Minden generációnak megvan a maga Hamletje – nyilatkozta Ilja Bocsarnikovsz, akinek rendezésében szeptember 1-én bemutatja a Karinthy Színház az általa Shakespeare műve alapján írt Hamletet. Ez lesz a tizenegyedik rendezése Magyarországon. A Magyar Hírlap kérdezte.

A teljes interjú itt olvasható.

A kérdésre, őt mi érdekelte a Hamletben, a rendező, aki a Karinthy Színház művészeti vezetője is egyben, elmondta: „Azt hiszem, engem a mű kapcsán elsősorban az az emberi gyengeség érdekel, amely az egész darabbeli világ megsemmisüléséhez vezet. Amikor azt mondom, hogy emberi gyengeség, nyilvánvaló, hogy nem fizikai gyengeségre gondolok, hanem például egy olyan emberre, aki körül nincsen szeretet. Nem szeretik őt, és így nincs mit továbbadnia,  ezért mindent megsemmisít maga körül. Nem csak szeretet nincs ezekben az emberekben, akik körülötte vannak, hanem megbocsátás sincs. Pedig én úgy gondolom,  hogy az ember két legnagyobb erőssége éppen az, hogy tud szeretni, és meg tud bocsátani. Amikor ezeket nem találja magában, az vezethet odáig, hogy akár az egész világot megsemmisítheti maga körül.”

„Az, hogy van ugyan szuperképességünk arra, hogy szeressünk és megbocsássunk, de nem találjuk magunkban, és abban a tekintetben nincs változás az ókor óta, hogy a bűn még mindig édesebb. (…) Az egy örök alapkérdés, hogy egy bűnben született társadalomban hogyan lehet valami tisztát létrehozni. Ez egy olyan kérdés, ami nagyon fontos, de nem tudunk rá válaszolni. Egyébként is az előadásaimmal inkább kérdéseket szeretek feltenni, itt is inkább kérdezem a darabon keresztül, hogy hogyan tudjuk elérni azt, hogy képesek legyünk jó döntéseket hozni, hogyan tudjuk elérni, hogy feltétel nélkül szeressük egymás és boldogok legyünk. Nem Dániáról és nem egy országról szól az a Hamlet, amelyet most színpadra állítok. Egy pici szobában helyeztem el egy földgömbnyi embert” – tette hozzá.

Ilja Bocsarnikovsz a Moszkvai Művész Színház stúdiójában végezte színészi és rendezői tanulmányait, és vissza is jár oda színészmesterséget tanítani. A világ számos színpadán örömmel látják a munkáit, de mégis ez lesz a tizenegyedik rendezése Magyarországon. Arról szólva, mi az, amit megtalált nálunk, kifejtette:

„Már szinte magyar vagyok, és ezért nem tudom megmondani, mi tetszik itt. Nagyon otthon érzem magam, bár az életem itt is a próbateremből, a hallgatókból és a színészekből áll, akikkel együtt dolgozom. És nagyon örülök, ha találkozhatok velük. A próbatermen kívül nagyon tetszik például a konyha, jók az ételek. Nem mutatott még olyat ez az ország, amiért ne szeretném. Az igazi szeretetet a legnehezebb szavakba önteni.”