt, hogy minden ember különböző, hogy nem vagyunk egyformák, más és más társadalmi és történelmi háttérrel, más helyzetből és más régióból, más vallásból, más nemzetből származunk és ebben a különbözőségben van a valódi erő! Nem lehet az emberi lényeket egy masszaként kezelni. Érzékenység és empátia nélkül csak kárt lehet okozni. Megsérteni és megalázni embereket – szolgaságba kényszeríteni a szabad elmét és a fantáziát! Egy nemzet kultúrája soha nem lehet lokális! A művészet határtalan. Ebben van a hatalma, és ez igazi hatalom.” A teljes üzenetet itt tettük olvashatóvá.

    #freeSzFE - tüntetés a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt / Fotó: Nizsai Dániel, Tóth Berta / Színház Online
    #freeSzFE – tüntetés a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt / Fotó: Nizsai Dániel, Tóth Berta / Színház Online

    Enyedi Ildikó pedig a következő sorokat küldte a szervezőknek: “(…)Sok éve mesterségesen alulfinanszírozott, mozgásterünktől megfosztott állapotban működünk.  A modernizálásra, struktúra változásra, a friss, a jelen filmes és színházi világának, technológiájának követésére alkalmas sok tervünk, elképzelésünk, indítványunk éveken keresztül nem talált visszhangra. Nem valami, a változásnak gőgösen ellenálló megkövesedett képződmény vagyunk, a korszerűsítés hosszú évek óta az egyetemi tervek élén szerepel.  De addig is, hogy mégis megpróbáljunk ezeknek a jogos kívánalmaknak megfelelni, minden tanárnak személyesen, a kereteken kívül kellett szakmai kapcsolatokon keresztül, sok áldozattal, nagy bizonytalanságban rögtönözve lépést tartani az időkkel és hozzáférhetővé tenni a hallgatók számára azt a korszerű szakmai tudást, amit alkotóként, az iskola falain kívül, az adott tanár maga is alkalmaz és gyakorol. Sok áldozatot követel ez helyzet a diákoktól is, ezúttal is köszönet kitartásukért.

    Mi, az SZFE polgárai –  minden hazai és nemzetközi eredmény ezt mutatja – végezzük a dolgunkat, nem mulasztjuk el és nem szegjük meg kötelezettségeinket. Dolgozunk, és gyarapítjuk a nemzeti kultúrát mindenféle direktíva nélkül is, folyamatosan. (…)”

    A teljes írást itt érhetik el.

    Csernai Mihály – az Egyetem drámainstruktor hallgatója, a Hallgatói Önkormányzatának elnöke is mondott beszédet, amely a következőképpen hangzott: “(…)Mi csak válaszokat akarunk a kérdéseinkre. Mi csak garanciát akarunk arra, hogy továbbra is szabadon alkothatunk, és senki nem fogja nekünk megszabni, hogy miről.

    Csernai Mihály / #freeSzFE - tüntetés a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt / Fotó: Nizsai Dániel, Tóth Berta / Színház Online
    Csernai Mihály / #freeSzFE – tüntetés a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt / Fotó: Nizsai Dániel, Tóth Berta / Színház Online

    Nem akarunk több hazugságot. Nem akarunk több bizonytalanságot. Mi olyan pályán akarunk játszani, ahol egyenlő félként vehetünk részt, és nem lejt a pálya senki felé. Nem akarjuk, hogy kényszerítsenek minket, ezzel elvéve a szabadságunkat. Beszélgetni akarunk, vitázni akarunk, meggyőzni egymást, érveket, ellenérveket hallgatni, és nem hagyni magunkat, hogy ránk kényszerítsenek olyasmit, amiről nem kérdeztek meg minket.

    Nem akarunk kényszerből kuratóriumot, kényszerből formát váltani, kényszerből elviselni egy döntést. Kényszer alatt alkotni sem tudunk. Nem akarjuk, hogy hülyének nézzenek minket. Hogy lesöpörjék a terveinket. Hogy végül majd kivéreztessenek minket. Unjuk a hazugságot. Szabadságot akarunk. Szabadságot Felsőfokon.

    Egyetértünk? Hiszünk a transzparenciában, az igazságban, a tényekben, hiszünk az egyetemi autonómiában.”

    Székely Kriszta / Fotó: Nizsai Dániel, Színház Online
    Székely Kriszta / Fotó: Nizsai Dániel, Színház Online

    Csernai Mihály után Gombó Viola Lotti színművész hallgató mondott köszönetet mindazoknak, akik kiállnak az egyetemi autnómia mellett: “Köszönjük a támogatást minden szolidarító szervezetnek és egyetemnek, a teljesség igénye nélkül: a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Karos hallgatóinak, az Újvidéki Művészeti Akadémia hallgatóinak, a Marosvásárhhelyi Művészeti Egyetem hallgatóinak, a berlini Ernst Busch Művészeti Akadémia hallgatóinak, a New York University hallgatóinak, a római Centro Sperimentale di Cinematografia hallgatóinak, a Milánói és a Bolognai Művészeti Egyetem hallgatóinak, az Átrium Film-Színháznak, a Stúdió K Színháznak, a Színház folyóiratnak, a Revizor kritikai portálnak, a szegedi Maszk Egyesületnek, az Oktatói Hálózatnak, a Hallgatói Szakszervezetnek, a Trafó – Kortárs Művészetek Házának, az Európai Szabadúszó Művészek Egyesületének, a Magyar Színházi Társaságnak, a Magyar Filmművészek Szövetségének, a Magyar Játékfilmrendezők Egyesületének, a határon túli magyar nyelvű egyetemek oktatóinak, Radnóti Zsuzsa Kossuth- és Jászai Mari-díjas dramaturgnak, és még annak a rengeteg embernek és szervezetnek, akik támogatásukról biztosítottak minket.”

    #freeSzFE - tüntetés a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt / Fotó: Nizsai Dániel, Tóth Berta / Színház Online
    #freeSzFE – tüntetés a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt / Fotó: Nizsai Dániel, Tóth Berta / Színház Online

    Gombó Viola Lottitól Székely Kriszta az egyetem egykori hallgatója, a Katona József Színház rendezője vette át a szót: „A helyzet rossz és lehet még rosszabb. Ne féljetek! Emlékezzetek arra az érzésre amikor felvettek Titeket ide.

    Emlékezzetek az örömre és az erőre ami szétfeszítette a belsőtöket. Az alkotó indulatra és ne engedjétek, hogy bármi kedveteket szegje.

    Figyeljétek az embert és tanuljátok meg ártó sötét hajlamait, melyek mögött félelem, szenvedés és sértettség lakik, de ne felejtsétek el hajlandóságát a jóra és az önfeláldozásra sem.” A beszédet itt olvashatják.

    Vadász Kriszta, az egyetem fizikai színházi koreográfus-rendező hallgatója Erdős VirágNa, most akkor című versével lépett fel: „… mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, kit lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni, ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit vegyenek palira, kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány, kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány, kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány, kinek jusson, mér’ is jutna, szar se jusson, ha cigány, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap…” (A verset itt olvashatja.)

    Upor László / #freeSzFE - tüntetés a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt / Fotó: Nizsai Dániel / Színház Online
    Upor László / #freeSzFE – tüntetés a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt / Fotó: Nizsai Dániel / Színház Online

    A vers után a diákok átadták Upor László rektori megbízólevelét, tehát “hivatalosan is megbízták” az egyetem vezetésével. Arra reflektálva, hogy Palkovics László innovációs és technológiai miniszter a tegnapi napon azt nyilatkozta, “hajlandó egyeztetni a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóival a tervezett modellváltásról, ha közvetlen megkeresést kap”, elmondták, már megkeresték levelükkel Palkovicsot és mindaddig kérik az egyetemi modellváltásról való szavazás elhalasztását, amíg közös álláspontra nem jutnak. 

    A hallgatók úgy fogalmaztak: “Több alkalommal az a kimondott vagy kimondatlan vád ért minket, hogy az Egyetemünkön balliberális ideológiai képzés folyik, melynek nem része a nemzeti identitás ápolása.

    Mi is az a nemzeti identitás? Hát nem az, hogy itt állunk? És még mindig itt állunk és nem megyünk el. Itt állok Budapesten, a Vas utcában, az Egyetemünkért. Kiállok a magyarországi Színház- és Filmművészeti Egyetemért!”

    A tüntetést egy frissen érkezett üzenet zárta, amelyet a Kaposvári Egyetem hallgatói továbbítottak a szervezőknek: „Most névtelenül szeretnék nyilatkozni. Azért is kényszerülök anonimitásra, mert a jelenlegi helyzetben nem szeretném a diplomámat és a szakmai jövőmet veszélyeztetni. Nem szeretném, ha ellehetetlenítenének diplomám megszerzésétől. Félek. Félek, hogy egy olyan országba kell színpadra állnom, ahol nem fejezhetem ki magam, sem egy szerepen keresztül, sem a magánéletemben. Ne haragudjatok, hogy a névtelenség homályába bujkálok. Gyávaság, de nincs más lehetőségem.

    Fotó: Színház Online
    Fotó: Színház Online

    Először is szeretném kijelenteni, hogy politikától mentesen adom ki levelemet. Elhatárolódom minden politikai ideológiától. Én tanulni jöttem a Kaposvári Egyetemre, nem politizálni. Nem ideológiákat akarok képviselni, hanem én is Magyarország kultúráját szeretném felvirágoztatni. A Magyar Teátrumi Társaság nyílt levele nem egyenlő a Kaposvári Egyetem hallgatóinak véleményével. Kiállok az SZFE mellett! Veletek vagyunk!”

    Tudósított: Tóth Berta

    KÖSZÖNET A SZERVEZŐKNEK!!!

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2024 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram